Még napokkal korábban is hihetetlennek tűnt, ám az amerikai választási holtpont egyre közelebb került ahhoz a pillanathoz, ami után nem egyszerű kisiklásról, de alkotmányos válságról kellene beszélni. Ma reggelre talán már kiderül, hogy a keddi bírói döntés fel tudja-e tartóztani ezt a folyamatot, vagy megy tovább a jogi huzavona. Mindenesetre ha szombatig -- ameddig Florida állam törvénye a külföldről beérkezett szavazatok számlálását előírja -- meglesz a győztes, akkor visszatekintve lehet még az elmúlt napok pengeváltásait egy rendkívüli helyzet elhúzódó megoldáskeresésének tekinteni. Végtére is tény, hogy számos más országban hasonló helyzetben már a tábornokok lépnének színre rendet teremteni. Amerikában legalább a jogászok uralják a terepet.

Ami viszont a végkimeneteltől függetlenül elgondolkodtató, az az, hogy mindkét jelölt igazolja a róluk korábban feltételezett középszerűséget, képtelenek irányítani a folyamatokat. Egyre messzebb sodródtak egy olyan helyzetben, amikor mindkét oldalon napról napra erősödik a pártos helyezkedés. Demokrata és republikánus tisztségviselők, bírók hoznak a demokrata és republikánus érdekeknek megfelelő döntéseket, gyorsan kimutathatók a mögöttes politikai kapcsolódási szálak, immár az objektivitásnak a látszatára is kevéssé ügyelnek a küzdők.

Ugyanakkor az országos közhangulatot még kevésbé befolyásolja az, ami a szekértáborokban zajlik. Csak minden ötödik amerikait aggasztja nagyon a kialakult helyzet, további 28 százalékuk mérsékelten pesszimista. Ám a többség már egyetért abban, hogy a két jelöltnek el kellene fogadnia a majdani floridai végeredményt, nem szabadna tovább bíróságokon fellebbezni vagy esetleg utána más államokban is újraszámlálást provokálva revánsot venni. A hangadó média is e felé nyomja a küzdőket, sőt a pártelitek bizonyos körei is mintha józanodnának.

Ennek a nyomásnak egyre nehezebb ellenállni, különösen ha meggondoljuk, hogy nem is olyan régen Bill Clinton csak úgy élhette túl a fehér házi szexbotrányt, hogy minden lépése előtt és után gondosan tanulmányozta a köz reagálását, a forró pillanatokban, ha kellett, naponta kétszer kért bocsánatot az amerikai nép megtévesztéséért. Sem Bush, sem Gore nem reménykedhet abban, hogy majd jogászai légiója juttatja be a Fehér Házba. Ha a szavazatszámlálási színjáték tovább húzódik, a későbbi elnök végképp kockáztatja a legitimitását.

Pedig már most is úgy tűnik, hogy a majdani utód a beiktatása előtt tart ott, ahová Clinton hat év sikeres elnökség után küzdötte le magát.