Visszaszámlálás Romániában

Romániában megkezdődött a visszaszámlálás. Teljében a kampány. A közszolgálati és kereskedelmi tévéadók esti műsoraiban egymást túlharsogva ígérnek fűt-fát az államelnökjelöltek. A nyilvános viták hevében Frunda György, e "fehér holló" nyakába zúdítanak minden szemrehányást, melyet tulajdonképpen a romániai magyarságnak szánnak. Mármint, hogy minek nekünk magyar egyetem (Pfuj! Szeparatizmus!); miért követeljük azt, hogy magyarul beszéljen az ügyfél az esetleg szintén magyar hivatalnokkal; miért akarja az erdélyi magyar ember anyanyelvén elmondani panaszát a bírónak. Micsoda aberráció! Elvégre Romániában, "az egységes és oszthatatlan nemzetállamban" élünk. Az alkotmány első mondata, mely ezt kimondja, eleve megkérdőjelezi a csaknem kétmillió romániai magyar létezését.
A Soros György által finanszírozott Nyitott Társadalomért Alapítvány a közelmúltban választási közvélemény-kutatást végeztetett. Az eredmény lesújtó. A felmérést készítők még csak azzal sem gyanúsíthatók, hogy a nacionalisták malmára akarnák hajtani a vizet. Tény, hogy az 1989-es zavaros decemberrel elkezdődött új korszakban először került második helyre -- elnökjelöltként -- az a Corneliu Vadim Tudor, aki kemény nemzetvédő, "idegenszerűeket" megbélyegző kinyilatkoztatásai miatt leginkább Csurka Istvánnal rokonítható, bár Vadim magyarellenessége miatt aligha képzelhető el, hogy valaha közeli kapcsolatba kerüljön egymással a két, amúgy igen éles eszű politikus. A román társadalom, sőt egyes RMDSZ-es körök is azon a véleményen vannak, hogy Frunda Györgynek mindenképpen vissza kellene lépnie már az első forduló előtt, viszont ennek csak akkor lenne igazán értelme, ha a demokratikus ellenzék egyetlen jelöltet állítana szembe a szocialista Ion Iliescuval. Csakhogy a Vadim vezette Nagy Románia Párt, s az Iliescu által vezetett Társadalmi Demokrácia Pártján kívül levő, Nyugat-barát, eddig együtt kormányzó politikai alakulatok vezetői az utóbbi hónapokban (sőt években is) már annyi mocskot vágtak egymás fejéhez, ami szinte teljes mértékben kizárja azt a minimális konszenzust, amire egy markáns, közös jelölt állításához szükséges volna. A Nyitott Társadalomért Alapítvány felmérésének közzététele előtt több mint száz markáns román értelmiségi, az 1990 óta létező és működő elitkör, a Társadalmi Párbeszéd Csoport köré tömörülő filozófusok, irodalomtörténészek, publicisták, írók, rendezők stb. felszólították a román demokratákat: az ország előrehaladása, európai integrációja érdekében tegyék félre az acsarkodást. Ha ezt nem teszik meg, szól a figyelmeztetés, megtörténhet, hogy Románia ismét visszatér az egypártrendszerhez. Csakhogy tíz nappal a választások előtt nem lehet több pártot átfogó politikai stratégiát kidolgozni. A kampány finisében a pártok vezetői egyre jobban begorombulnak. Az országimázs pedig egyre komolyabb csorbát szenved. A Ion Iliescu vezette párt szenátorai jelentős demokrata párti segítséggel elérték, hogy leáll a privatizálási folyamat, egészen addig, amíg az új kormány újra el nem indítja a folyamatot. Márpedig ez nem történik meg egyhamar. Az említett felmérés szerint a Társadalmi Demokrácia Pártjának nem lesz meg az ötvenszázalékos támogatottsága. A nagy kérdés az, hogy kivel, kikkel fog kormányozni. A választások után hosszas alkudozásra, egyezkedésekre lehet számítani, az állami vagyonalapon belül pedig drasztikus tisztogatásra. Félő tehát, hogy a következő hónapokban egyetlen privatizálási szerződést sem ír alá annak vezetősége, és ez ugyancsak nem vet jó fényt az országra, mely eddig is lesújtó véleményt kapott az Európai Unió szakértőitől, kiknek az a feladata, hogy figyelemmel kísérjék az unióhoz csatlakozni kívánó államokat.
Elszomorító, hogy 10-11 év alatt hova jutott ez a természeti kincsekben gazdag, tengeri kijárattal bíró, festői ország, benne Erdéllyel, melyről valamikor azt regélték, hogy kis erőfeszítéssel a Kelet Svájca lehetne. Nos, ettől a vágyálomtól egyre messzebb kerül a romániai magyarság.
A választási esélyek jelenlegi állása szerint november 26-án bekövetkezik az, amit eddig teljes mértékben elképzelhetetlennek tartott az erdélyi magyarság: tömegesen és egységesen arra a Ion Iliescura kell szavaznia, aki már csak azért sem szimpatikus a magyar választók számára, mivel őt teszik felelőssé a Marosvásárhely életére máig bénítóan ható, 1990-es, márciusi eseményekért. Ha az elnökválasztás második fordulójában Iliescu Vadimmal mérkőzik meg, akkor nem lesz más lehetőség. Az ilyen helyzetek miatt szokás azt mondani: a politikában soha ne mondd ezt, hogy lehetetlen!