Végjáték Floridában

Döntöttek az amerikai főbírák, úgy találták, jobb, ha nem mondanak semmit. Bölcsen kibújtak abból a kínos helyzetből, hogy ők mondják ki a végső szót az amerikai elnökválasztásban. Inkább visszamutattak floridai kollégáikra: ők gondolják át még egyszer, helyesen mérlegeltek-e, amikor engedték a vitatott szavazatok újbóli kézi számlálását. Árnyalt és jogilag jól elbújtatott kételyek fogalmazódtak meg a szövetségi legfelsőbb bíróság állásfoglalásában. Floridának mondták -- Al Gore is értsen belőle. Az alelnök lába alól fokozatosan kicsúszik a jogi talaj, nem találja azt a szilárd pontot, ahonnan kibillenthetné sarkaiból George W. Busht. Már a múlt héten is érzékelhető volt, most még inkább nyilvánvaló, hogy minden újabb vereség a taláros testületek előtt az arculatmentő politikai visszautat barikádozza el Gore előtt. Ami ma még a vereség méltóságteljes beismerése lehet, az holnapra feltétel nélküli politikai kapitulációvá válhat.
Fogyatkozó tábora még abban bízik: két floridai megyében talán érvényteleníteni lehet a republikánusok által előzetesen -- demokrata vádak szerint -- szabálytalanul kitöltött távszavazatokat. Ez elméletileg újabb frontot nyithat, netán egypár napig még elhúzódhat az egész hercehurca, de a csodában már csak az alelnök legelszántabb környezete bízik. A rideg valóság az, hogy az eddigi jogi vereségek összeadódnak, egymást erősítik, egy irányban mutatnak. Közeleg a politikai vég.
Ugyanakkor érthető persze, hogy Gore-t és jelölttársát, Joseph Liebermant a végsőkig tüzeli a tudat: országosan meggyőző fölénnyel, 300 ezer szavazattal végeztek az élen, s talán ha valóban lenne idő és készség rá, hogy Floridában minden egyes voksot újraelemezzenek, ott is diadalmaskodhatnának. Ám az elvont igazságot kár keresni és bizonygatni. A történet már nem erről szól.
A bírói döntésekben és alkotmányértelmezésekben egyre inkább az a szándék munkál, hogy visszaállítsák, illetve megerősítsék az amerikai átlagpolgárok hitét alapjaiban évszázadok óta kialakult választási rendszerükben, intézményeikben. Ettől függetlenül ugyan még sokáig folytatódhat majd az értelmiségi-szakmai vita arról, hogy időtálló-e az, amit az alapító atyák több mint kétszáz éve írásba fektettek, s a közvetett elektori rendszer valóban a legjobb megoldás-e a választói akarat kifejezésére.
Ám hogy talán a mostani választási epizód mégsem az amerikai demokrácia gyengülésének a kifejeződése, azt éppen itt, Európában kellene különös empátiával végiggondolni. Hiszen jelenleg az unió is annak a politikai problémának a megoldásával küszködik, hogyan legyenek jelen a kis államok a döntéshozatalban? Pusztán a lélekszám alapján mondjuk Luxemburg -- de a későbbiekben talán Szlovénia vagy Észtország -- is veszélyesen feloldódna a nagy egészben.
Az elektori rendszer, amelyben a piciny Rhode Island, avagy Delaware a tényleges lakossági arányánál nagyobb súllyal lehet jelen, minden bizonnyal túléli majd a Gore-t ért méltánytalanságokat. Ezt sugallja a szövetségi legfelsőbb bíróság döntése. Bárha az unió régóta vajúdó intézményi reformjai is ennyire tartósnak bizonyulnának!