A nagy kínai háló

Néhány millió kínai, temperamentuma szerint, hitetlen bámulattal vagy cifra káromkodással reagált, amikor egy februári reggelen nem sikerült nekik az interneten felkeresni külföldi honlapokat. Ennek az oka egy kábelszakadás volt a japán tengerpart előtt, ami működésképtelenné tette Kína legfontosabb telekommunikációs vonalainak egyikét, ami a tengeren túl, Kaliforniában ér véget, és amin a külföldi partnerekkel az adatcsere nagy része folyik. Mivel Tajvan és Szingapúr szintén jelentettek jelentős zavarokat, a China Telecom szóvivője közölte, várhatóan két-három hét szükséges ahhoz, hogy megjavítsák a szakadást. Eközben lázas hévvel azon dolgoznak, hogy műhold vagy más kábelek útján legalább részben orvosolják a bajt, mert nagy zavart okozott sok kínai vállalatnak, amelynek külföldi szervere van, mivel a programozók Kínában dolgoznak, és a költséges és körülményes adatátvitel telefon útján semmiképpen sem pótolhatja a világháló alkalmazását.
Véletlen, hogy majdnem egyidejűleg az APEC (Ázsiai--csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) által Kínában szervezett, az elektronikus kereskedelem lehetőségeiről szóló szimpózium alkalmával bemutatták a legfrissebb statisztikai adatokat. Ezek szerint Kína az elmúlt öt év alatt 800 milliárd jüant (96,6 milliárd dollár) ruházott be a telekommunikációs infrastruktúrába, és 2005-ben várhatóan a kínai külkereskedelmi vállalatok 70 százaléka már elektronikus úton bonyolíthatja le export- és importüzleteit.
De már a mostani helyzet is eléggé bámulatra méltó, mivel még nem felejtették el azt az időt, amikor minden telefonbeszélgetés körülményes volt, néha merész vállalkozás, ma pedig vidéki kisvárosokban sem különleges látvány, ha valaki a zsebéből mobiltelefont vesz elő. Több mint 290 millió kínainak, azaz az összlakosság 20 százalékának van ma saját telefonja -- ebből több mint 60 millió mobiltelefon. Több mint 1,25 millió kilométer üvegszálas kábel áll rendelkezésre az elektronikus adatátvitelre, és a városi fiatalság Kínában is szívesen találkozik az internetkávéházakban, akár az európai városokban. Már több mint 8,9 millió, hálózati hozzáféréssel rendelkező számítógép van, amely segítségével már több mint 260 ezer kínai website-ot lehet felkeresni. 22,5 millió internethasználót számoltak össze, aki hetente legalább egy órát böngészi a hálót, és hitelt érdemlő prognózisok szerint 2004-ben már több mint 30 millióan is lehetnek, majdnem annyian, mint Japánban.
A tipikus kínai "hálórágó" paraméterei a következők: férfi (70 százalék), legfeljebb 30 éves (majdnem 75 százalék) és a keleti és déli tengerparton fekvő tartományok lakója (több mint 70 százalék). Főiskolai vagy egyetemi képzettsége van (70 százalék), a legtöbb esetben egyetemi vagy főiskolai hallgató (21 százalék), irodai alkalmazott (25 százalék) vagy műszaki foglalkozása van (25 százalék). Különösen a belföldi hírekre és információkra kíváncsi (71 százalék), amit legszívesebben kínai nyelven olvas (kb. 78 százalék). Körülbelül minden ötödik használó a kávéházakban, 60 százalék pedig otthon szörföl. Így érthető lesz, hogy este 20 és 22 óra között a legnagyobb forgalom a kínai interneten van. A legtöbb esetben a hálózati hozzáférés a továbbképzést, az üzlet bonyolítását vagy a kommunikációt (különösen e-mail) szolgálja, a szörfölés -- legalábbis a hivatalos statisztika szerint -- csak alárendelt szerepet játszik. Az elektronikus bevásárlási lehetőségeket eddig még kevésbé használják (az internethasználók egy százaléka), de már több áruház ezen az úton kínálja a választékát, és egyre több vállalat tódul erre az óriási potenciális piacra.
Figyelemre méltó még az a tény, hogy a legtöbb európai országban honos szokástól eltérően, ahol a szakszavakat átvették az angolból, a kínaiaknak sikerült lefordítani, illetve kínai szavakkal körülírni majdnem az egész, internettel és a számítástechnikával kapcsolatos terminológiát. A ritka kivételek egyike a "heike", ami egyúttal az eredeti angol "hacker" fonetikus utánzása és majdnem poétikus körülírás, mert szó szerint "fekete (= gonosz) vendég"-ről van szó.
Röviden visszatérve kiindulópontunkhoz: a kábelszakadás csak átmeneti kellemetlenséget okozott, és biztosan nem képes megállítani a csodálatos fejlődést a kínai információs technológia szektorában. Ám ez az eset azt mutatja, milyen érzékenyek, mégis fejlődésképesek a korszerű kommunikációs eszközök. Valamint azt is, hogy az európai vállalatok érdekében is áll a Kínához, Ázsiához közvetlenül kapcsolódó vonalak kiépítése, az USA megkerülésével.
A szerző sinológus

Thomas C. Dahn-->