Már vagy tíz éve megszoktam a piros-rózsaszín kockás fedelű tejfölt, és csak a napokban néztem meg, "milyen terméket is fogyasztok". Nahát, Danone? Jelentem, holnap is ez után fogok nyúlni a polcon, mert ízlik. A hírek szerint győri gyársors ide, "minden kormányeszköz" oda, az itthon meghirdetett bojkottnak nincs érezhető következménye. Ahogy Franciaországban sincs, pedig ott a mozgalomba bekapcsolódott a közétkeztetés is; mindössze Calais környékén -- ahol az 570 embernek munkát adó kekszgyár bezárására készülnek -- csökkent kevesebb mint 10 százalékkal a Le Monde tudomása szerint a Danone-termékek eladása.
Őszintén szólva nem tudom, hogy itt, Magyarországon reklámozza-e magát a cég, és hogyan. Immúnis vagyok a hirdetésekre, talán életkori sajátosság; de nálunk aligha fog bárki is az utcára vonulni azért, mert diszkrepanciát észlel egy reklám tartalma és a valóság között -- ebből talán politikai következtetés is levonható. Franciaországban viszont éppen a cég sajátos reklámkampányának tulajdonítják a szakértők az egyébként általuk is aránytalannak ítélt közfelháborodást a Danone "szerkezetátalakítása" körül. Mert miközben a hirdetési stratégia arra épül(t), hogy A TERMÉK értem, nekem, miattam van -- francia terminológiával "közeli és humánus" --, addig A CÉG embertelen és távoli, nem törődik az alkalmazottaival, technikai megoldásokat helyez kilátásba, perrel fenyegetőzik. A Danone mint cég érzéketlenséget tanúsít akkor, amikor azonos nevű termékeinek reklámja érzékenységet áraszt -- így a kommunikációkutatók, akik szerint a fogyasztó (más társadalmi kategória szerint esetleg alkalmazott) becsapva érzi magát. (A Danone-alkalmazottakkal szembeni érzéketlenségi vád egyébként nem is áll meg.) A tévé és az általa mutogatott reklámok virtuális hiperdemokráciájában megengedhetetlen, hogy egy vezérigazgató fapofával soroljon racionális érveket egy gyárbezárás mellett, mint tette ezt a Danone első embere -- szól az ítélet.
A Danone-nal egy időben jelentette be például a Marks & Spencer, hogy felszámolja külföldi hálózatát, s ezentúl a brit piacra koncentrál. Ez Franciaországban 1700 elbocsátást jelent, és nem kíséri semmiféle szociális program. Felzúdulás emiatt is volt, de nem mérhető a főszereplőnk által kiváltottal. Pedig mindkét cég hasonló cipőben jár. Nem az összeomlás küszöbére került, hanem ragyogóan prosperál. A Danone tavaly a Time magazin információja szerint 660 millió dolláros nyereséget könyvelt el, az S&M-részvényesek 3 milliárd dollárnyi osztalékot kaptak. Az átszervezéseket az angolszász üzleti filozófiában elfogadott "még nagyobb eredményességgel" indokolták.
Németországban ugyanakkor létezik olyan fogalom, hogy "a tőke felelőssége", a társadalmi békéért való felelőssége. Franciaországban pedig -- egy legutóbbi közvélemény-kutatás szerint -- 85 százalék véli úgy, hogy jövedelmező társaságoktól elfogadhatatlan a nagyarányú elbocsátás. Lionel Jospin kormányfő ennek ismeretében bátran terjeszthette a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatát, mely szankciókkal sújtja az ilyen vállalati elbocsátásokat.
A jellegtelen nevű BSN csoport 1994-ben vette föl közkedvelt joghurtjának, a Danone-nak a nevét, ezután kezdődött sikertörténete. Az ügynek üzletfilozófiai szempontból talán az a legfőbb tanulsága, hogy nem tanácsos egy cégcsoportot és az általa előállított teljes termékskálát azonosan elnevezni. Ami a Coca-Colának több mint száz éve beválik, itt hét év alatt befuccsolt. De lehet, hogy csak az első száz év nehéz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.