"Törvényükért" lobbizó lobbisták

A rendszerváltás óta számos esetben -- rendszerint különböző visszásságok kapcsán -- felmerült egy lobbitörvény megalkotásának szükségessége.

Tekintve, hogy egy lobbitörvény, bármilyen legyen is az, alapvetően befolyásolná nemcsak a Nemzetközi Lobbisták Egyesülete (NLE) tagjainak, hanem minden ebben a témában eljáró szakértő és tevékenykedő működését, nem elkerülhető, hogy állást foglaljunk e kérdésben.

A lobbizás szabályozásának kétféle hagyománya létezik, az észak-amerikai változat és az európai megoldás. Az első esetben a lobbista és a választott, illetve kinevezett tisztségviselők tevékenységét magas szintű jogszabályok sokasága határozza meg, míg a másodikban az általános összeférhetetlenségi és korrupcióellenes szabályozáson kívül jórészt szokások és önkorlátozási nyilatkozatok határozzák meg, mit szabad és mit nem.

A magyar közélet áttekinthetőségének állapota és a lobbizás közmegítélése alapján az amerikai modell átvétele tűnik célszerűbbnek. Egyértelmű, világos, írott szabályok és korlátok. A kérdés csak az, hogy ennek megvannak-e már a feltételei, mert a jelek arra mutatnak, hogy záros határidőn belül ilyen törvénykezési csomag megalkotására kerül sor a kormányzat javaslatára.

Az Igazságügyi Minisztérium bölcsen és előrelátóan a kormányhatározatot követve az ún. korrupcióellenes intézkedési csomag keretében, írásban is javaslatot tett le a szélesebb értelemben vett szakma elé egy lobbitörvény megfogalmazásával. A törvényalkotó gondolkodásmenete és munkája az amerikai mintát követi és fogalmazza meg, és kizárólag abban az értelemben, ha ezen törvény hatálya alá tartozó tevékenység a törvényhozás és az önkormányzatok irányába történő érdekérvényesítés, valamint a normatív szabályozás keretei közé sorolható lobbitevékenységbe illeszkedik. Így számol a lobbistával, legyen az önálló jogi vagy természetes személy. Ennek értelmében nem lobbizhat az, aki állami szerv, kormányzat vagy önkormányzat tagja, vagy azzal jogviszonyban áll, emellett aki országgyűlési képviselő, köztisztviselő, közalkalmazott, mert jogállásukat külön törvény szabályozza, és az ő tevékenységük így már nem meríti ki ezen tevékenység kereteit. Tehát, a lobbizással érintett szervek: az Országgyűlés, a kormány, és így tagjai
is, valamint a helyi önkormányzatok.

A közös gondolkodáshoz kíván szakmai segítséget és további támpontokat adni a szakmai magatartási szabályzat, vagy más néven lobbietikai kódex, amit a szervezetünk állított össze és juttatott el mind az Igazságügyi Minisztérium vezető munkatársainak, mind az első szakmai megbeszélésen részt vettek számára.

A kódex szándékunk szerint meghatározza azokat az elveket és azt a tevékenységi gyakorlatot, amelynek alkalmazása biztosítja, hogy a professzionális lobbizást egyértelműen és áttekinthetően meg lehessen különböztetni a tisztességtelen magatartás minden formájától. Elfogadása és alkalmazása az NLE minden tagjának és a szakma minden képviselőjének érdeke, mert egyrészt garanciát nyújt a megbízónak, hogy az általa választott lobbista megfelel a vele szemben támasztott etikai követelményeknek, és biztosítékot jelent a közélet kinevezett és megválasztott képviselőinek, hogy a velük kapcsolatba lépő lobbista szakmailag és erkölcsileg feddhetetlen, valamint irányt mutat a média képviselőinek, amikor tájékoztatják a közvéleményt. A kódexből idézve: ?Jóhiszeműen és becsületes módon, a köz érdekeit kellő mértékben szem előtt tartva kell fellépniük a megbízókkal, a politikai döntéshozókkal, a kormányzati rendszer intézményeivel, hatóságokkal és más hivatalos szervekkel szemben.

A politikai döntéshozók, a kormányzati rendszer intézményei, hatóságok és más hivatalos szervek felé tett írásos és szóbeli előterjesztések esetében a tanácsadóknak ismertetniük kell a megbízójuk azonosításához szükséges alapinformációkat (cégnév, személynév), kivéve, ha azok szokványos üzleti titok tárgyát ké-pezik.

Szórakoztatási céloktól és jelképes árumintáktól, kis értékű ajándéktárgyaktól eltekintve nem ajánlhatnak, nem adhatnak és nem is adathatnak megbízójukkal semmilyen pénzügyi vagy más előnyt biztosító ösztönzőt sem a parlament képviselőinek vagy alkalmazottainak, sem közalkalmazottnak, közszolgálati jogviszonyban lévő, vagy nevükben fellépő személynek; nem kaphatnak és nem fogadhatnak el semmilyen ösztönzőt (sem megbízótól, sem a vállalat vagy más szállítójától, vagy esetleges leendő szállítójától), amely bármilyen módon megvesztegetésként, avagy szívességkérés nyomatékosításaként értelmezhető. A "kis értékű" tárgy bruttó forgalmi értéke maximum 50 ezer forint lehet.

A politikai tanácsadással, lobbizással foglalkozó személy tudomásul veszi, hogy magatartása, cselekedetei é a szakma és a közvélemény közötti kapcsolat miatt é még magánéletében is hatással vannak a szakma egészének értékelésére."

Alapvető észrevételünk volt a törvénytervezet első változatának átfogó átolvasása és átbeszélése után, hogy a törvényalkotó szándéka szerint sajnálatos módon e szabályozás általános szándéka a restrikciós elveken alapuló és adminisztrációs eszközökkel történő korlátozásokra szorítkozik.

El kell mondanunk, hogy megjegyzéseinket és kritikus megállapításainkat meghallgatta az IM közigazgatási államtitkára által vezetett szakmai csapat, és figyelembe vették az említett kódex egyes pontjait is. Legutóbbi megbeszéléseink alapján várható, hogy a következő változat egyre jobban közeledni fog a szakma által javasoltakhoz.

Ma Magyarországon bárki, bármilyen szerveződés keretében lobbizhat, pontosabban a gyakorlatban lobbizik is. Ehhez a továbbiakban sem kell bonyolult igénybejelentés, cégbírósági mechanizmusokat felelevenítő terminológia, többletpapírmunka nem szükséges, és a jövőben ez inkább adminisztratív szankció lehet, de nem segíti elő a közös gondolkodást és a szakmai szintű munkavégzést a lobbisták vagy lobbizni kívánók oldaláról.

A törvényi szabályozásnak deklaratív módon csak ezt a lobbitevékenységet kellene elismernie, támogatnia, technikailag elősegítenie, és ehhez a jog eszközeivel minden támogatást megadnia. Ennek a szabályozásnak ésszerű, egyszerű és átlátható normákat kell adnia a (politikai) döntéshozók számára.

Hisszük, hogy a szélesebb értelemben vett szakma átfogó támogatása és a törvényalkotó nyitottsága eredményeként létrejövő újabb lobbitörvény-tervezetek már érdemben fognak foglalkozni a fenti megfogalmazott véleményekkel és megállapításokkal, és akkor tovább tudunk lépni ebben a kérdésben.