A barátság korlátai

Budapest és Prága elárulta Varsót -- leegyszerűsítve így summázható a lengyel sajtó és politikusok egy részének véleménye az EU-csatlakozási tárgyalások legújabb csavarjáról. Pedig már hetek óta tudhatták, hogy Csehország számára elfogadható az unió formálódó közös álláspontja a termőföldvétel liberalizációjának a belépés után hét évre történő elhalasztásáról, s Magyarországnak is csak néhány részterülettel van problémája.
Míg Prága feltétel nélkül, addig Budapest két súlyos feltétellel ugyan, de mégiscsak beleegyezne eredetileg tízéves mentességi kérelmének lefaragására három esztendővel. Ezzel szemben Varsó a szeptemberi választások előtt nem hajlandó engedni saját (18 éves) derogációs igényéből.
Mindez világosan mutatja, hol húzódnak az egyébként minden eszközzel erősíteni próbált visegrádi együttműködés határai: a közös kulturális pénzalap kiterjesztéséről meg lehet állapodni, még az Oroszországgal szemben alternatívát jelentő norvégiai olaj beszerzési útjának közös kiépítéséről is lehet tárgyalni, de szóba sem jöhet, hogy a négy állam közül bármelyik a másikéhoz alakítsa álláspontját az EU-val folytatott tárgyalásokon. (Az már csak a sors fintora, hogy a négyek közti törésvonal éppen azon a napon nyilvánult meg az eddigi talán legélesebb módon Brüsszelben -- a múlt pénteken --, amikor a visegrádi kormányfők Krakkóban igyekeztek jó kapcsolataikat demonstrálni.) Jó barátságot is korlátozhat az önérdek.
Hiba lenne efelett siránkozni, vagy a közép-európai szolidaritás hiányát felróni. Az ily módon behatárolt visegrádi együttműködés szépen belesimulhat az egyéb európai regionális kooperációk sorába, amelyeknek szintén éppen itt húzódik a legfőbb korlátja.