Söröző "főpilóták"

Ki kit vesz meg? -- tettük fel a kérdést a napokban annak kapcsán, hogy a megint jobban teljesítő British Airways és a magát kellető KLM első számú vezetői titokban beültek egy amszterdami sörözőbe. Persze nem a Heineken minőségéről diskuráltak. Pénzről volt szó, sok-sok pénzről. Arról, hogy mégiscsak szorosabbra akarják fonni az együttműködés szálait, noha tavaly megszakadt a tárgyalássorozat. (A hollandok túl magasra tartották saját értéküket, ezért a britek elálltak a felvásárlástól.)
Szóval ők ketten összehajoltak és állítólag arról egyezkedtek, hogy a britek kisebbségi részesedést vásárolnának a holland cégben. Nem nagyot, úgy 5-10 százaléknyit. Hasonló jelenet egy brüsszeli vendéglátó-ipari egységben is lezajlik a héten, ott a svájci Swissair rendeli az innivalót annak örömére, hogy növelné 49,9 százalékos résztulajdonát az asztaltárs Sabenában, míg utóbbi jókora állami tőkeinjekciót kap, ugyancsak a napokban.
Ne siessünk a következtetéssel! Attól, hogy az erősebb bevásárolja magát a gyengébbe (vagy a gyengébb beengedi az erősebbet, hogy a pénzből ő is erősödhessen) még nem következik automatikusan a jobb teljesítmény, netán a vevő ellenőrző jogosítványa. Elég, ha a Malév olasz kalandjára gondolunk. Lehet, hogy az Alitalia úgymond megszabta a Malév irányvonalát, de nem járult hozzá a cég feljavításához, mi több, elmaradtak a régóta szükséges beruházások.
A "bevásárló" természetesen elvileg azért ad pénzt a részvényekért, mert növekedési lehetőséget lát az adott cégben. Az más kérdés, hogy a kisebbségi tulajdonszerzés általában inkább a saját szolgáltatások ily módon történő fix piachoz juttatását, semmint az üzletmenetbe való tényleges és meghatározó beleszólást célozza.
További elem -- és ezt a magyar légitársaság életét sokban befolyásoló állami tisztviselők is hangoztatják --, hogy léteznek jól működő légiszövetségek vagy stratégiai partnerségek tulajdonbirtoklás nélkül is. A Malév például kifejezetten jól járt a Deltával, észak-amerikai hídfőállását és mindig tömött járatait éppen ennek a kapcsolatnak köszönhette.
Aztán ott van a British Airways és az American Airlines, ezek vezetői még ezen a héten felújítják a partnerségi tárgyalásokat, nyilván annak érdekében is, hogy megerősítsék a járatok összehangoltságát és ezáltal az általuk alapított Oneworld nemzetközi légitömörülést. Ez az, amit a jelek szerint komolyabban vesznek a britek. Már csak a KLM és az American méretei miatt is, no meg azért, mert csak akkor remélhetnek további fontmilliárdokat az észak-amerikai piacból, ha együtt lépnek fel a jenkikkel az ellenlábas Lufthansa--SAS--British Midland hármassal szemben. Utóbbi csoport éppen a hét közepén kapta meg az EU áldását saját szövetségükre, amely pont a British Airways érdekeit sértő nagy-britanniai terjeszkedésbe kezdett. A britek és a hollandok közös "sörözése" ennélfogva nem lehet több, mint a jó viszony fenntartását szolgáló poharazás.
Akár így, akár úgy, ez az ő ügyük! Bennem viszont mégiscsak fölmerül egy kérdés: kik ülnek asztalhoz a budapesti sörözőkben? Semmit sem hallani ugyanis az előkészületekről. Lehet, hogy itt nem olyan finom a sör?

Mester Nándor -->