A németek is mennek
Az Öböl-háború után a német haditengerészet még csak az aknamentesítésben vett részt, az ország inkább a nemzetközi akció számláit fizette. A koszovói légicsapásokban már felsorakoztak a Tornadók, a békefenntartásban a katonák. Most egy újabb történelmi mérföldkő előtt áll a Bundeswehr: amennyiben a parlament is jóváhagyja, csaknem hat évtized után először állnak majd a német katonák készenlétben arra, hogy Európán kívüli térségben bevessék őket. Sőt, nemcsak mentesítő, de (a speciális egységek) harci feladatokat is ellátnak.
Németország növekvő súlya a nemzetközi politikai életben óhatatlanul vezetett el ahhoz, hogy fokozatosan eltűnjenek a második világháború után felállított kül- és biztonságpolitikai korlátok és önszabályozások. A kérdés már régóta nem úgy vetődik fel, hogy részt vehetnek-e német katonák nemzetközi békefenntartó, illetve béketeremtő akciókban, hanem hogy kihagyhatók-e azokból. Az NATO-n belül pedig teljes konszenzus van a tekintetben, hogy amennyiben Berlin az amerikaiak "tartalék partneréből" minden téren a franciákkal és a britekkel egyenrangú szövetségessé kíván előlépni, akkor esetről esetre vállalnia kell ennek következményeit. Most például Afganisztánban.
Van az ügynek egy a magyar parlament számára is tanulságos mellékszála. Schröder kancellár, ha már amúgy is újból szakítópróba elé állította koalíciós partnereit, a hajdani pacifista ártatlanságuk utolsó fügefalevele elhullajtására kényszerülő zöldeket, akkor még tovább is megy. Egyéves biankó csekket kér a parlamenttől, hogy a készenlétbe helyezett egységek bevetéséről azután a kormány külön felhatalmazás nélkül dönthessen. Jó esélye van rá, hogy megkapja. Pedig Németországban is választások lesznek jövőre.
