GDP: Csak kismértékű lassulás

A nemzetközi gyakorlathoz és az európai uniós elvárásokhoz illeszkedve a negyedéves GDP közreadásának a határideje 90 nap. A Központi Statisztikai Hivatal gyakorlata szerint előzetes adatot közöl 60 nap után és a felhasználási oldallal kiegészített adatokat 90 nap elteltével. Az ünnepekre való tekintettel azonban a harmadik negyedéves adatokat december 20-án adjuk közre. Az előzetes adatközléssel és a várakozásokkal egyezően a GDP III. negyedéves növekedési üteme a megelőző év ugyanezen negyedéhez képest 3,7 százalék volt. Tovább folytatódott tehát a csökkenés, az első negyedéves 4,4, illetve a második negyedéves 4,0 százalékhoz képest. Az adott nemzetközi gazdasági helyzetben azonban ez a viszonylag szerényebb növekedési ütem is kimagasló értéket képvisel, hiszen az EU-s átlag 1 százalék alatt van, a tengerentúlon pedig már negatív tartományba kerültek a mutatók. Viszonylagos jó helyzetünket az is mutatja, hogy még abban az esetben, ha a IV. negyedévben tovább folytatódik a bővülési ütem csökkenő tendenciája, s valahol 3,5 százalék körül áll meg, még akkor is 4 százalékhoz közeli lesz az éves növekedési ütemünk.

Az ágazatok közül a III. negyedévben feltűnően magas, 6,6 százalékos bővülést produkált - az elmúlt években gyengélkedő - mezőgazdaság, s az évkezdettől számolva is az átlag feletti értéket (4,3 százalék) ért el. A recesszió nagy vesztese a gépipar, amelynek ugyan még mindig 5 százalék feletti a növekedési üteme, de hol van ez a tavalyi 28,8 százalékos harmadik negyedévétől. A bővülési ütem jelentős mérséklődése nem új keletű jelenség, már a múlt év végétől folyamatosan megfigyelhető. Mindezek miatt a világgazdasági konjunkturális helyzet romlásán túl más, tartósan jelentkező magyarázó tényezőket is figyelembe kell venni a gépipari termelés eddigi és jövőben várható alakulása során. Érdemes megemlíteni, hogy a hozzáadott érték termelése szempontjából a harmadik negyedévben még nem érzékelhető a turizmus visszaesése, hiszen a szálláshely-szolgáltatás 4,1 százalékkal bővült, és az év kezdetétől fogva közel 5 százalékos volt a növekedés.

A III. negyedéves adatközlés egyik sajátossága, hogy ilyenkorra készül el a megelőző évi GDP második, a vállalati mérlegbeszámolókon, illetve az előzetes költségvetési összesítéseken alapuló becslése, amellyel korrigáljuk a negyedéves becslésünket. Így történt ez most is, a 2000. évi negyedéves számok ennek megfelelően némileg módosultak, amelynek igazából nem arra az időszakra van kihatása - hiszen ki törődik ma már a megelőző év negyedéves adataival - hanem a tárgyévre, mert ez képezi a bázist. Az éves adatok alapján kismértékű felfelé irányuló korrekció történt a 2000. évi negyedéves adatokban, ezért a 2001. első és második negyedéves publikált számok némileg változtak. A báziskorrekcióból adódó változtatás azonban olyan kismértékű volt, hogy csak a felhasználási oldal egyes elemeit érintette, de az egész fél év vonatkozásában a teljes felhasználást nem változtatta meg.

Ezen módszertani megjegyzés után áttérhetünk a felhasználási oldal részletes elemzésére, ahol mindenekelőtt a fogyasztás alakulása érdemel kiemelt figyelmet. A reálkeresetek (4,8 százalék) és a kiskereskedelmi forgalom (5,3 százalék) dinamikus növekedése alapján a szakértők 5 százalék körüli fogyasztásbővülést prognosztizáltak a harmadik negyedévre. Ehhez képest fél százalékponttal alacsonyabb, 4,5 százalékos ütemben emelkedett a háztartások fogyasztási kiadása. A mérsékeltebb kiadásnövekedés oka minden bizonnyal a megtakarítások és a lakáscélú beruházások dinamikus emelkedésében keresendő. Mindehhez járult még a természetbeni társadalmi juttatások és a közösségi fogyasztás igen szerény bővülése, amely együttesen a végső fogyasztás 3,3 százalékos bővülését eredményezte. Ezzel az értékkel a fogyasztás szinte tökéletesen belesimult az első fél év által kirajzolódó trendbe, és nem mutat hajlandóságot arra, hogy alkalmazkodna a választásokhoz közeledve egyre jobban esedékessé váló "ereszd meg" politikának.

A bruttó felhalmozás alakulását egyfelől az állóeszköz-felhalmozás viszonylag alacsony (2,9 százalékos) növekedése határozta meg, amely mögött lényegében a magánberuházási kedv megcsappanása húzódik meg, a harmadik negyedévben a központilag indított és finanszírozott állami beruházások még nem éreztették jótékony, kompenzáló hatásukat. Másfelől pedig, s minden bizonnyal ez a jelentősebb hatású, a készletállomány csökkenése befolyásolta a felhalmozás alakulását. Olyan mértékű készletcsökkenés valósult meg, amelynek következtében a bruttó felhalmozás közel 10 százalékos mértékben csökkent.

A fogyasztás mérsékelt növekedése és a felhalmozás ütemének jelentős csökkenése azt az igen ritkán előforduló esetet idézte elő, hogy a belső felhasználás a megtermelt GDP-nél kisebb lett a vizsgált negyedévben. Ez egyben azt is jelenti, hogy a külső egyensúlyi pozíciójavulás pozitív nettó export mellett történt, szemben a korábbi időszakokkal, amikor a javulás csak az importtöbblet mérséklődésében öltött testet. A kedvező helyzet magyarázatát a külkereskedelmi forgalom sajátos alakulásában lelhetjük meg.
A most publikált adatokból az is egyértelműen kiderül, hogy az I. és a II. negyedéves külkereskedelmi adatokat visszamenőleges korrigáltuk. Erre azért volt szükség, mert a becslések évközi felülvizsgálata során olyan torzításokat tapasztaltunk, amely mind az áruforgalmi mérleget, mind pedig a forgalom dinamikáját irreálisan befolyásolta. A probléma lényege az, hogy egy adott időszakra vonatkozóan a bérmunka elvégzése után kivitt készáruk anyagtartalma a regisztrált adatok szerint rendre elmarad a bérmunka céljából behozott anyagok értékétől. Vizsgálataink szerint ez az eltérés 2001-ben számottevően megnőtt, alapvetően annak következtében, hogy a 2000. év közepén bevezetett vámeljárás megnehezítette a bérmunkával kapcsolatos tranzakciók statisztikai megfigyelhetőségét. Ennek megfelelően az export értékét az I. negyedévben 39 milliárd, a II. negyedévben 41 milliárd, a III. negyedévben pedig 31 milliárd forint értékű bérmunka-anyagtartalom levonásával kiigazítottuk, illetve az import értékét a három negyedévben rendre 16, 19 és 9 milliárd forinttal megnöveltük.

A korrekció után számított export- és import-volumenindexek elég világosan rajzolnak ki két tendenciát: egyfelől a külkereskedelmi dinamika jelentős mérséklődését a harmadik negyedévben, másfelől pedig az export és az import közötti rés szétnyílását. A kivitel úgy bővült az elmúlt negyedévben 7 százalékkal, hogy közben a behozatal változatlan szinten maradt. Figyelembe véve a termelési sajátosságainkat (összeszerelés, bérmunka), ez csak úgy történhetett, hogy jelentős mértékű importkészlet-felhasználásra került sor. A felhalmozásnál kimutatott igen jelentős készletállomány-csökkenés egyértelműen ezt támasztja alá. Az importált készletek véges volta viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a kedvező külkereskedelmi mérleg csak átmeneti jellegű, tartós fennmaradására nem lehet számítani.

A szerző a Központi Statisztikai Hivatal elnöke