Magyarországon a lakosság 19,2 százaléka beszél anyanyelvén kívül legalább egy másik nyelvet is - derül ki a 2001. évi népszámlálás adataiból. Ez az arány a foglalkoztatottak körében valamivel magasabb, 23,9 százalék. Az elmúlt évtizedben a más nyelven is beszélők száma és aránya megduplázódott ugyan, hazánk még így is jóval elmarad az uniós átlagtól, ahol a lakosság 53 százaléka beszél idegen nyelvet.

Magyarországon a 3,69 millió foglalkoztatott közül 882 ezer vallotta azt a népszámláláskor, hogy anyanyelvén kívül legalább egy másik nyelven is képes megértetni magát. Rózsa Gábor, a KSH főosztályvezető-helyettese azonban felhívta a figyelmet, hogy a népszámlálási információ az adatszolgáltatói bevalláson alapul, így természetesen a nyelvismeretre vonatkozó adatok nem esnek egybe a nyelvvizsgák számával. A népszámlálási definíció szerint a nyelvtudás azt jelenti, hogy valaki egy nyelven másokat megérteni és önmagát megértetni képes. A nyelvismeret felmérése több kérdés alapján történt, amelyek egy részére nem volt kötelező a válaszadás. Ezért 555 ezer emberről, azaz a népesség 5,4 százalékáról nincs ilyen irányú információ. Közülük 202 ezren tartoztak a foglalkoztatottak közé. Az ismert nyelvtudású foglalkoztatottak közül a legtöbben angolul (478 ezren) és németül (444 ezren) beszélnek. Jelentősnek mondható még az orosz (123 ezer), francia (54 ezer) és román (46 ezer) nyelv ismerete.

A több nyelvet beszélők különböző csoportokból tevődnek öszsze. Az első csoportba tartoznak azok, akik iskolai oktatásban vagy nyelvtanfolyamon elsajátítottak egy nyelvet, például az angolt. A másik jelentős csoportot azok alkotják, akik az országban élő valamely nemzetiségi csoporthoz tartoznak, akik magyar anyanyelvűnek vallják magukat, de beszélt nyelvként jelölték meg a nemzetiségi nyelvet. Így a németül tudók egy része közülük kerül ki. A harmadik csoportba azok tartoznak, akik a történelmi Magyarország elcsatolt területeiről vándoroltak be, de már az ottani nyelv ismeretével érkeztek. Az Erdélyből érkezőknek köszönhető a viszonylag magas románnyelv-tudás - áll a KSH tanulmányában.

Minden második vezető beosztásban dolgozó, értelmiségi tud anyanyelvén kívül legalább egy másik nyelvet. Az egyéb szellemi foglalkozásúak körében viszont ez az arány még az egyharmadot sem éri el. Az 1990. évi népszámláláskor még a vezető beosztásban dolgozók, irányítók negyede sem beszélt idegen nyelvet. Az arányok ugrásszerű növekedése mögött az a tény áll, hogy számos vállalat került külföldi tőke irányítása alá, ahová vezető beosztásba csak olyanok kerülhettek, akik rendelkeznek a megfelelő nyelvtudással - mutat rá a KSH. A többi foglalkoztatási csoportban nehéz az összehasonlítás a két népszámlálás adatai között, mert időközben változtak a fogalmi besorolások. Ami az ágazati besorolásokat illeti: a szolgáltatási foglalkozásúak ötöde, a mezőgazdasági, ipari és építőipari foglalkozásúak alig tizede beszél idegen nyelveket.

Míg az Európai Unióban az anyanyelven kívül az angol nyelvet használják a legnagyobb arányban (41 százalék), Magyarországon a német - a már fent említett okok miatt - a második helyre szorítja az angolt, mivel azt csak a lakosság 9,2 százaléka beszéli. Ez messze elmarad a svéd 81, a holland 80, vagy a dán 78 százaléktól, de még az unióban sereghajtónak számító olasz 39, vagy a spanyol és portugál 36 százalékos adattól is.

Az EU-ban a második helyen a francia nyelv áll 19 százalékkal. A legelterjedtebb az Egyesült Királyságban és Írországban, ezekben az országokban a lakosság negyede beszéli. Ugyanakkor Magyarországon a lakosság kevesebb mint egy százaléka ismeri ezt a nyelvet.

Az uniós tagországokban a harmadik helyet a német foglalja el mint beszélt idegen nyelv, 10 százalékkal. A hollandok 68, a dánok 42, a svédek 36 százaléka beszél németül. Magyarországon a 957 ezer (9,4 százalék) főleg magyar ajkú németül beszélő mellett több mint 33 ezer német anyanyelvű is él az országban. Magyarország történelmi hagyományaival, gazdasági kapcsolataival szorosan kötődik a német nyelvterületekhez, különösen a szomszédos Ausztriához.

Fontos megemlíteni, hogy több európai uniós országban népszámlálások alkalmával nem kérdezik a nyelvismeretet, így az erre vonatkozó adatok más adatgyűjtésekből származnak. Kelet-Közép-Európában azonban komoly történelmi hagyományai vannak a nyelvi kérdésnek.

Korcsoportok szerint vizsgálva kitűnik, hogy Magyarországon a 40 éven aluliak között az angol már megelőzi a németet. Ez az átrendeződés főleg a számítógép elterjedésének és az új típusú oktatási rendszernek köszönhető. Az idősebb korosztá-lyokban azonban a német nyelv jelentős túlsúlyban van.

Iskolai végzettség alapján csoportosítva az egyetemen, főiskolán legalább egy évfolyamot elvégzett, de még oklevelet nem szerzett népesség áll az élen: 71,3 százalékuk tudja magát megértetni legalább egy idegen nyelven. A diplomások körében ez az arány csak 56,6 százalék, ennek oka, hogy korábban a nyelvvizsga nem volt diplomakövetelmény.

Magyarországon a lakosság nagyon sokféle nyelvet beszél, de egy-egy nyelvet csak kevesen ismernek. A szakértők ezt elsősorban történelmi, nemzetiségi, kisebbségi okokra vezetik vissza, ugyanis a beszélt nyelvek zömét a környező országok szláv nyelvei teszik ki.

A várakozásokkal ellentétben 1990-hez képest 153 ezerről 183 ezerre nőtt azok köre, akik az oroszt mint beszélt nyelvet jelölték meg, és közel 40 százalékuk vezető, értelmiségi foglalkozású.

Gyakran említik valós veszélyként a munkavállalók elvándorlását a csatlakozás után. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy a legtöbb uniós munkavállalásnál alapkövetelmény a helyi nyelv ismerete. A magyar lakosság többségének csekély nyelvtudása nagymértékben szerepet játszik abban, hogy nem várható a csatlakozás után tömeges külföldi munkavállalás.