Bűvös kocka - a Renault Maxity 130.35/6 duplakabinos T3-as tesztje

Mindenkinek megakadt rajta a szeme. Nem csak és nem is elsősorban a „Kukás-sárga” szín miatt. Elölről még csak pofás, de profilból ütősen ronda a nagy fülkéjű Maxity. Ez persze nem baj, hanem előny. Így ugyanis megnézik – és közben felismerik előnyeit. Azt, hogy nagyon helytakarékos az elrendezése, sehol semmi terebélyes designdomborulat, ezért ügyesen mozog szűk helyeken. Nem nyúlik ki a sarka, ezért méretéhez képest fordulékony. Kis helyen tud elszállítani hat embert, kivonulhat tehát rajta a teljes brigád, hátul az anyaggal, eszközökkel. Márpedig haszonjárművet nem pofára, hanem haszonelvű szempontok alapján vásárolnak.

A Maxity egy egész család neve. A megengedett össztömeg 2800 és 4500 kg, a tengelytáv 2500 és 3400 milliméter, a felépítményezhető hosszúság 2651 és 4961 milliméter, a teljesítmény 110 és 150 lóerő között változik, a hátsó kerék szimpla vagy ikerabroncsozású lehet. A miénk, mint a típusjelzésből bizonyára kikövetkezették már, 3,5 tonna össztömegű, 130 lóerős masina volt, 3660 milliméter hosszú aluplatóval, s persze dupla fülkével. Szóval afféle középső gyerek a famílián belül.

Színe és fonákja

A fülke a sofőrnek munkahely, a melósoknak közlekedési eszköz. Kezdjük az elemzést a pilóta körülményeivel! Merőlegesig nyílik az ajtó, alacsony a padló, könnyű beszállni. Az üléstámla csak fokozatonként állítható, a volán meg csak előre-hátra, de azért jól el lehet helyezkedni, kivéve, hogy elfelejtettek támaszt betenni a bal lábnak. A kilátás nagyon jó, a tükör is, de ennek az alsó részére megreszkírozhattak volna egy nagylátószögű üveget. A hatfokozatú váltó kurta karja remekül kézre esik, akárcsak valamennyi kapcsoló. Az egyszerű műszeregységről minden lényegeset megtudhatunk. Tesztkocsinkat fütyörészős kedvű sofőrnek specifikálhatták: rádió nem volt benne. Ajtózsebet hiába keresnénk, de nem nagy baj, mert kesztyűtartóból kettő is van (az egyik zárható), ezenkívül egy középső, fedeles tároló, három DIN-mélyedés, a műszerek felett egy mély polc és egy szélvédő feletti „padlás” (sajnos csak a vezető oldalán) várja az úti holmit. A műszerfal két végén italtartót alakítottak ki, félliteres palacknak.

A jobb oldali ülés ugyanolyan színvonalú, a középső viszont vesztőhely: a nagyon magasan ülő áldozat térde szinte érinti a középkonzolt, fejtámla nem jut neki, öve meg csak kétpontos, úgyhogy gyengébb koccanás esetén is megcsókolhatja a műszerfalat. Ha előrehajtjuk a villamosszék autós megfelelőjének támláját, nem találunk asztalkát a hátoldalán, de kárpitozott felületén jól lehet pihentetni a karunkat. A hátsó sorban utaztatni kívánt munkaerőt Spártából toborozzuk. Lábukat nemigen nyújtogathatják, feszesen katonás tartásban ülnek. Fejtámla híján vegyenek fel jó vastag kucsmát, az egyszerű csípőövvel védett középsőnek pedig itt is arcvédős motorossisakot ajánlunk, nehogy megharapja a kapaszkodócsövet. S hogy azért mégis gondolt a tervező a jólétükre, azt a bájosan bumfordi elhelyezésű hamutartó jelzi. Ruhahorog vagy ajtózseb nincs a hátsó traktusban, viszont az egész üléspad felhajtható, ilyenkor jó nagy, fedett rakodóhelyet nyerünk.

Fürge, mint a gyík

A Maxity műterhelése ellenére élénken gyorsult, szabad pályán egykettőre 130 felett ment, méghozzá az erőlködés legcsekélyebb jele nélkül. Csak azért vettem vissza, nehogy irreális fogyasztási adat jöjjön ki, s láss csodát: 90-100 közötti tempónál, illetve városi forgalomban 11,8 liter lett az átlag – le a kalappal! Nagyon rugalmas is a (leánykori nevén Nissan) motor, már 1000-től hajlandó dolgozni, 1500-tól erőre kap, így nyugodtan indulhatunk másodikból, ötvennél felkapcsolhatunk ötödikbe, hatvannál hatodikba. Halk, elégedett motorduruzsolás jutalmazza ügyködésünket. Van Hajdúböszörmény és Újfehértó között egy nagyon keskeny, teljesen forgalmatlan, eléggé hullámos aszfaltozású út. Egyik kedvencem. Jó gyorsan mentem rajta, és a Maxity csak ringatott, tökéletes pontossággal reagált a kormányra, stabil és megnyugtató érzést keltett. A fékje príma, fényszórója ugyancsak – élvezetes autózás volt! 

A plató profi munka. Alumíniumból van, tisztességes kidolgozással, minőségi szerelvényekkel. Csúszásmentes műanyag padlójába erős gyűrűket süllyesztettek, ezekhez lehet bombabiztosan lekötözni a rakományt. Általában az egész jármű jó minőségi benyomást keltett, látszik a tapasztalat a részletek megoldásán. Ha javítanának a passzív biztonságon, vagy csak négy személlyel használják, igazán kevés kifogásolnivaló akad rajta – előnyös tulajdonság viszont annál több.