Az egészen március 22-ig látogatható, rekordszámú (239) kiállítót felvonultató rendezvényen már a pénteki megnyitón, sőt az azt megelőző zárt körű bemutatókon is gazdára talált néhány kiemelkedő színvonalú műalkotás. A washingtoni National Gallery, a Getty múzeum, az oxfordi Ashmolean és más neves múzeumok kurátorai ugyanúgy felbukkantak a látogatók között, mint a katari uralkodócsaládhoz tartozó Szaúd al-Tani sejk vagy a kortárs műgyűjtők egyik legjelentősebbike, Adam Lindemann.
Még "kicsomagolás előtt" elkelt egy körülbelül harminc karátos, különleges csiszolású fehér gyémánt, amelyet 5 millió dollárért, azaz körülbelül 1,2 milliárd forintért adott el egy amerikai vevőnek Laurence Graff. A brit ékszerkereskedő szerint a befektetők érzik, hogy jelenleg a készpénz veszélyes, ezért - bár az alsó szegmensben csökkent a kereslet - a csúcsminőségű drágakövek iránt töretlen az érdeklődés.
A festménypiacon is hasonló tendencia tapasztalható. A londoni Dickinson cégnek már a maastrichti vásár előtt néhány nappal sikerült vevőt találnia Edgas Degas Reggeli készülődés című 1894-es pasztellképére. A pontos árat a galéria igazgatója, Heinrich zu Hohenlohe nem árulta el, csupán annyit lehet tudni, hogy a vevő 10-20 millió euró közötti összeget fizetett. Nagy érdeklődésről és pezsgő üzletmenetről adtak számot a régi festményeket és szobrokat kínáló galériák, valamint a fotógalériák is. Utóbbiak közül a berlin Kicken már a vásár megnyitása előtt túladott Man Ray 600 ezer euróra árazott Fekete és fehér című, 1926-os szürrealista klasszikusának egy vintázs nyomatáért.
Laurence Graff egyébként rögtön egy Jean-Michel Basquiat festménybe fektette a gyémántért kapott pénz nagy részét: az 1982-ben készült, nagy méretű Fekete atléta című akril-olajpasztell képet a Maastrichtban első ízben kiállító New York-i Christophe Van de Weghe kínálta 3,5 millió dollárért. Ez igen jutányos árnaki számít, hiszen a street art egyik atyjaként tisztelt, fiatalon meghalt Basquiat egy hasonló festménye két évvel ezelőtt nyolcmillió dollárba került.
