A hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a felkészültebb cégek is inkább az incidensek megelőzésére koncentrálnak, a korai felderítésre már kevésbé. Ha a csalónak sikerül átjutnia a védelem első és gyakran szinte egyetlen vonalán - és tökéletes megelőzés nem létezik - a felderítésre szolgáló kontrollok hiánya vagy hiányossága miatt már kevésbé kell tartania a lelepleződéstől – hangsúlyozza Ámon Gábor, a gazdasági visszaélésekkel foglalkozó FRM Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója.
Számos olyan technika létezik, például az adatbányászat és az egyéb statisztikai alapú vizsgálatok, amelyeket szinte alig használnak hazánkban - mondta el az ügyvezető igazgató. Szerinte ennek két oka van: a technikák ismeretének hiánya, valamint a csalásellenes technikák gazdaságossági számításaival kapcsolatos problémák. A gazdasági vezetők ugyanis nem látják, hogy mennyi idő alatt térül meg a visszaélések megelőzésére és korai felderítésére költött összeg, mert bár a kiadásaikat tudnák mérni, az esetlegesen el nem követett csalások miatti elmaradt kárt azonban nem.
Kevés olyan információforrás van, amelyek segítségével ezen a problémák megoldhatók, vagy egy hatékony csalásellenes stratégia megtervezhető lenne. További gond az erre a területre specializálódott szakértők csekély száma, így a társaságok nem is tudják, kikhez fordulhatnának segítségért.
Az információforrások ismertségén lehet segíteni, a szakember-hiányon már kevésbé - mutattak rá. Jellemző, hogy a csalásellenes intézkedésre szakosodott szakértők egyik legnagyobb nemzetközi szervezete, az Association of Certified Fraud Examiners (ACFE) – mintegy 50 000 tagja közül csak hat magyar.
Az ACFE kétévente készít csalásokkal és visszaélésekkel foglalkozó felmérést. A legutóbbi mintegy ezer visszaélést vizsgált , és bár csak amerikai társaságoknál elkövetett csalások adatait elemzi, az FRM Magyarország Kft. ügyvezetője elmondta, hogy a leszűrhető következtetések megegyeznek magyar tapasztalataival.
Ámon szerint a legutóbbi ACFE-felmérés egyik legaggasztóbb eredménye, hogy a visszaélések felderítéséhez az esetek kétharmadában nem a vállalkozások formális kontrolkörnyezete vezetett, hanem munkavállalóktól, harmadik személyektől származó információk (46%), vagy csak a puszta véletlen (20%). Az USA-ban a gazdasági jogszabályok változásának egyik oka a csalásellenes formális vagy informális intézkedések erősítése volt, ennek fényében a véletlen felderítés 20%-os aránya kiábrándító.
„Hazánkban az eltérő kulturális és jogi környezet miatt a tippek 46%-os aránya biztosan alacsonyabb, így a fel nem derített esetek aránya is valószínűleg nagyobb, mint az USA-ban. Szintén aggasztó információ, hogy a felmérésbe bevont csalási esetek átlagosan két évvel a visszaélés kezdete után váltak csak ismertté” – kommentálta a felmérést Ámon.
Az ACFE felmérése szerint a visszaélések általában nagy kárt okoznak, az átlag forintban számolva körül-belül 35 millió forint, míg minden negyedik visszaélés több mint 200 millió Ft-nak megfelelő kárt okozott. Ami a visszaéléssel kapcsolatos lépések gazdaságossági elemzését illeti, az ACFE-felmérés ezzel kapcsolatban is segít: a csalásokkal kapcsolatos bizonyos kontrollok léte és a csalásból eredő károk összege között kimutatható az összefüggés.
Ez a korreláció szinte bizonyosan nem országspecifikus, így a megfigyelések Magyarországra is vonatkoztathatók - mutatott rá Ámon Gábor. Azon társaságok esetében ahol a visszaélésekkel kapcsolatos, az ACFE által kiválasztott 15 ellenőrzési típus vagy lépés részben vagy egészben létezett, a csalások által okozott kár jelentősen alacsonyabb volt, mint azoknál a cégeknél, ahol nem alkalmaztak ilyen kontrollokat. Példaként kiemelhető, hogy a visszaéléssel érintett területen előre be nem jelentett vizsgálatokat, auditokat végző társaságok csalásból eredő átlagos kára több mint 66 százalékkal volt alacsonyabb, mint az ilyen ellenőrzéseket nem végző társaiknál (14 millió Ft illetve több mint 41 millió forint). A felmérés szerint egy olyan egyszerű lépés, mint a szabadságok felhasználásának megkövetelése 60 százalékkal csökkentette a csalásból eredő átlagos kárt.
Aggodalomra adhat okot az, hogy a tipikus csaló előéletében semmi sem utal arra, hogy veszélyt jelent munkáltatójára. Az elkövetők csupán 7 százaléka ellen indult korábban visszaélés miatt hivatalos eljárás, és csak 12 százalékukat távolították el valamely korábbi munkahelyéről visszaélés elkövetése miatt - idézi Ámon a felmérést. Arra viszont vannak jelek, ha egy munkavállaló rossz útra lépett. Az ACFE felméréséből kiderül, hogy az elkövetők 38 százaléka láthatóan magasabb életszínvonalon élt, mint az a pozíciójában várható lett volna, valamint 34 százalékukról tudható volt, hogy pénzügyi problémákkal küzd, bár a két tábor között természetesen könnyen lehet átfedés.
Ámon szerint a pénzügyi problémákkal kapcsolatos megfigyelés különösen releváns itthon, ahol a gazdasági környezet elbocsátásokkal, a felértékelődött devizahitelek törlesztő részleteivel és a csődbe ment kis- és középvállalkozásokkal terhelt.
Ámon Gábor azonban óva int a statisztikák vakon történő alkalmazásától, amely könnyen tévútra vezethet. "Jó példa erre, hogy a felmérés szerint az összes elkövető 61 százaléka volt férfi. Ez jelentheti azt, hogy a nők megbízhatóbbak. Azonban ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy a visszaélések 60 százalékát magasabb beosztást betöltők követték el - akik között a nők valószínűleg statisztikailag releváns mértékben alulreprezentáltak - valószínűbb, hogy a kép árnyaltabb és a női elkövetők viszonylag csekély aránya annak tudható be, hogy ők ''nincsenek olyan közel a tűzhöz'', mint férfi kollegáik".
