Ha gyengék a mérési módszereink, akkor a törekvéseinkkel – például a növelésével - éppenséggel hozzájárulhatunk az életszínvonal csökkentéséhez. Előfordulhat, hogy hamis alternatívák közül kell választanunk, például ha a kibocsátás és a környezetvédelem kölcsönhatásával szembesülünk. A gazdasági teljesítmény jobb mérési módszereivel viszont kimutathatjuk, hogy ami a környezetnek jó, az a gazdaságnak is jó.
A francia elnök, Nicolas Sarkozy másfél évvel ezelőtt életre hívott egy nemzetközi bizottságot a gazdasági teljesítmény és a szociális haladás jobb mérésének kimunkálására, mert elégedetlen volt a statisztikai információk tartalmával. A testület szeptember közepén előterjeszti a régóta várt jelentést. Az anyagban tárgyalt fő kérdés az, hogy vajon a GDP megfelelő mérőszám-e az életszínvonal meghatározásához. Számos esetben a bruttó hazai termék statisztikája azt sugallja, hogy a gazdaság jobb helyzetben van, mint ahogy azt az állampolgárok érzékelik.
A GDP középpontba állítása emellett konfliktust is támaszt: a politikai vezetőknek azt mondják, hogy maximalizálni kell azt, az állampolgárok azonban nagyobb figyelmet fordítanának a biztonságra a levegő-, a víz- és a zajszennyezés csökkentésére, illetve más intézkedésekre, amelyek mind-mind fékezik a GDP növekedését.
A tényt már régen felismerték, hogy a GDP gyenge mérőszám a jólét, vagy akár a piaci tevékenység meghatározására. A problémára még inkább rávilágítottak a társadalomban és a gazdaságban végbemenő változások, főleg annak fényében, hogy a közgazdaságtanban és a statisztikai technikákban elért haladás jó lehetőségeket kínált a mérési rendszereink tökéletesítésére.
A GDP-ről feltételezik, hogy pontosan méri a kibocsátott javak és szolgáltatások körét, azonban egy kulcsfontosságú szektorban – a kormány tevékenységében – erre nem kínál megfelelő módszereket. Ha az állam – még oly gyenge hatékonysággal – többet költ, akkor a kibocsátás növekszik.
A probléma súlyát jelzi, hogy az utóbbi hatvan évben a kormány tevékenységéhez kapcsolható output az Egyesült Államokban a GDP 21,4 százalékáról 38,6-re emelkedett. Franciaországban az arány 27,6-ről 52,7 százalékra, Nagy-Britanniában 34,2-ről 47,6 százalékra, Németországban 30,4-ről 44,0 százalékra növekedett. A hajdan szerény módszertani probléma ennek folytán ma óriásira duzzadt.
