ÁSZ: Kevés a katasztrófa-védelmi terv és az is rossz

A vizsgálat eredményei szerint alapvető hiányosságnak tekinthető, hogy a természeti katasztrófákkal kapcsolatos szabályozásban lényeges inkonzisztenciák mutatkoznak. A katasztrófa-elhárítás fogalma a belvizek elleni védekezési tevékenységet nem tartalmazza. A katasztrófavédelemre, illetve a vízkárelhárításra vonatkozó joganyag elkülönül, nehezítve ezzel az önkormányzatok tervezési és védekezési tevékenységét. Ez is közrehatott abban, hogy a vizsgált önkormányzatok fele nem rendelkezett védekezési tervekkel, illetve a meglévők fele alkalmatlan volt. Az önkormányzatokhoz telepített feladatok és a rendelkezésre álló eszközök nem voltak összhangban. A védekezési munkálatokhoz az önkormányzatok 2011-ig nem igényelhettek előleget, anyagi feltételek hiányában egy részük nem rendelkezett a védekezéshez megfelelő készletekkel. A helyi önkormányzatoknál hiányzott a megelőzéshez és a védekezéshez a megfelelő szakemberállomány. A polgármesterek a katasztrófavédelmi irányítási, mentési feladataikat az egyéni rátermettségük és felkészültségük alapján végezték.

A szokatlanul csapadékos időjárás 2010 májusában-júniusában jelentős árvizeket, illetve árvízi veszélyhelyzetet okozott, melyek elhárításában az árvízvédelem a reálisan még tervezhető szélsőséges körülmények között működött, „élesben tesztelte” a rendszert, megmutatta annak erősségeit és gyengeségeit.

Erősségei a rendszernek, hogy a veszélyhelyzetek (elsősorban a vizek kártételei) köre és a kockázat mértéke viszonylag jól meghatározható. A vízügyi szolgálatra jellemzők az erős szakmai tradíciók. A katasztrófavédelem rendelkezik egységes centrális szervezettel (a belügyminiszterhez tartozó OKF), továbbá a részt vevő állami szervezetek együttműködése begyakorlott és magas színvonalú. Jó alapként szolgált az önkormányzatok bevonása a régóta meglévő védelmi igazgatás rendszerébe. Az egymást kiegészítő, együttműködni kész, külföldi és hazai forrásokat mobilizálni képes karitatív szervezetek működése számottevő hozzáadott értéket (2 Mrd Ft) generált.

A rendszer gyengeségei közül a legsúlyosabb hatással a különböző szervezeteknél a költségvetési források folyamatos csökkentése járt, különösen tekintettel a fenntartási költségek fedezésére. Az  OKF 2008-ban 19 Mrd Ft-ot használt fel, ugyanakkor a 2011. évi előirányzata 11 Mrd Ft-ot tesz ki (58%). A vízügyi szolgálat 2009-ben 16,8 Mrd Ft-ból gazdálkodott, 2011-ben már csak 14,7Mrd Ft-ból (87%). Hazánk ugyanakkor sikeresen pályázott EUSZA (EU Szolidalitási Alapja) támogatásra. Az illetékes szervezek 22,5 millió euro (6,4 Mrd Ft) összegű támogatást biztosítanak.

A hazai katasztrófavédelmi szabályozásba még nem illesztették be a nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtás NATO és EU szinten kialakított szabályrendszerének rendelkezéseit. Az előírások átvételével biztosítható az EU és a NATO gyorsriasztási, monitoring és információs központjaival való kapcsolattartás, valamint a nemzetközi katasztrófasegély nyújtásának, illetve fogadásának feltételei, körülményei.

Az önkormányzati védekezést és a helyreállítást segítő központi források (vis maior támogatás) emelkedése nem követte az igényeket. A 2009. évi decentralizált vis maior keretekre, valamint a vis maior tartalékra 291 önkormányzattól 382 kérelem érkezett, amelyből 282 önkormányzat (az igénybejelentés 94%-a) részesült támogatásban. Az igényelt 3,2 Mrd Ft támogatásból jogos igényként a RFT-k és az önkormányzatokért felelős miniszter mindössze a pályázatokban igényelt összeg 46%-át, összesen 1,5 Mrd Ft kiadást ismert el. A helyreállítás során, a helyszínen vizsgált önkormányzatok polgármesterei nem tettek eleget a Kormány felkérésének, nem vizsgálták meg, hogy szükséges-e a településrendezési eszközök módosítása és az építési tilalom alkalmazása. Ez a mulasztás a veszélyeztetettség, a károk keletkezése szempontjából komoly kockázatokat jelent a következő árvíz esetén.

A vizek 2010 nyarán bekövetkezett kártételeivel kapcsolatos kiadások és károk mértéke, ha a kormány által elismert tételekhez a biztosításokból fedezett kifizetéseket (6,9 Mrd Ft) és a karitatív szervezetek segítségét (2 Mrd Ft) is hozzászámítjuk, mintegy 75 Mrd Ft, amely harmadát a védekezés költségei tették ki. Az önkormányzatok és az állampolgárok öngondoskodása a vizsgált időszakban alacsony színvonalú volt. Az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek kötelező és önkéntes alapon történő mozgósítása nem problémamentes, a polgári védelmi szolgálatra kötelezettek (és az önkéntesek) nagyobb mértékű bevonásának anyagi-technikai feltételei hiányoztak. Ezért az árvízi védekezésben 2010-ben a Magyar Honvédség hivatásos állományának hatodát és a rendőrségi állomány negyedét igénybe kellett venni. A karitatív szervezetek bevonása, tevékenységük segítése sem volt teljes körűen központilag koordinált és nem terjedt ki valamennyi szakaszra.

A vizsgálat eredményeit szem előtt tartva az ÁSZ javasolta a Kormánynak, a hatékonyabb katasztrófavédelem érdekében szükséges szabályozási, szervezeti, működési, finanszírozási átalakításokat; továbbá a NATO és EU szinten kialakított szabályrendszer adaptálását; valamint az önkormányzatokhoz telepített feladat- és hatáskörök felülvizsgálatát, a rendelkezésre álló eszközrendszerrel az összhang megteremtését. Javasolták továbbá a katasztrófavédelem finanszírozására meghatározott előírások érvényesítését, valamint a karitatív szervezetek kiszámíthatóbb, előre lefektetett elveken alapuló bevonása lehetőségeinek megvizsgálását. Az illetékes minisztereknek pedig javasolták a települések veszélyeztetettségi besorolása felülvizsgálatát, valamint központi források biztosítását már a katasztrófaveszély idején.