Válságtűrő üzletasszony

Szerencse A Trend2 nagykereskedelmi központ korántsem nagykereskedelmi raktár jellegű. Sokkal inkább egy elegáns bevásárlóközpontra emlékeztet. A Fashion Center Kft., amelynek résztulajdonosa Lajtai Zsuzsa, nyugat-európai mintára találta ki, építette fel és működteti a háromszintes, 22 ezer négyzetméteres komplexumot.
„Ahhoz képest, hogy nagykereskedelmi üzletháznak épült, a Trend2 túl szépre, túl igényesre sikerült. A 2002. szeptemberi nyitás óta emiatt voltak is tartózkodó üzletfelek: attól tartottak, hogy túl drágák vagyunk, túl magasak a bérleti díjak, túl nehéz ide bekerülni. Ezeket az előítéleteket kellett legyőzni, és meggyőzni a partnereket, hogy ez a jövőbe vezető út” – emlékszik a kezdetekre Lajtai Zsuzsa.
Egy évtizede ugyanis még a Podma-niczky és a Szinyei Merse utcába jártak áruért a butikosok, kiskereskedők, ott körülbelül száz gyártó és importőr gyűlt össze, és kisebb üzlethelyiségekben, valamint alagsori raktárakban mutatta be a kínálatát. Ahhoz képest nemcsak a Trend2, hanem elődje, a Váci úti Trend1 is óriási minőségi előrelépés volt. De tegyük hozzá, a Trend1 létrejötte is afféle véletlen – szerencse? – eredménye.

Múlt Az egész úgy kezdődött, hogy a nyolcvanas évek végén Lajtai Zsuzsa nem kapott tisztességes zoknit és fehérneműt két gyermeke számára. Nagyon szegényes volt a kínálat. Ezért megkérte hungarotexes külkereskedő barátait, hogy keressenek gyerekzoknigyártókat a világpiacon.
„Reszketve rohantam be a Hungarotexbe, amikor megérkeztek a minták. Fel ne figyeljen rájuk valamelyik külkereskedő! Végül egy tajvani gyártó ajánlata tetszett a legjobban, ugyanakkor ennek a gyártónak volt méteráru-kínálata is. Így aztán létrejött az Onix Textil Kft., amely méteráru-alapanyagot szállított a gyártók részére. Aztán lépésről lépésre, a vevőket felhajtva építettem ki azt a kapcsolati tőkét, amely által elindulhatott a Trend1 Divat-nagykereskedelmi Központ. Igaz, az is egy kicsit kényszer hatására, mert amikor egy nagyobb helyre volt szükségünk, és csak 6000 négyzetmétereset találtunk, a felét ki kellett adnunk 36 bérlőnek. S ez – a kapcsolatok és a tapasztalat – később jól jött” – foglalja össze az ügyvezető. Majd hozzáfűzi: „Egy üzlettársammal közösen vittük végig ezeket az éveket. Nem félünk a feladatoktól, nem esünk kétségbe a kíhívásoktól, tudunk nagyban gondolkodni. Nagyon tudok hinni valamiben.”

Hosszú távú tervezés Hát a hitre a következő években aztán nagy szükség is volt. A Váci úton az egykori Kender- és Jutagyár 6000 négyzetméteres épületét bérelték, ennek a helyén ma Tesco áruház van. A Tesco belépésével aztán olyan új helyszínt kerestek, amely már a jövőbe mutat. Így esett a választás Törökbálint és Biatorbágy határára, ahol még nem volt sem Premier, sem M1 outlet, és a területet erdő borította.
„Amikor itt csak erdő volt, s hosszú kocsikaravánnal hoztam ki a reménybeli bérlőket, és a semmiben magyaráztam el, hogy itt mi lesz, nagyon kétkedve néztek rám. Akkor különösen »hasznos« volt a hitem, a lelkesedésem, amelyből a meggyőzőerőm fakadt. A piacon sorsdöntő az ember ismertsége és megítélése. Mert nem tudtam másra alapozni, csak a bizalomra.” Lajtai Zsuzsa azt tartja a legfontosabbnak, hogy az üzletfelek elhitték, nem csapják be őket. Mint mondja, itt más a viszony a bérlők és az üzemeltető között, mint egy átlagos bevásárlóközpontban, hiszen az Onix Kft. jogutódja, a Fashion Center Kft. egyszerre tulajdonosa és üzemeltetője a háznak, és nem rövid távra tervez. Egy 100 százalékig magyar tulajdonú beruházást összehozni nem egyszerű. Például a bank első előírásai szerint a bérlőknek hosszú távú szerződést kellett volna aláírniuk, amit azért három évre legyűrt a Fashion Center, de a hitelfolyósítás feltételeként csak le kellett tenni 150 szerződést.
Válságtűrés Az építkezés utáni első két év is iszonyatosan nehéz volt, de ez alatt az idő alatt a ház megtalálta a helyét, a vevőkörét, és ha nem lett volna válság, már túl lennének a nehezén. Miután a hitelt svájci frankban vették föl, a társaság megérezte, amikor a forint árfolyama esett, ugyanakkor a forgalom is csökkent.
Amikor a magyar kiskereskedők forgalma a válság hatására tavaly nagymértékben visszaesett, és kevesebbet vásároltak a Trend2-ben, szerencsére jöttek a szlovákiai partnerek – főleg, amikor a forint nagyon gyenge volt.
Lajtai Zsuzsa hozzáteszi: kezdetektől az volt a Fashion Center Kft. stratégiai célja, hogy a határokon túlról is vonzzák a kereskedőket. Szlovákiában, Csehországban minden kiállításon megjelent a cég, folyamatosan hirdettek, de persze jól jött az uniós csatlakozás, és az is, hogy Szlovákiában már bevezették az eurót. Mivel már a világválság kitörése előtt sikerült a háznak betölteni egy afféle regionális nagykereskedelmi központ szerepet, az említett országok mellett Romániából és Ukrajnából is jönnek ide kereskedők.

A Trend2 harmadik szintjén, egy óriási térben beszélgetünk a ház történetéről és a piacról, egy olyan területen, ahol különféle divatrendezvényeket tartanak. A multifunkcionális épület több mint divat-nagykereskedelmi központ. Nemcsak nagykereskedéseknek ad helyet, hanem a szakmai kiállítások helyszíne is, a harmadik szinten teret biztosítanak a szakmai újdonságoknak, és sokszor itt hangzanak el első ízben a szakmát érintő fontos információk. Manapság pedig szépségápolással bővíti kínálatát a közel kétszáz ruhagyártó és importőr cég számára bemutatóüzletet biztosító épület. Az egyik szárnyban 1200 négyzetméteren a szépségápolási cikkeket forgalmazó cégek mutatják be kínálatukat a fodrászoknak, kozmetikusoknak, és megkezdték a működést az első szépségszalonok is. „Igyekszünk több lábon állni, olyan profilokat keresünk, amelyek kapcsolódnak a divatruházathoz” - mondja Lajtai Zsuzsa. Majd hozzáfűzi: „Manapság nincs olyan központ, ahol egy fodrász, kozmetikus meg tudja nézni, mi a trend, az újdonság. Ezért úgy döntöttünk, betöltjük ezt a piaci rést. Ugyanakkor – afféle inkubátorházként – továbbra is lehetőséget teremtünk a magyar piacon megerősödni szándékozó hazai és külföldi vállalkozások számára.”

-->