Paksi szerződés: Rejlik-e ördög a részletekben?

Úgy tűnik, mégsem olyan szép a menyasszony, mint amilyennek mondták. A két új paksi atomerőmű építéséhez adandó orosz hitelszerződés nyilvánosságra hozott tervezetéből ugyanis kiderül, hogy szigorúbbak a pénz felvételének és a visszafizetésének a feltételei, ahogyan azt korábban hallhattuk. Igaz, a szigor önmagában még nem baj, sőt: fegyelmezettebb, felelősebb pénzfelhasználásra, gazdálkodásra ösztönöz.

Így azután például teljesen rendben van, hogy a magyar félnek euróban kell előteremtenie az önrészt. Abban sincs kivetnivaló, ha először nem az orosz hitelt költjük el, és csak a beruházás vége felé nyúlunk a saját zsebünkbe. A tervezet szerint ugyanis a számlákat már a munkák kezdetétől 80-20 százalékos arányban kell az orosz és a magyar félnek fedeznie. Nincs mit meglepődni azon sem, ha a hitelező szeretné, hogy a részleteket időben fizessük, ha pedig késünk, akkor büntetőkamattal is sújt minket. Nem olyan ritka ez a pénzügyi gyakorlatban. Ahogyan az sem, hogy a 180 napos késlekedés már komplett inkasszót von maga után, és felmondható a szerződés is. Az is rendjén lévő, ha a hitelező a pénzt közvetlenül a fővállalkozónak utalja.

Az már kevésbé, hogy – a tervezet egy értelmezése szerint – már azt megelőzően el kell kezdenünk a kamatok fizetését, hogy a hitelből egy fillért is felvettünk volna. Szerencsére emiatt csak egy napra fagyott le a mosoly az ország arcáról, mert kiderült, hogy szó nincs ilyen jellegű törlesztésről.

Mégsem olyan szép a menyasszony. Nem csak azért, mert például a hitel felhasználásának egészen más ütemezéséről szóltak a bejelentések. Azért sem, mert előzetesen semmi el nem hangzott a megállapodás – egyébként nyilván teljesen természetes – azon kitételeiről, amelyek törlesztési késlekedés esetére vonatkoznak. Igaz, ilyen gondunk úgysem lesz. Hacsak ki nem derül véletlenül, hogy Magyarország mégsem teljesít jobban.