Nem kell megbélyegezni a hitelfelvételt

A jövedelmek és a beruházások bővülésének, valamint a hitelezés emelkedésének 2030-ig együtt kell megvalósulnia, mindhárom szükséges, de önmagában egyik sem elégséges a fenntartható felzárkózáshoz. Ez azt is jelenti, hogy a várt reál- és pénzügyi konvergencia egymást erősítő, egészséges folyamat – jelentette ki Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a Portfolio.hu bankkonferenciáján. A szakember hangsúlyozta: a 2000-es évek elején mindenki hitt a gyors felzárkózásban, ám az befulladt, most – tanulva a korábbi tapasztalatokból is – olyan megoldást kell találni, amely fenntartható.

Nagy Márton szerint a makrogazdasági alapok adottak: a fejlődési pályán tízéves időtávon a teljes foglalkoztatottság fenntartható, a keresetek megduplázódásával lehet számolni, a beruházási ráta 23-25 százalékra emelkedhet, a termelékenységnek minimum a GDP növekedésével kell javulnia. Ha ezek a feltételek fennállnak, akkor a 4 százalék feletti növekedés az MNB alelnöke szerint fenntartható.

A jegybank alelnöke úgy látja, hogy a fenti makrogazdasági pályát feltételezve 2030-ig a bankrendszer mérlegfőösszege a GDP jelenlegi 95 százalékáról 160 százalékra növekedhet. Újraindulhat a fenntartható konvergencia, ezért a korábbiaknál magasabb egyensúlyi hiteldinamika indokolt. A hitelezés terén a vállalati hitelezés a GDP 17 százalékáról 30 százalékra emelkedhet, a lakossági hitelezés 15 százalékról 40 százalékra juthat, ezen belül a lakáshitek mértéke a GDP 8 százalékáról 30 százalékra emelkedhet. Bőven van még helye a növekedésnek – a lakáshitelek terén a hozzánk legközelebb álló Lengyelország is 20 százalék körüli GDP-arányos hitelpenetrációval rendelkezik. Nagy Márton szerint az előrejelzett számokat már produkálta a válság előtt a magyar bankrendszer, s ezért nem elrugaszkodott az sem, hogy 2030-ig az EU-átlag 90 százalékára emelkedjen a magánszektor GDP-arányos banki hitelállománya.

Nagy Márton kijelentette: a hitelállomány és az eladósodottság makrogazdasági szintű növekedése önmagában jó dolog; szakítani kell azzal a nézettel, amely megbélyegzi a hitelfelvételt. Csak a túladósodottság, ami már inkább a háztartások szintjén értelmezhető, jelent gondot – mondta az alelnök. Hozzátette: a gazdasági növekedés feltétele is a magasabb hitelarány, hisz a statisztikák azt mutatják, hogy a nagyobb pénzügyi mélységű országok sikeresebbek, azaz a magasabb hitel-GDP arányt felmutató államok magasabb egy főre eső GDP-mutatóval is büszkélkedhetnek. Az eladósodottság tehát a fejlettséggel együtt nő, ettől még nem lesz túladósodott sem az ország, sem a vállalati, sem a háztartási szektor.

A Nagy Márton által konvergencia 2.0. néven jellemzett egyensúlyi hiteldinamika feltétele az, hogy mind a fiskális, mind a monetáris politika és a szabályozó hatóságok, valamint a bankok figyeljenek oda, s mindenki tanuljon abból, ami korábban történt. Így az elvesztegetett évtized után újraindulhat a fenntartható konvergencia, amelynek révén a hitelpenetráció a kétszeresére nőhet.

Az MNB-ben ma úgy látják, hogy a 2013-ban a bankrendszer jövőképében meghatározottnál magasabb egyensúlyi hiteldinamika lehet indokolt: a korábbi éves 5-10 százalék helyett 10-15 százalékkal bővülhet a vállalati hitelezés. A nagyvállalati körben 12, a kkv-szektor esetében 13 százalékos átlagos bővülést prognosztizál a jegybank. Mindez azért fontos – hangsúlyozta az alelnök –, mert tudható, hogy egy 1 százalékos hitelbővülés 0,2-0,4 százalékos GDP-növekedést eredményez. A háztartási hiteleknél 15, a lakáshiteleknél 18 százalékos lehet az éves bővülés mértéke a felülvizsgált várakozások szerint. Nagy Márton jelezte: reálértelemben a hitelezés bővülése alacsonyabb lehet, hiszen a dinamikából le kell majd számolni a lakásárak 10-15 százalékos növekedését, míg például a fogyasztási hiteleknél a 3 százalékos, lassan elért infláció beszámításával csak egy számjegyű lehet a reál hiteldinamika fejlődése. A bankrendszer tőkeellátottsága megfelelő, ez nem lehet akadálya a kölcsönzés felfutásának. Az pedig, hogy a bankok hitel-betét mutatója teljesen egészségtelenül, 73 százalékos szinten áll, szintén arra utal, hogy a pénzintézeteknek is gondolkodniuk kell a hiteldinamika komolyabb támogatásán.

A fenntartható hitelvolumen bővülésnek ugyanakkor fontos feltételei is vannak – ez az, amire az érintetteknek mindenképp figyelniük kell. Az egyik fontos peremfeltétel, hogy a visszafizetés fedezete meglegyen – a lakossági jövedelemnek növekednie kell. Miután ez a reálkonvergencia egyik feltétele is, ha megvalósul, akkor nem lesz túladósodottság, hisz a háztartások jövedelme emelkedni fog.

A másik ismérv az egészséges hitelszerkezet fenntartása. A kölcsönök mind nagyobb arányát fix törlesztésű, kiszámítható konstrukcióban és forintalapon kell folyósítani – utalt a korábbi hitelboom keserű tapasztalataira Nagy Márton. Az alelnök ugyanakkor csupán megemlítette, hogy a meglévő változó kamatozású hitelek fixre alakítására is szükség lenne, de nem jelezte, hogy ilyen irányú szabályozás várható.

A korábbi túladósodottsági problémák azért jelentkeztek, mert viszonylag szűk kört hiteleztek meg a bankok, őket azonban túlzott mértékben. Jelenleg csak a háztartások 32 százalékának van hitele – ez egy szűk körnek tekinthető. Ha a hitelezést nem sikerül „társadalmasítani” – azaz hogy a háztartások szélesebb köre rendelkezzen megfelelő nagyságú hitellel –, akkor a kölcsönzés bővülése továbbra is egy szűk réteget nyom majd, akiknek így a teher elviselhetetlen lehet. A várható pénzügyi konvergencia mellett a teljes törlesztés a rendelkezésre álló jövedelem 38 százalékéra futna fel újra a mostani 22-23 százalékról, ha továbbra is csak a háztartások szűk rétege vesz fel hitelt. Ha viszont a hitelezett háztartások aránya 40 százalékra nőne, akkor a 14-15 százalékra emelkedő GDP-arányos hitelarány mellett is csak 30 százalék lesz az átlagos törlesztési teher; ha pedig a lakosság fele megjelenne a kölcsönoldalon, a jövedelemarányos törlesztés 2030-ban is a mai szint mellett alakulna. Így a jelenlegi egészséges hitelezési helyzet tartós maradna. Ez összességében azt jelentené, hogy bár a magánszektor nagyobb hitelállománnyal rendelkezne, nagyobb GDP-növekedést is produkálna, s mindez nem járna a kockázatok túlzott felépülésével, hisz az egyes háztartások szintjén a törlesztési teher a jövedelmek emelkedésével párhuzamosan könnyen kigazdálkodható lenne.

Nagy Márton szerint azonban nem hallgatható el, hogy a masszív, fenntartható hitelbővülés feltétele a hatékonyabb és olcsóbb bankrendszer. A vállalati kölcsönpiacon megfelelő árversenyt érzékel a jegybank, a lakossági oldalon ugyanakkor meglátásuk szerint még ma is magas marzzsal dolgoznak a pénzintézetek. Az MNB alelnöke egyetértett abban, hogy a hitelezés beindulása és tömegesítése számottevően javítja a mérethatékonyságot, ám szerinte ez nem lesz elég a fenntartható működéshez. Az egységköltségek visszaszorításán is dolgozni kell. Itt az összeolvadásokon, konszolidációkon túl a digitalizációt és a fiókkonszolidációt említette, s komoly kritikát fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a big data felhasználása terén a hazai pénzintézetek még gyerekcipőben járnak, s így nehezen tudnak valóban személyre szabott termékeket és szolgáltatásokat kínálni.