A digitális gazdaság a teljes magyar nemzetgazdaság bruttó hozzáadott értékének 20 százalékát adja, és a foglalkoztatottak 15 százalékának biztosít munkát. A vállalkozások versenyképessége azon múlik, hogy gyártási folyamataikba mennyire tudják beépíteni a legújabb technológiákat. Ennek a digitális átalakulásnak a legfontosabb erőforrásai az informatikai szakemberek és a megfelelő digitális felkészültséggel rendelkező munkavállalók – olvasható a Nemzetgazdasági Minisztérium Digitális munkaerő programjában.
Egy gazdaság valódi versenyképessége a munkaerő, a tudás, a befektetéseknek is ezek a mozgatórugóik. Mivel a digitalizálás nagyban átalakítja a munkaerőpiacot is, nagyobb hozzáadott értékű munkára lesz szükség, amihez elengedhetetlen a szaktudás. Ráadásul már most komoly problémákkal küzd az ipar számottevő része, ha a digitálisan kompetens munkaerő megszerzéséről van szó, pedig a munkahelyek 90 százalékánál hamarosan szükség lesz digitális tudásra.
Fejlődik a digitális infrastruktúra Magyarországon, vannak 5G-beruházások, és folyamatosan építik ki az iskolai, kórházi és nyilvános wifi-hálózatokat – mondta a Világgazdaságnak Major Gábor, az infokommunikációs szektort átfogó IVSZ – Szövetség a digitális gazdaságért főtitkára. Kiemelte, hogy az infrastruktúrát tekintve Európa élmezőnyében vagyunk, digitális tudás terén azonban eléggé hátul kullogunk, utóbbin változtatni kell. Kimondottan jó lépésnek gondolja az állam részéről, hogy olyan felsőfokú képzés is indult, amely a régi üzemmérnök szakot helyettesíti, valamint a duális képzés is jó irány, hiszen már a második évtől valódi vállalati környezetben tanulhatnak a fiatalok.
Szükség van a gyakorlatorientált egyetemi képzésekre Major Gábor szerint, valamint az olyan interdiszciplináris szakokra, mint például az orvosinformatikus vagy az agrárinformatikus. Van még azonban bőven tennivaló a felsőoktatás terén. Az IVSZ főtitkára úgy véli, érdemes lenne a duplájára emelni a természettudományos szakok hallgatóinak számát, ami a köznevelésen is múlik, erősíteni kellene a matematika, a fizika, a kémia és a biológia oktatását. Ezek a tudományágak ugyanis a versenyképesség olyan alappillérei, amelyek segítik a digitalizációt.
A átalakulása azonban nemcsak a jövő generáció számára kihívás és megoldásra váró feladat, hanem minden olyan gazdaságilag aktív szereplőnek is, aki még éveket tervez a munkaerőpiacon. Digitális tudásra ugyanis számos területen szükség van. A tavalyi év az informatikushiánytól volt hangos: 22 ezer szakember hiányzik a piacról, de ez csupán a jéghegy csúcsa. Valójában több százezer, digitális értelemben magasan képzett szakember hiányzik a magyar gazdaságból. Erre gyorsan reagált a piac, és viszonylag rövid idő alatt elvégezhető tanfolyamokat kínálnak, sok esetben állásgaranciával is. Major olvasatában a piaci igényekre felépített tanfolyamok valóban hatékony választ adnak a kialakult munkaerőhiányra, de ez ma még elitképzésnek számít, ezért szélesíteni kell a hozzáférést. Állami beavatkozásra van szükség, hogy országosan elérhető legyen – húzta alá.
Az állami szerepvállalás szükségét vélhetően a kormány sem vitatja, ugyanis tavaly tavasszal bejelentette a Digitális munkaerő programot (DMP). Az akkor elhangzottak szerint bevezetik a rövid ciklusú, piaci igényekre gyorsan reagáló képzési formákat, amelyekbe új célcsoportokat is bevonnak, és csökkentik ezek belépési korlátait. A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint a jelenlegi 150-200 ezer fő helyett legalább egymillió embernek kellene részt vennie munkaerőpiaci képzésben. Azt sem vitatják, hogy a képzések elsősorban a jobb anyagi lehetőségekkel rendelkezők számára elérhetők, de sokan az alapkompetenciák hiánya miatt sem tudnak részt venni a tanfolyamokon.
Az idén nyilvánosságra hozott tervek szerint a DMP első szakaszában a rövid ciklusú, nem hagyományos informatikusképzési programokra helyeznék a hangsúlyt, és ezzel párhuzamosan bővítenék a hagyományos képzési rendszerek kapacitását, és frissítenék azok tartalmát. Rövid ciklusú képzést indítanának azoknak, akik munkájuk mellett szeretnének informatikát tanulni, valamint a felsőoktatásból kimaradtaknak és a karrierváltóknak is. Ezek finanszírozására is több formát vezetnének be, párhuzamosan működő, különböző élethelyzetekre reagáló modellekkel.
