A legutóbbi, 2010-es agrárcenzus óta a gazdaságok száma kétharmadára csökkent, koncentrálódik a szektor, nő az átlagos birtokméret – foglalta össze a Világgazdaságnak a KSH 2020-as teljes körű mezőgazdasági összeírásának előzetes adataiból leszűrhető leglátványosabb változásokat Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértője. Főként az állattartással foglalkozó gazdaságok szorulnak vissza: 2010-hez képest az arányuk 46 százalékról 25 százalékra csökkent. Ezzel ellentétben a növénytermesztő gazdaságok aránya közel ennyivel nőtt.
Régebben sokat hallottunk a növénytermesztés-állattartás megbomlott egyensúlyáról, de ma már megértettük, hogy e folyamat hátterében a piaci versenyképességgel, a gazdaságos üzemmérettel és munkaerővel kapcsolatos kérdések állnak
– mondta. Ha a szántóföldi termények könnyen értékesíthetők alapanyag formájában, akár exportra is, akkor ezzel kell versenyezniük az állattartóknak is. Most ezért emelkednek az árak az egész élelmiszer-értékláncban.
Az állattenyésztés a nagyüzemi gazdálkodás felé terelődött, amit jelez, hogy a tíz évvel ezelőtti szinthez képest a nagyobb haszonállatfajok közül egyedül a szarvasmarhák száma emelkedett, a többié csökkent. A nagyüzemekben lehet ugyanis jobban biztosítani a gazdaságos üzemméretet, a hatékonyságot, a higiéniai színvonalat, illetve a minőséget.
Ez tartós tendencia, amit az állattartás folyamatosan szigorodó feltételrendszerei még fel is gyorsítanak
– nyomatékosította Fórián Zoltán, aki szerint a közös agrárpolitika ez irányú elmozdulására komolyan kell készülnünk már a két átmeneti év során is.
Nagy öröm, hogy kifizettek 364 milliárd forintot az elmúlt évi közvetlen támogatásokra, de azt is figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági terület 50 százalékát bérlet formájában hasznosítják – szántók esetében 53,4 százalékát –, ami egyben azt is jelenti, hogy erős a tőkekiáramlás a mezőgazdaságból – hívta fel a figyelmet. Ennek ellenére a tízéves trend pozitív, hiszen a 300 hektárnál nagyobb területen gazdálkodók esetében növekszik a saját tulajdonú földterületek aránya.
Az adatokból kiderült, hogy a gazdaságirányítók átlagéletkora tovább emelkedik. Míg 2010-ben a 65 év alatti gazdálkodók aránya 72, addig tavaly 65 százalék volt. Fórián Zoltán szerint ezzel önmagában nincs is baj, a gond az, hogy utánpótlás nem áll mindenütt rendelkezésre – ami a koncentráció növekedésének egyik motorja. Az agrárcenzus azt is megmutatta, hogy miközben mezőgazdaságunk tartósan növekvő pályán van, kibocsátása emelkedik, a magas támogatottság sem állítja meg a koncentrálódási folyamatot. Ezt a gazdák átlagéletkora és felkészültsége ugyanúgy determinálja, mint a piaci kényszerek.
Az egyre-másra nyíló pályázati lehetőségekkel minden gazdálkodónak élnie kell, de fontos, hogy a támogatási összegek ne homályosítsák el éleslátásunkat
– figyelmeztetett. Szerinte ugyanis a fejlesztések csak akkor szolgálják a fenntarthatóságot, ha a piaci igényekre alapoznak. Jó szűrő ebből a szempontból, hogy ezen projektek első megmérettetése bankokban történik. „Ha finanszírozhatónak találjuk, nálunk az azt is jelenti, hogy agrárszakmai szempontból is az, így jó eséllyel indul a támogatás elnyeréséért” – mondta a szakértő.
