Etikus befektetések és ami ellenük szól

Etikus befektetések és befektetők sok évszázada jelen vannak a piacokon. A Korán például nem engedi a kamatszedést, a rabszolgatartásba való befektetést sokan kerülték a 18. században az Egyesült Államokban. A modern időkben a hatvanas-hetvenes évek új hullámos törekvései hozták el ezt az irányt az eszközkezelésbe. Az 1990-es évektől kezdve fokozatosan a környezettudatosság felé tolódott az érdeklődés, és a megújuló energiát vagy a fenntartható fejlődést támogató vállalkozások kerültek előtérbe.

A kezdeti buktatók után az évezred fordulójára viszonylag gyorsan kialakult az ESG-szemlélet a tematikus alapok részpiacán. A magyarban a fenntartható kifejezés terjedt el, az ESG az angol environmental, social and governance szavak kezdőbetűiből képzett rövidítés, tehát kicsit mást takar. Olyan társaságokra utal, amelyek több párhuzamos elvárást is figyelembe vesznek: szigorú környezetvédelmi, szociális és vállalatirányítási kritériumokat kell hogy teljesítsenek a „márkanév” elnyerése érdekében.

A piac alapvetően szkeptikusan fogadta ezeket a kezdeményezéseket, mert a szereplők úgy látták, hogy a fenntartható vállalatok kevesebb profitot termelhetnek. Az új technológiai és modern ökológiai megoldások azonban nagy valószínűséggel elmossák ezeket az aggodalmakat. A hozamszint mérése is nagy kérdés, hisz a tőzsdén a számszerűsíthető hozamok a legfontosabbak az összehasonlításhoz. De sokszor kérdezik, vajon milyen prémium számolható fel az ESG-szemlélet megvalósításakor, hogyan mérhető a helyes viselkedés hatása. Kezdetben sok visszaélés és némi átláthatatlanság is jellemezte az iparágat, mára viszont egyre szigorodó ipari szabványok gondoskodnak a transzparenciáról.

Több indexcég is kiterjedt ESG-indexstruktúrát tart fenn, például a Dow Jones Sustainability indexcsalád a fenntarthatósági kritériumok alapján rangsorokat is képez. Az MSCI ESG-családja katolikus és iszlám benchmarkot is közöl, de választható fosszilis tüzelőanyagokat vagy fegyverkereskedelemmel kapcsolatot nem tartó index is. Azt gondolhatnánk, hogy kevesek kiváltsága az ilyen alapon történő válogatás, de ez nem így van. A Swiss Re már 2017 óta ilyen, kizárólag ESG-társaságokba fekteti be a tőkéjét. Az indoklás szerint az ESG-vállalatok árfolyamai ritkábban omlanak össze. Így csökkentik annak a valószínűségét, hogy olyan cégbe nyúlnak bele, amely csődbe jut, hosszú távú profitkilátásaik pedig főként az új iparágakban sokkal jobbak.

Az új generációk érdeklődése megnövekedett a tematikus befektetések iránt. Az ő életszemléletük része az ESG, tavaly az Egyesült Államokban több mint 140 új fenntartható alap indult, és a piac már 12 ezermilliárd dollárnyi eszközt kezel, ami a teljes amerikai kezelt vagyon egynegyede. Világszerte 720 ezermilliárd dollárt tesz ki az ilyen alapok nettó eszközértéke, a hedge fundok 30 százaléka már ezeket a szempontokat is figyelembe veszi a korábbi tapasztalatok folytán. Ha azonban a teljesítményt nézzük, akkor úgy tűnik, az etika nem elég a jó teljesítményhez. Vannak hosszú távú track recordok, azonban ahogy a hagyományos befektetéseknél, itt is jelentős a szórás, és sem az alapkezelő személye, sem a múltbeli teljesítmény nem jelent biztosítékot a jövőre nézve.

Érdekes részcsoportot alkotnak azok az alapok, amelyek a „bűnös iparágakat” részesítik előnyben. Az egyik leghíresebb a Vice Fund, amely a fogyasztói viselkedés kiszámíthatóságára alapoz. Alkoholfogyasztók, dohányzók, szerencsejátékosok költéseit megfigyelve, az üzleti ciklusokon keresztül igyekszik trendeket felkutatni. Úgy tartják, ahogy teret nyer a fejlett világ, úgy megy keresztül radikális változáson a rendelkezésre álló jövedelem és a fogyasztás is. Az elmélet jól hangzik, az alap statisztikái szerint azonban az S&P 500 Total Return indexet nem sikerült még lekörözni sem öt-, sem tízéves horizonton.