Megtévesztést gyanít Kerkorian

Több mint 9 milliárd dollárra perli a DaimlerChrysler konszernt Kirk Kerkorian, aki a két társaság 1998. évi összeolvadása előtt az amerikai autóipari cég legnagyobb részvényese volt 13,75 százalékos tulajdonrésszel, s jelenleg a harmadik, nagyjából 4 százalékkal.
A 83 éves milliárdos azzal vádolja a Daimler vezetését: tudatosan félrevezették a részvényeseket és az akvizícióban érintett többi szereplőt, amikor azt állították, hogy tulajdonképpen két egyenlő fél összeolvadásáról, s nem az amerikai cég bekebelezéséről van szó. Időközben azonban kiderült -- így Kerkorian --, hogy nem ez történt, a német cég gyakorlatilag maga alá gyűrte amerikai versenytársát. A nagy múltú amerikai céget divízióvá "silányította", s menesztett a menedzsmentből jó néhány amerikait, néhányan viszont önként távoztak a vezetésből.
Tény, hogy az igazgatóságban már csak két amerikai van a korábbi öttel szemben, hiszen a napokban ismét átalakította a DaimlerChrysler vezetését Jürgen Schrempp. Az igazgatóság német elnöke leváltotta James P. Holdent, aki a Chryslert irányította, s helyébe egy német igazgató, Dieter Zetsche került. A 49 éves Holden mindössze egy évig állt a Chrysler élén, s ez idő alatt a harmadik negyedévben nem várt mértékű, 512 millió dolláros veszteséget kellett a társaságnak elkönyvelnie -- s azóta, ha lehet, még tovább romlott a helyzet.
Az amerikai lapok -- Kerkorianhoz hasonlóan -- a személycserében újabb jelét látták annak, hogy az amerikai konszern szép lassan teljesen német befolyás alá kerül. Az elemzők azonban emlékeztetnek arra, hogy Holden nem túl sikeres szereplése veszélybe sodorhatja Schremppnek az idei évre kitűzött üzleti terveit, amelyeket egyébként a német "nagyfőnök" októberben már egyébként is lefelé módosított.
Sőt a szakemberek úgy vélik, hogy ezzel az egyetlen személycserével még semmi sincs megoldva, hiszen a társaság komoly értékesítési gondokkal küszködik. A DaimlerChrysler vezetése egyelőre csak annyit reagált Kerkorian vádjaira, hogy azok minden alapot nélkülöznek.
Bármi is lesz az ügyből, a helyzet dramatizálása nem alaptalan -- csak egy kissé más szemszögből nézve. A régi gazdaság egyik zászlóshajója ugyanis egyre kevesebbet ér: a DaimlerChrysler részvényei az idén már mintegy 50 százalékot gyengültek a Chrysler veszteségei miatt.
Az amerikai autógyár lefelé szálló ágban van, már nem megy olyan jól az üzlet, mint korábban, amikor igen keresettek voltak a Chrysler egyterűek és a Jeep terepjárók. A piac azóta már más termékeket favorizál, a műszaki fejlesztés viszont sokba kerül, nem beszélve a környezetvédelmi előírások szigorodásáról. Megannyi költség, amit egy olyan társaság, amelyik csak néhány termékre és egyetlen piacra összpontosít, egyedül nehezen bír elviselni. Nem véletlen hát, hogy a Chrysler-főnök Robert Eaton nem tudott ellenállni Jürgen Schrempp ajánlatának, amikor az "megkérte a kezét".
Ebből viszont az a következtetés adódik, hogy ha valami felróható a német társaság vezetésének és személy szerint Schremppnek, akkor az nem az, hogy tudatosan félrevezette a részvényeseket, hanem az, hogy nem jól mérte fel, mire vállalkozott. Ez a hiba azonban vagy kiküszöbölhető, vagy nem -- ennek megítélése viszont az üzleti világ, s nem a bíróság dolga.