Indul a román nagyprivatizáció

A Világbank által támogatott PSAL I-es program keretében a román kormány tizenhét nagyvállalat privatizációját helyezte kilátásba. Öt esetében már ezen a héten beindul a magánosítási eljárás, a többi tizenkettő pedig az elkövetkezendő hat hét folyamán kerül kalapács alá. A nyár végéig további negyvenhét vállalat privatizációjára lehet számítani, a PSAL II-es program pedig még 100 nagyvállalat eladását, illetve átszervezését foglalja magában.
A privatizációra kijelölt vállalatokat úgy válogatták össze, hogy legyenek köztük fejlődőképes, nyereséggel tevékenykedő cégek, valamint olyanok is, amelyek veszteséggel dolgoztak az elmúlt években, vagy éppenséggel a csőd szélén állnak.
Ilyesfajta összetételről tanúskodik a lista első öt helyezettje is, amelyek értékesítése már ezen a héten megkezdődik. Miközben a bukaresti Urbis, a craiovai Electroputere és a caracali Romvag jövedelmező vállalatnak számít, addig a corabiai Corapet kifejezetten veszteséges, a kolozsvári Clujana pedig gyakorlatilag immár egy éve nem működik.
Az új többségi tulajdonosoknak kötelezettséget kell vállalniuk a jelenlegi létszám megtartására, de ez nem jelent különösebben nagy terhet, mivelhogy az eladásra kijelölt vállalatok többségénél már megejtették a szükséges szerkezeti átalakításokat, s ezzel együtt elbocsátották a fölösleges munkaerőt. A tavaly 3 milliárd lejes (mintegy 112 ezer dolláros) nettó profitot elérő, turbófúvógépeket, hidraulikus hajtóműveket (mozdonyok, tankok számára) és konvertereket gyártó brassói Hidromecanicánál például ezerötszázan dolgoznak jelenleg, míg 1989 előtt 4800 volt a foglalkoztatottak száma. Damó Pál szakszervezeti vezetőtől annyit sikerült megtudnunk, hogy az alkalmazottak jelenleg a részvények 3 százalékát birtokolják, s szándékukban áll ezt megkétszerezni.
Az Urbis Armaturi Sanitare Rt. egészségügyi, valamint konyha- és fürdőszoba-felszereléseket gyárt és forgalmaz, s szép nyereséggel zárta a tavalyi évet. A hazai piacon 50 százalékos részesedéssel bír. Az állami vagyonalap már évek óta próbálkozik a cég eladásával, végül az a megoldás látszott kézenfekvőnek, hogy hét részre "darabolják" a vállalatot. A hét egység közül egyedül a most áruba bocsátott gyár maradt eddig eladatlan, egyébként valószínűleg ez a legértékesebb, hiszen jelentős befektetéseket eszközöltek itt az utóbbi időben.
A nagy teljesítményű villanymotorokat, transzformátorokat, elektronikai felszereléseket gyártó craiovai Electroputere Holding több mint 40 milliárd lejes (1,5 millió dolláros) adózás előtti profittal zárta az elmúlt évet, de az azt megelőző esztendőkben is kiváló teljesítményt nyújtott. A társaság a 70-es európai út mentén fekszik, 2,5 kilométerre a craiovai repülőtértől, és 500 kilométerre a konstancai tengeri kikötőtől. Termékeinek 60 százalékát belföldön értékesíti, exportja főként az Egyesült Államokba, Franciaországba, Szíriába, Pakisztánba, Malajziába, Németországba, Kínába irányul.
A mozdonyok modernizálására vonatkozó együttműködési megállapodásuk van a General Motorsszal. A holding alaptőkéje 122 milliárd lej (több mint 4,5 millió dollár). A részvények 37,8 százaléka romániai jogi és természetes személyek, 62,7 százaléka pedig az állam kezében van. A részvényesek 1996-ban összesen 83 ezer dollárnyi osztalékot kaptak.
A vagongyártásra szakosodott caracali Romvag már 1999-ben elkelt volna, hiszen többen is jelezték vásárlási szándékukat. Időközben 10 milliárd lejes (375 ezer dolláros) tartozását átütemezték, és saját forrásból 50 milliárd lejes befektetést eszközöltek főleg azzal a céllal, hogy a gyár jobban meg tudjon felelni a környezetvédelmi előírásoknak.
A vállalat egyik vezetője elárulta, hogy az elmúlt esztendőt már 13 milliárd lejes (487 ezer dolláros) nyereséggel zárták, s az év végéig a Romvag hat új vagontípust kíván piacra dobni.
A női, férfi- és gyermekcipőket, bakancsokat, csizmákat előállító kolozsvári Clujanában jó egy éve szünetel a termelés, így esetében a privatizáció tulajdonképpen csak eszközök eladását jelenti. A bevételből szeretnék fedezni a vállalat 128,2 milliárd lejes (4,8 millió dolláros) tartozását. A romániai viszonyokhoz képest szokatlanul jó minőségű termékeivel már az elmúlt rendszerben sikerült megvetnie a lábát a nyugati piacokon, olyannyira, hogy 1990 előtt Romániában csak elvétve lehetett Clujana bakancsot vásárolni. A sorozatos rossz döntések miatt azonban 1999-ben az állami vagyonalap már úgy látta, nem lehet megmenteni a gyárat, ezért nem hagyta jóvá a fennmaradáshoz nélkülözhetetlennek vélt 30 milliárd lejes bankhitelt, ami a termelés felfüggesztéséhez vezetett.
Sokkal jobb helyzetben van a privatizációra ugyancsak előterjesztett, szintén kolozsvári Tehnofrig Rt., amely tavaly 54 milliárd lejes forgalom mellett 2,8 milliárd lej (közel 105 ezer dollár) nettó profitra tett szert. A gyárat 1949-ben indították útjára, mai profilja -- élelmiszer-ipari felszerelések, hűtőberendezések gyártása, palackozás -- a 80-as években alakult ki. Az 1995-ben megkezdődött privatizációs folyamat során a részvények 35 százaléka magánkézbe került. Fejlődési tendenciáját jelzi, hogy nemrég egy rizspálinkát előállító üzemet indított be Kínában. A 65 százalékos állami részvénycsomag megvételére már három ajánlat érkezett egy román és egy olasz cég, valamint egy befektetési alap részéről.
A Dolj megyei Craiován működő, IUG szerszámgépeket, a bánya- és fémiparban használatos cserealkatrészeket gyártó vállalat is felkerült a listára. Igaz, ez veszteséggel zárta az elmúlt évet, s 20 milliárd lejre (750 ezer dollárra) rúgnak a tartozásai, de jó ütőkártyái is vannak. Ilyen például az a tény, hogy az alkalmazottai számát a kilencvenes években még négyezres szintről mára hétszáz alá csökkentette, s emellett sikerült megvetnie a lábát az olasz, a német és a lengyel piacon. Eddig az olasz Lolini cég, valamint egy olasz--svéd cégcsoport mutatott érdeklődést az állami részvénycsomag iránt.