Jelentős az állam keresleti hatása

Ebben az évben megtörik a két esztendeje tartó állapot, az államháztartás a makrokereslet szűkítése után ismét expanzív jellegű 2001-ben -- véli egybehangzóan a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Pénzügyminisztérium (PM). A gazdaságpolitika két meghatározó intézménye -- eltérő módszertan szerint -- ugyanazt a következtetést vonja le.
A PM az elsődleges egyenleg GDP-hez viszonyított arányának változása alapján állapítja meg az idei költségvetés expanzív jellegét. A pénzforgalmi szemléletben készített mutatóval szemben a valóságot jobban leképezi az MNB mutatója -- ezt a PM munkatársai is elismerik. A jegybank azokat a kiadásokat is az idei adatban veszi figyelembe, melyek könyvelése ugyan a tavalyi büdzséhez történt, de a pénz tényleges elköltése az idén esedékes. Különbség a két módszertan között az is, hogy a jegybank a reálkamatokkal korrigált, ún. operacionális egyenleget veszi alapul.
Az államháztartás közvetlen keresletbővítő hatása 2001-ben eléri a GDP 2,1 százalékát -- prognosztizálja a jegybank. Ebből 0,5 százalék szerepel a hivatalos elsődleges egyenlegben, 1,9 százalék pedig az egyéb tényezőknek, így a tavalyi évre könyvelt, letéti számlára utalt 94,5 milliárdnak, az ÁPV Rt.-től az idén sem elvonandó osztaléknak, valamint a Magyar Fejlesztési Banknak többek közt autópálya-építésre ez évben kiutalt állami támogatásoknak az eredménye.
Az állami szektor keresleti hatása részben a bérkifizetéseken keresztül valósul meg. Az idén 18, 2002-ben pedig 15 százalék fölötti közösségi szektorbeli átlagbér-emelkedésre számít az MNB legutóbbi inflációs jelentésében. Emellett mindkét évre 1-1 százalékos állami foglalkoztatásleépítés várható.
A költségvetés megalkotásakor jelentősen alulbecsült inflációs prognózis következtében a főbb adóalapok, a fogyasztás és a bérek a tervezettnél még reálértékben is nagyobb mértékben növekednek. Az MNB alap-előrejelzésében azzal is számol, hogy a tervezettnél jobb pozícióból eredő bevételek mintegy fele kerül keresletet generáló módon elköltésre.
Érdekesség, hogy az első hat hónapban a költségvetés keresletbővítő hatása mindössze a GDP 0,4 százaléka volt, az év végére azonban a GDP 2,1 százalékáig tornássza fel magát a jegybank szerint.
Tavaly az állami szektor közvetlen keresletszűkítő hatása a GDP 0,3 százaléka volt. A teljes keresleti hatás a múlt évben elérte a GDP 1,9 százalékát, ez a reálkamat elmozdulásán keresztül megvalósuló közvetett hatást is tartalmazza. A tervezettnél lassabban mérséklődő pénzromlás miatt nem csökkent a kamatokban foglalt inflációs kompenzáció, emiatt az alacsonyabb kamatszint a reálkamatok csökkenésével járt együtt. A reálkamat-kiadást az államadósság csökkenése is mérsékelte, így az operacionális deficit összességében a GDP 4 százalékáról 2,1 százalékra csökkent.
Tavaly a tervezettnél 3-4 százalékkal magasabb infláció hatása megjelent az adóbevételekben is, miközben a reálfolyamatok úgy alakultak, hogy a bevétel szempontjából leginkább meghatározó adóalapok reálértékben nem tértek el nagyobb mértékben a tervezettől -- foglalja össze éves jelentésében a nemzeti bank. Emellett az áfabevétel normalizálódása is többletbevételt eredményezett. Az áfabevételeknél nem ismétlődött meg az 1999 első fél évében bekövetkezett kiesés, vagyis a bevételi trend elszakadása az üzleti ciklus alakulásától átmeneti jellegűnek bizonyult.
A költségvetési kiadások reálértékének tervezése 6-7 százalékos éves átlagos inflációra épült, ennek megfelelően az előirányzott kiadások reálértéke, ha minden más változatlan maradt volna, a nagyobb drágulás következtében átmenetileg csökkent volna.
Automatikus kompenzációra -- követve az előírásokat -- csak a nyugdíjkiadások esetében került sor. Ezen túlmenően a GDP 0,15 százalékának megfelelő bérkiegészítésben részesült az egészségügyi és a szociális ágazat. Az év végén egyszeri bérkiegészítésről született döntés, amely a folyósítás időpontjáig letéti számlán nyugszik.
A költségvetés a többlet-adóbevételekből fennmaradó részt, a GDP egy százalékának megfelelő összeget az ÁPV Rt. támogatására és ezzel az államháztartási deficit csökkentésére fordította. Az rt. ugyanis privatizációs bevételeinek elmaradása és tartalékának részvény formában tartott részének ideiglenes elidegenítési tilalma miatt nem rendelkezett forrásokkal a törvényben megszabott kiadásainak finanszírozására, ennek hiányában a vagyonkezelő tervezett deficitje sem valósulhatott meg. A költségvetés ezért eltekintett az ÁPV Rt. befizetési kötelezettségeitől, és közvetlen támogatást is nyújtott.
Annak ellenére, hogy az ÁPV Rt. hiányát csökkentő transzfer a GDP 1 százalékával javította az államháztartás SNA elsődleges többletét, és a passzív jellegű költségvetési kiadásoknál összességében véve megtakarítás jelentkezett, az előirányzatnál a többlet csak a GDP 0,4 százalékával lett magasabb.