Külföldre tartanak az orosz óriások

A világ legnagyobb gázipari társasága, a Gazprom vezeti a legnagyobb orosz vállalatok listáját. Piaci tőkeértéke -- a Handelsblatt szerint -- közel kétszeresére nőtt az utóbbi időben. De szépen szerepeltek a többiek is, elsősorban a kőolaj- és gázipari vállalatok. Növekedésüket nemcsak annak köszönhetik, hogy az elmúlt években erősödtek az energiahordozó árak (s a mostani mélyponttól eltekintve alapvetően ez a hosszú távú tendencia is), hanem hogy az 1998-as oroszországi pénzügyi válságból is profitáltak. A rubel gyengülése ugyanis egy csapásra versenyképessé tette őket az importban a nyugati cégekkel szemben. S bár mára ez az előny jórészt már eltűnt, folytatódik az erősen elavult üzemek korszerűsítése.
Az olajár emelkedésének köszönhetően ugyanis több milliárd dollárnyi beruházásokat hajtottak végre az orosz cégek, s ebből nemcsak az energetikai vállalkozások profitálhattak, hanem -- például -- a földgáz- és kőolaj-kitermeléshez szükséges berendezéseket, illetve csöveket gyártó cégek, a szállítási eszközöket gyártó vállalatok, a vegyipari cégek. S ezek továbbadták a növekedési impulzusokat a gépgyártóknak, a fémmegmunkálóknak.
A növekvő nyereségből vállalatfelvásárlásokra is futja. Így -- például -- acél- és aluminímuipari konszernek "bevásárolják" magukat az autó-, illetve a motorgyártásba és folytatódik a tőkekoncentráció a kőolaj-, az acél- és az élelmiszeriparban is. A Ruszkij Aluminyij -- a fúzióknak köszönhetően -- a világ második fémipari társaságává vált. A külföldi terjeszkedés elsősorban a FÁK-tagállamaiban, illetve a kelet-közép-európai országokban történik, de a Lukoil az USA-ba is bemerészkedett, egyebek mellett a Getty-benzinkúthálózat megvásárlásával. Ismert az is, hogy a Jukosz olajtársaság legutóbb a csőd szélére került brit--norvég Kvaerner építőipari és energetikai csoportot vette szárnyai alá. 150 millió dolláros garanciát nyújt neki, és egy bizonyos ideig a működéséhez is ad pénzt. A közreműködésétől az orosz társaság azt várja, hogy a Kvaerner szénhidrogén-feldolgozó üzlete -- mintegy 100 millió dollár értékben -- gyakorlatilag a tulajdonába kerül át. A közismert Alfa-csoport -- amelynek az olaj- és bankszakmában, a nyersanyag-kereskedelemben vannak érdekeltségei -- megvette a nyersanyag-kereskedelemben érdekelt svájci Marc Rich Investment társaságot, s az Alfa nagy hatalmú elnöke, Mihail Fridman további nagyszabású beruházásokat tervez Nyugat-Európában.
Mindamellett Oroszország vállalati struktúrája jelentősen eltér a nyugati országokétól: Oroszországban a húsz legnagyobb cég adja az összes cég piaci tőkeértékének 80 százalékát; a tőzsdei kapitalizáció 51,7 százaléka jut az olajtársaságokra; 9,8 százaléka energetikai cégekre; 9,3 százaléka fémipari vállalkozásokra; 7,1 százaléka a távközlésre; és mindössze 4 százalékon osztozik a több cég. S azért arról sem szabad megfeledkezni, hogy ez a hatalmas vagyon kevesek kezében összpontosul: az orosz olajbárók és iparmágnások olajsejkeket megszégyenítő mesés vagyonáról, Las Vegas-i kaszinókban eljátszott dollármilliókról legendák keringenek a világban, miközben az átlagember nem sokkal él jobban, mint tíz évvel ezelőtt.