Folytatódó átszervezés a Danone-csoportnál
A több mint százéves múltra visszatekintő Győri Keksz- és Ostyagyárat 1991-ben privatizáló United Biscuits (UB) 1999-ben a Kelet-Európából fokozatosan visszavonuló, magyar termelőegységeit sorra bezáró Stollwercktől megvette annak modern székesfehérvári üzemét. (Ezzel 18,7 ezer tonnás magyarországi termelőkapacitása 25 ezer tonnára bővült, piaci részesedése a háztartási keksz piacán 21-ről 64 százalékra, az édességek esetében 17-ről 26 százalékra emelkedett.) 1999-ben a Danone megszerezte a UB egy részét, így a két magyar üzem is a csoporthoz került, ahol a reformcsomagban rögvest a megszüntetendő cégek közé sorolták az alig hat hónapja tulajdonolt, 650 fős Győri Keksz- és Ostyagyárat (GYK). A termelést az addig 230 főt foglalkoztató, harmadakkora székesfehérvári üzembe helyezték volna át, ezzel egy időben ott 270 új munkahely létesítését ígérték.
A döntés Párizsban gazdaságilag logikusnak látszott: a magyar kapacitások mindössze 30 százalékát használták ki, ráadásul Cseh- és Lengyelországban is vannak üzemeik, így az exportlehetőségek sem voltak éppen rózsásak. Mindezek tetejébe Európában az egyik legalacsonyabb a hazai kekszfogyasztás (fejenként és évente 2,5 kg), ráadásul a GYK piaci részesedése a megelőző négy évben folyamatosan csökkent, maga a cég pedig az utolsó két évben veszteséget termelt.
A hatalmas társadalmi felhördülést követő első céges nyilatkozatok szerint a vétel célja piac- és márkanévvásárlás, nem pedig kapacitásszerzés volt, így a bezárás teljesen logikus lépés. Hamar kiderült azonban, hogy 2000 novemberében, amikor a Gazdasági Versenyhivatal jóváhagyását kérték a vásárláshoz, még azt állították, hogy "a Győri Keksz Kft. új és szélesebb választékot biztosító termékekkel jelenik meg a piacon, s az irányítást megszerző Danone-csoport nemzetközi kereskedelmi szervezete révén versenyképesebb lesz a magyar termékek exportja". Márpedig ez az ígéret döntő súllyal eshetett a latba, amikor engedélyezték az akkori határozat szerint az édességeknél 20, a sós termékeknél 15, a háztartási kekszeknél pedig 55 százalékos piaci résszel rendelkező győri társaság megvételét. (A romló helyzetet mutatja, hogy egy esztendővel korábban - a GVH 1999. végi, a székesfehérvári üzem megvételét jóváhagyó határozata szerint - a GYK a az édességeknél 26, a sós termékeknél 20, háztartási kekszeknél pedig 64 százalékos piaci részesedéssel bírt.)
A bezárás hírére 2001. április elején a győri dolgozókkal szimpatizálók különböző fórumokon Danone-ellenes bojkottra szólítottak fel. Ennek hatása érdekes módon főleg a tejtermékeknél volt érezhető, bár a cég szerint ott is elhanyagolható volt. (Ennek ellenére a kezdeményezők azonosítására állítólag magánnyomozásba kezdtek.) A gazdasági miniszter külön munkacsoportot állított fel, amelynek feladata a kisalföldi gyár további működtetésének elérése volt. A legfontosabb adu az volt, hogy a GYK 1997-ben 26,9 milliós, ötéves kamatmentes állami fejlesztési hitelt kapott, amelynek előfeltétele volt a termelés fenntartása. Közben a GVH-nál is vizsgálatot indítottak az engedélyeztetési eljáráskor megadott információk hitelességét illetően, s fontolóra vették az engedély visszavonását.
Ezeket látva április végén Jean-René Buisson, a Danone humánpolitikai alelnöke Budapestre utazott, hogy Matolcsy György gazdasági miniszterrel tárgyaljon, ahol szóban megállapodtak a győri vállalat további üzemeltetéséről. Július elején a GYK sorsáról szóló végleges döntést a Danone-nál újabb három hónappal odázták el.
Ezalatt Győr önkormányzata is igyekezett minden követ megmozgatni, hiszen a MiZo és a Cereol után egyetlen év alatt a GYK már a harmadik megszűnő élelmiszer-ipari gyár lett volna a városban. Augusztus közepén a polgármester sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet arra, hogy a Danone lengyel és cseh gyáraiban magyar exportra készített termékein feltünteti a "Győri" megjelölést. Látva, hogy a piskótatallér Varsóban, a minibagett Prágában készül, attól tartottak, hogy a végső döntés halogatása csak arra szolgál, hogy valamennyi termék gyártását külföldre helyezzék ki. (A gyakorlatot az idén januárban törvénybe ütközőnek minősítve, a Győr-Moson-Sopron Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség 2 millió forintos bírságot szabott ki.)
A koncentrált támadás részleges sikert hozott. Először a két éven belülre tett bezárást négy évre tolták ki, majd október 25-én úgy döntöttek, hogy bezárás helyett átszervezés lesz: a 650-ből másfél-két év alatt 330 állás megszűnik, 120 dolgozót azonban átvesz a székesfehérvári gyár. A 13 gépsorból csak 7 marad, ezzel a 33 százalékos gépkihasználtság 64 százalékra emelkedhet. Ugyanakkor 500 milliós fejlesztést is kilátásba helyeztek, amely nyomán a cukorka, a töltött és száraz keksz gyártása Győrbe, az ostyák és egyes száraz kekszek termelése Fehérvárra kerül.
A Danone igen gáláns ígéretet tett: a másik gyárhoz költözők 2,6 milliós, az önként kilépők 732 ezer forintos támogatást kapnak. Ezt követően az idén márciusban 48, majd áprilisban újabb 60 főt bocsátottak el. Az átköltözési ajánlattal egyelőre a lehetséges 120-ból alig 28-an éltek, mivel az alkalmazottak döntő többsége alacsony mobilitású családos nő, akiket igen sok szál köt Győrhöz.
Közben a Győri Keksz Kft.-t 2000 novemberétől irányító Alain Locqueneux ügyvezető igazgatót az idén áprilisban Lengyelországba helyezték át, helyét a korábbi franciaországi értékesítési igazgató, Philippe Carreau vette át. A hónap más vonatkozásban is változást hozott: megjelent Magyarországon a csoport harmadik nagy üzletága, az ásványvíz-palackozás is. A továbbra is fenntartott import mellett az olasz San Benedettóval közösen 50-50 százalékos tulajdonú, 5 millió euró alaptőkéjű céget hoztak létre San Benedetto Magyar Víz Kft. néven, amely 30 embert foglalkoztat.
Bár a nagyobb forgalom ellenére tavaly is veszteségesen működő Győri Keksz az idén már nyereséggel kalkulál, a vezetőség nem hajlandó a tervekről konkrétumokat mondani. Nem ez az egyetlen, amiről hallgatnak: titkosan kezelik azokat a tavalyi gazdasági adatokat is, amelyek a bezárásról szóló döntés alapjául szolgáltak, s nem ismert, pontosan milyen ígéretek hatására döntöttek a győri üzem fenntartása mellett. Noha immár 108-an távoztak, még ma sem tudni, hogy ebben az évben hány embernek kell még új munkahely után néznie.
Juhász Péter
