Tőkeinjekcióra váró magyarországi hadicégek

A magyar hadiipari cégek léte megkérdőjeleződhet a hazai megrendelések nélkül. Tavalyi, mintegy 15 milliárd forintnyi árbevételük közel háromnegyede belföldről származott, ám a külföldi versenytársakkal itt is meg kell küzdeniük. Versenypozícióikat, főként beszállítói lehetőségeiket több intézkedés segíti - válaszolt lapunknak Takács Béla, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium illetékes főosztályvezetője. Ismert például, hogy a törvény az egymilliárd forint feletti hadiipari beszerzéseket ellentételezéshez köti. Eszerint a szerződéskötés előtti, elő-ellentételezési időszakban az ügylet értékének legalább 50 százaléknyi, a teljesítés időszakában pedig legalább 30 százaléknyi, lehetőleg hadiipari beruházást kell teljesítenie a szállítónak (a fennmaradó rész levásárlandó).

A hadiipari jellegű beruházás felé azzal terelik a tendergyőztest, hogy egy e célra összeállított iparági listáról választhat befektetési területet. A listán 1-től 2-ig terjedő szorzók ösztönzik arra, hogy a magyar állam által leginkább javasolt területekre vigye a pénzét. A felsorolás mindazonáltal nem segíti a repülőgépgyártáshoz és -javításhoz kapcsolódó hazai ipart, ezek az iparágak ugyanis nem szerepelnek rajta - mutatott rá Kovács Géza Péter, a Védelmi Ipari Szövetség elnöke, egyben a Dunai Repülőgépgyár Rt. elnök-vezérigazgatója.

Mint ismeretes, a Magyarországnak katonai repülőt eladni szándékozó vállalatok az elmúlt években megkezdtek bizonyos elő-ellentételezéseket. E teljesítések most átcsoportosulhatnak, a Gripent bérbe adó svéd-brit páros javára. A Saab-British Aerospace konzorcium az eddig már teljesített offset beruházásait "felejtve" ismét nulláról indul, viszont megvásárolhatja a versenyből kiesett amerikai cégek teljesítéseit. (Ezáltal nő a tendergyőztes teljesítménye, és nem vész kárba az eladás reményében indított beruházás sem.) A svéd koronában kötött, mintegy 108 milliárd forintnyi megállapodás ellentételezését a győztes 110 százalékra ígérte. Az előoffset teljesítését eladó cégek e bevételeikből kockázati tőkealapot hoznak létre.

A magyar gyártók érdekeit védi a 152/1999-es rendelet is, amely a beszerzéseknél előírja a kötelező magyar beszállítói arányt, ez az URH-rádióknál például 30 százalék. Ez az előírás tehát azt is jelenti, hogy a magyar hadiipari vállalatok akkor is nyernek a pályázaton, ha nem is indulnak - hangsúlyozza Takács Béla. A tendergyőztesnek kötelezettséget kell vállalnia a szállított termék magyarországi javítására, karbantartására is.

A hazai stratégiai gyártókat segíti az a kormányrendelet, mely szerint azon beszerzéseknél, amelyeknél lehetőség van meghívásos, tárgyalásos pályázat kiírására, persze erre is meghívhatók külföldiek. (Tizenegy ilyen stratégiai vállalat van, listájuk nem nyilvános.)

A honvédelemre fordítható éves összeg a GDP 1,81 százaléka, ebből tavaly a beszerzésekért felelős Honvédelmi Minisztériumnak 1,61 százalék jutott. A tárca az idén 264 milliárd forintból gazdálkodhat, ám a pénznek csak 25-30 százaléka fordítható konkrét beszerzésekre, ráadásul az import aránya ezen belül is 70-75 százalék. A magyar szállítók számára az említett tízéves programon belül a 2007. év ígér nagyobb felfutást, ekkor kap nagyobb hangsúlyt a fegyverbeszerzés. A program évenként más-más területnek ad a beruházásokban elsőbbséget, az ütemezést a szakma érintett cégei egyébként megtekinthetik a minisztériumban.

Kovács Géza Péter kevésbé derűlátó a magyar cégek védelmét szolgáló törvények és rendeletek, illetve a tízéves program hatását illetően. A szerinte is hasznos zártkörű pályáztatás például addig csak elvi lehetőség, amíg meg nem születnek az említett megrendelések, ám ezekre a fentiek szerint még 4-5 évet várni kell. Kérdéses az is - mondta -, hogy a következő években mennyivel jut valóban több pénz a belföldi honvédelmi beszerzésekre, mert bár a GDP-ből öt esztendő alatt minden évben 0,1 százalékkal több jut a területre, az összegből rendre elvisznek komoly tételeket olyan, korábban nem számolt kiadások, amelyekre a költségvetés nem ad több pénzt. Ilyen volt a haderőreform kapcsán szükségessé vált nyugdíjazások költsége vagy a katonák béremelése. Ebből a keretből indult meg tavaly az évi 8-9 milliárd forintos Gripen-bérleti díj fizetése is, holott a katonai repülők csak 2004 végén érkeznek.

A források szűkösségére Takács Béla is rámutatott a honvédség komoly keresletet ígérő 14 éves, 17 ezer gépjármű beszerzésére vonatkozó terve is. (A mostani, hétezer gépkocsiból álló park átlagéletkora húsz éve feletti.) Ez ugyanis összesen 234 milliárd forintos beruházás lenne, ami egyes években 20-25 milliárd forintnál is nagyobb ráfordítást igényelne.

A magyar hadiipar termékei iránti kereslet egyébként nem zárul le a tízéves program befejeztével, hiszen az eszközök folyamatos pótlására, karbantartására van szükség, s maguk a NATO-elvárások is változnak. S bár konkrét katonai helyzet ma nem teszi szükségessé a hadsereg fejlesztését, annak folyamatosan alkalmasnak kell lennie a NATO békefenntartó tevékenységében való részvételre, egy esetleges légtérsértésre vagy terrorakcióra reagálásra.

A terület kutatási forrásai az oktatási tárca alkalmazott kutatási pályázataiból, a gazdasági minisztérium hadiipar-korszerűsítési pályázataiból és a HM-hez tartozó Technológiai Hivataltól (korábbi Haditechnikai Intézet) származnak. A 2000-es hadiipari árbevétel 8,6 milliárd forint volt.

A magyar hadiipar mára letisztult, kihullottak a piac- és fejlődésképtelen vállalatai. A tartós állami tulajdonban maradt négy cég pillanatnyilag teljes egészében a Honvédelmi Minisztérium kezében van, bár a törvény megelégszik 50 százalék plusz egy részvény állami tulajdonnal is. Ám ezeknek az 1993-ban alapított cégeknek a kisebbségi tulajdonrészét még egyszer sem hirdették meg, vélhetőleg szerény is lenne az érdeklődés a tőkét elfogadó, de irányítási lehetőséget nem adó privatizációra. A gazdasági tárca javaslata szerint meg kellene elégedni e vállalatok 25 százalék plusz egy részvényes, illetve egy aranyrészvényes állami tulajdonlásával, ám a kérdésben nem a GKM dönt. A meghirdetésre azonban rövidesen sor kerülhet a kormány közelmúltban meghirdetett privatizációs terve részeként.

Az említett négy társaság a híradástechnikára szakosodott gödöllői Armcom, a harckocsijavítással foglalkozó Currus, a rakétajavító Arzenál és a szintén híradás-technikai eszközöket gyártó Elektronika. Mint Kovács Géza Péter hangsúlyozza, egy cég vonzerejét jórészt a piaca határozza meg, nem pedig a tulajdonosi szerkezete. Megfelelő megrendelések birtokában - első lépésben - kisebbségi részesedés felkínálása is hozhat befektetőt. Meggyőződése, hogy a stratégiai cégek védelemre való bevonhatósága sem függ attól, hogy kinek a tulajdonában állnak.

Takács Béla szerint a globalizáció dacára maguktól nemigen érdeklődnek a külföldi hadiipari cégek a magyar vállalatok iránt, amelyek a világpiacon porszemnyinek minősülnek. Ám éppen rájuk hívja fel a figyelmet a fenti ellentételezési gyakorlat, ami a magyar cégek beszállítóként való bevonására s egyéb együttműködésre ösztönzi a tőkeerős külföldi társaságokat.

B. Horváth Lilla