Pénz van, de még több kellene

- Mennyire ismeri a mai magyar mezőgazdaságot?

- Aki a miniszteri posztra vállalkozik, tudnia kell, hogy embert próbáló a munkakör. Meggyőződésem, hogy egy ágazatot úgy lehet irányítani, hogy az embernek van valóságismerete. El kell menni vidékre, meg kell tapasztalni a gazdálkodók helyzetét, fel kell mérni az aszálykárokat, el kell beszélgetni a termékpálya szereplőivel. Ezeken az utakon lehet megszerezni azokat az élményeket, amelyek alapján jó döntéseket hozhatunk. Épp ezért, amikor, csak tehetem, járom az országot.

- Ha egy kormányváltás után a korábbitól eltérő szemléletű, más elkötelezettségű vezetője lesz az agrártárcának, a saját háza táján is körül kell néznie. Különösen akkor, ha vannak információi arról, hogy a minisztérium előre elköltött pénzeket. Hol áll most az FVM első embere ebben a helyzetfelmérésben?

- Az év hátralévő része is a kiigazítások időszaka lesz. Megdöbbentő volt számunkra, hogy az előző kormány által kiemelt fontosságúnak mondott programok - például a gazdahitel - költségvetési fedezet nélkül indultak el. A gazdahitel eredetileg 100 milliárd forinttal indult, majd a költségvetési tartalékból 4 milliárdot tett mögé az Orbán-kormány. Ez a pénz azonban csak a választásig tartott ki. Így a kétéves költségvetésben nem vették figyelembe azokat a programokat, amelyeket időközben - lehet, hogy éppen választási célzattal - meghirdettek. A probléma az, hogy ezek a programok egymást generálják. A felvehető hitel nagyobbik részét gépvásárlásra kívánják fordítani a gazdák. A gépet akkor veszik meg, ha a hitel mellé géptámogatás is igényelhető. Ezért fordulhatott elő az a helyzet, hogy amikor hivatalba léptünk, már csaknem 5 milliárd forinttal lépték túl az éves géptámogatási keretet, ígérvény formájában.

- Akkor az FVM új vezetésének két választási lehetősége van. Vagy azt mondja, hogy az előző kormány ígérte ezeket a támogatásokat, de nem adott hozzá pénzt, vagy azt mondja, hogy bár ők ígérték, de a családi gazdaságok fejlesztése érdekében megkeresik a forrásokat?

- Mi az utóbbit választottuk. A kormány már több alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel, és minden esetben adott anyagi segítséget ahhoz, hogy szűkös költségvetési lehetőségek mellett is lehessen folytatni ezt a programot. Így a 25,5 milliárd forint géptámogatáshoz a kormány már megteremtette a feltételeket, s a gazdahitelnél, a befogadott kölcsönök nagyobbik részénél is előteremtettük az anyagi hátteret. Sajnos újabb hiteligényeket nem tudunk egyelőre befogadni, hiszen már június közepéig 130 milliárd forint igény érkezett. Az eddig befogadott kérelmeket szeretnénk teljesíteni. Nem bíráljuk felül a korábbi döntéseket, tehát nem nézünk visszafelé, viszont az új bírálatoknál a valós gazdasági lehetőségeket vesszük alapul.

- Maradjunk még a helyzetfelmérésnél. Nyilván az addigi információkra támaszkodott az MSZP száznapos programja, amikor három területen is érintette az azonnali intézkedések sorában az agráriumot. Ezek közül ön szerint mi a legfontosabb?

- Az EU-csatlakozás pénzügyi feltételeinek javítása. Arra nem gondoltunk, hogy ilyen hatalmas lemaradást kell behoznunk. A közelmúltban egy uniós ellenőrző bizottság járt Magyarországon, s értékelte a felkészülésünket. Meglehetősen lesújtó véleményt mondtak: kétségeik vannak, hogy a hátralévő időben el tudjuk-e végezni a feladatokat. Mi megpróbáljuk behozni a három és fél éves lemaradást.

- Az uniós gyakorlat szerint funkcionálisan szét kell választani a feladatokat, vagyis ugyanaz a szervezeti egység nem adhat tanácsot, amelyik elbírálja a jogosultságot, vagy utalványoz és ellenőrzi a kifizetés jogosságát. Itt van a lemaradás?

- Ezen a téren is. Másfél év alatt egy teljesen új intézményi hálózatot kell kiépítenie az agrártárcának ahhoz, hogy a csatlakozás intézményi szempontból zökkenőmentes legyen, s mindeközben a civil szervezetek és a hatóság kapcsolatának rendszerét is új alapokra kell helyezni. Az Európai Uniónak új ütemtervet készítünk. Számos új rendszert kell kiépíteni, a gazdálkodók és az állatok nyilvántartásától az integrált irányítási és ellenőrzési rendszerig terjed a skála. Új struktúrát kell kigondolni, olyat, ami működőképes és takarékos, s megfelel az uniós elvárásoknak. Ne felejtsük el, hogy a tanulópénzt már megfizettük a SAPARD-ügyben. Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy három évig nem működtetjük a rendszert, és nem akkreditáltatjuk a szervezeteket. Félévi csúszást sem engedhetünk meg magunknak, hiszen a termelőknek a belépéstől szükségük van az uniós támogatásra. Az ön által említett intézményi szétválasztás azt jelenti: meg kell szervezni minden részleget, a kifizetőügynökségeket, ezek szervezeti és információs kapcsolatát fel kell építenünk. A civil szervezeteknek is ehhez kell kapcsolódniuk. Mi tudjuk, hogy az uniós tagországok kormányai azt követően foglalnak állást, hogy a mértékadó érdekképviseletek véleményét kikérik. Mi is ezt szeretnénk, s az új helyzet nyilvánvalóan a kamara, a terméktanácsok szerepét is érinti, értelemszerűen új feladatokat is jelent számukra.

- A választások idején azt ígérték, hogy a termőföldről szóló törvény módosításával augusztus elejére helyreállítják a földtulajdonosok jogait, és társadalmi ellenőrzés alá vonják a nemzeti földalap működését.

- A nemzeti földalapról és a termőföldről szóló törvény módosítása megtörtént. Hosszú távon a mindenkor mezőgazdasági tevékenységet végző, helyben lakó gazdálkodókat kívánjuk az állami földhasználattal segíteni. Véleményem szerint a gazdák érdekeit szolgáljuk ezzel. A korábbi törvény változatlanul hagyása esetén a családi gazdálkodó alól a szomszédja is ki tudta volna húzni a földet. Így nem lehet tartósan, nyugodtan termelni. Mi a ténylegesen földet művelőknek adtunk további megélhetési lehetőséget. Számos olyan kedvezményt tettünk a rendszerbe, amelyek hiánya eddig sértette a földtulajdonosok érdekeit. Például a közvetlen hozzátartozók sem tudtak - egymás között - szabadon termőföldet ajándékozni, értékesíteni, haszonbérbe adni. Ebbe is beleszólhatott a szomszéd. A gyümölcs-, szőlőültetvények tulajdonosai azt is kedvező változásnak tartják, hogy bérlő kijelölési lehetőséget kaptak. A zártkertek tulajdonosait, használóit mentesítettük az elővásárlás és előhaszonbérlet rendszere alól. Vagyis szabadon adhatják az ültetvényeket. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a külföldiek előtt semmiféle kiskaput nem nyitottunk meg, s azokon a szabályokon sem változtattunk, amit az Orbán-kormány hozott. Egy szabály változott, hogy Magyarországon nem 10 és 50, hanem 20 évre lehet a földet bérelni. A földszerzés esetében is korlátozást léptettünk életbe, miszerint egy településen egy család maximum ezer hektárt vásárolhat, de nem többet, mint a település közigazgatási határához tartozó termőföld egynegyed része. Tehát a korábbi nagyságrenden szigorítottunk. Az viszont igaz, hogy mi egyenrangú állampolgároknak tekintjük az egyéni gazdálkodókat a családi, a társas vállalkozókkal. Nem engedhetjük meg, hogy ha lejár egy szerződés, akkor egy működő üzem alól kihúzzák a termőföldet, ami több tízezer vidéki munkahely megszűnését eredményezné. Ez számunkra elfogadhatatlan.

- A jövedéki törvény - még a szüret előtti - módosítása volt az MSZP harmadik, az agráriumot érintő választási ígérete. Sok szakember szerint a változás nem teljes.

- Igazuk van, a gyors lépést annak érdekében tettük, hogy a szőlőtermelőket nyomorító adminisztrációs teher megszűnjön, s ez a kör kikerüljön a VPOP fennhatósága alól. Most kedvezőbb a helyzet a hobbiból bort készítőknél is, s emellett több intézkedés született az adóraktárak elszámolási rendjében. Ősszel, amikor módosítjuk a hegyközségekről szóló jogszabályt és a bortörvényt, akkor lesz kerek egész a borszabályozás. A szőlőtermelőknek a hegyközséggel kell majd elszámolniuk, s ez nem akadályozza majd az ellenőrzést sem.

- A végére maradt az ágazat ezer gondja. Támogatást kérnek a tejtermelők és -feldolgozók, a baromfitermelők, a juhtenyésztők, a sertéstartók, és a sort még folytathatnám. Mindenki milliárdokat kér a jelenlegi piaci zavarok megoldására.

- A kormány épp most hagyott jóvá egy 60 milliárd forintos adósságrendezési programot. Ez a hosszú távú versenyképesség elérését segíti. A jelenlegi piaci zavarok enyhítését csak példaként említem: a piacra jutást segítő, újabb 4 milliárd forintos pénzügyi csomagból a sertéságazat gondjainak megoldására 2,3 milliárd forint jut. Ebből az összegből 1,5 milliárdot a feldolgozóüzemek kapnak az élelmiszer-biztonság javítására és a minőségfejlesztésre, a fennmaradó 800 millió forinttal pedig az élőállat-export lesz támogatva. Talán ezek a példák is jelzik, hogy pénz van, de még több kellene. Annyi ugyanis nincs, hogy mindenki igényét azonnal megoldjuk. Összefogásra, a jó példák felkutatására és alkalmazására, együttes költségvállalásra van szükség. Közös a célunk: működő, modern mezőgazdaságot szeretnénk.