Pluszpénz jár a vasárnapi munkáért

Két területre összepontosul a munka törvénykönyvének szeptember 1-jével életbe lépő módosítása. A szakszervezeti szabályok esetében a korábbi előírás szerint a munkáltatónál képviseleti joggal bíró szakszervezetet tájékoztatni kellett a csoportos létszámleépítés mértékét érintő intézkedésről (például: átszervezés, új telephely létesítése, megszüntetése). A jelenlegi módosítás nem a csoportos létszámleépítés mértékét vette irányadónak, hanem a "nagyobb csoport" kifejezést használja, kimondva, hogy a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetét a szakszervezettel véleményeztetni kell. Csak ezt követően lehetséges a döntést meghozni úgy, hogy 15 napon belül reagál a szakszervezet, illetve ha ezen időtartam alatt nem válaszol, azt úgy kell tekinteni, hogy az intézkedéssel egyetért.

Fontos változás történt a szakszervezeti tisztségviselőket megillető javadalmazás tekintetében. A korábbi szabályozás szerint a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény mértéke az adott munkáltatónál foglalkoztatott szakszervezeti tagok létszámától függött. A most hatályba lépett módosítás szerint a szakszervezeti tagi létszámtól függetlenül egységesen havi két óra jár. Korábban a fel nem használt munkaidő-kedvezmény pénzben megváltható volt a munkáltató és a szakszervezet erre irányuló megállapodása alapján. A módosítás szerint a szakszervezet kérelmére a fel nem használt időtartamot a munkáltató köteles pénzben megváltani, legfeljebb a munkaidő-kedvezmény feléig terjedő mértékben.

A módosítás ugyancsak hatályon kívül helyezte az üzemi megállapodás jogintézményét. A törvény azonban előírja, hogy a megelőzően megkötött üzemi megállapodás rendelkezéseit annak megszűnéséig továbbra is alkalmazni kell.

Az átirányítás jogintézményénél a munkavállalót az átirányítás időtartamára eltérő bérezés illeti meg. Eddig a munkavállalót a ténylegesen végzett munka alapján illette meg díjazás, de az nem lehetett kevesebb a távolléti díjnál. A módosított szabályozás szerint a kirendelés ideje alatt az átlagkeresetnél nem lehet kevesebb a bérezés, egyébként alapszabályként most is a ténylegesen végzett munkára vonatkozó bérezés az irányadó. A módosító rendelkezés külön hangsúlyozza a helyettesítési díj intézményét, ami akkor illeti meg a munkavállalót, ha munkaköri feladatai ellátása mellett oly módon végez más munkakörbe tartozó feladatokat is, hogy a két munkakörbe tartozó munkavégzés időtartama nem különíthető el.

A kirendelés esetén a módosított szabály külön kiemeli, hogy a kirendelt munkavállalóra a kirendelés helye szerinti kollektív szerződés az irányadó, de ha a munkavállalónak kedvezőbb a bérezés, csak ebben az esetben érvényes a kollektív szerződés szabálya.

Az új szabályozás is nyolc órában határozza meg a napi teljes munkaidőt, azzal a pontosítással, hogy azt heti 40 órában is meg lehet határozni. A törvény heti bontásban is előírja a munkaidőt: a készenléti jellegű munkakörben, továbbá, ha a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozójáról van szó, legfeljebb napi 12 óra, illetve heti 60 óra munkaidő lehetséges.

A vasárnapi munkaidőre vonatkozó új szabályok ismertetése előtt fontos a munkaidőkeret fogalmának felelevenítése.

Az új szabályozás egyébként a munkarend, munkaidőkeret, valamint a napi munkaidő-beosztás szabályozását kizárólag a kollektív szerződés - illetve ennek hiányában a munkáltató - jogkörébe utalja. Tehát abban a munkáltató és a munkavállaló nem állapodhat meg, hogy a munkaidőkeret felhasználása hogyan érinti a munkarend vasárnapra eső idejét.

Általában a megszakítás nélküli munkavégzés indokolja az ehhez igazodó munkarend kialakítását. Ilyen munkaterületen a munkarend a törvény hatályos szövegezése szerint akkor állapítható meg, ha a munkaidőt legfeljebb 2 havi (legfeljebb 8 heti) keretben állapítják meg. A kollektív szerződés ezt az időtartamot legfeljebb 4 havi, illetve 18 heti időtartamban állapíthatja meg. (A több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés esetén ez az időtartam legfeljebb 6 havi vagy 26 heti keret lehet.) A készenléti, a megszakítás nélküli, illetve a több műszakos munkarendben és az idényjellegű munkakörökben a kollektív szerződés legfeljebb 1 éves vagy 52 hetes munkaidőkeretet is megállapíthat.

Különös hangsúly került a vasárnapi munkavégzésre. A törvénymódosítás kimondja: hetenként két pihenőnap illeti meg a munkavállalót, amelyek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. A munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállaló esetében a pihenőnapok helyett hetenként legalább 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, melybe a vasárnapnak bele kell esnie. Ez a szabály érvényesül a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, valamint a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy több műszakos munkarendben történő foglalkoztatás esetén és az idényjellegű munkakörben.

A munkaidőkeret alkalmazása esetén hetenként ugyancsak legalább 40 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, amelybe egy teljes naptári napnak és havonta legalább egy alkalommal vasárnapnak kell beleesnie. Egyébként pedig a legalább heti 40 órát kitevő pihenőidő alkalmazása esetén is a munkaidőkeret átlagában legalább heti 48 óra pihenőidőt kell biztosítani.

A munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnap kéthetente, illetve kollektív szerződés rendelkezése és a felek megállapodása alapján legfeljebb havonta összevontan is kiadható. Nem lehet a szabadidőt összevonni, ha egészségkárosító kockázatok között történik a foglalkoztatás, valamint a nő terhessége megállapításától a gyermek egyéves koráig terjedő, továbbá a gyermekét egyedül nevelő férfi esetén a gyermek egyéves koráig terjedő időszak alatt. A kollektív szerződés rendelkezése alapján hathavonta is össze lehet vonni a szabadidőegységeket, ha készenléti jellegű munkakörről, megszakítás nélküli, illetve három vagy ennél több műszakos munkakörről van szó, ideértve az idényjellegű munkakört is.

Az összevonás esetén a pihenőnap időtartama az alkalmazott munkaidőkeret időtartamát nem haladhatja meg. Hat nap munkavégzést követően - ebben az esetben is - egy pihenőnap kiadása kötelező. Ez nem vonatkozik a több műszakos, a megszakítás nélküli munkarendre, illetve az idénymunka jellegű munkakörökre.

A vasárnap végzett munkáért a rendes, nem túlmunka keretében végzett munkavégzés esetén 50 százalékos bérpótlék jár a módosítás szerint a rendes munkabéren felül, a három vagy ennél több műszakos munkarendben, illetve munkaidőkeretben történő foglalkoztatásban.

Új szabályként jelent meg: ha gazdaságilag indokolt esetben a munkaszerződésben előírtnál rövidebb munkaidőben történik a foglalkoztatás, a munkavállalót a kiesett időre csak a munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérő rendelkezése esetén illeti meg alapbére. A felek eltérő megállapodása hatályát vesztette, ami azt jelenti, hogy a munkáltató és a munkavállaló nem állapodhat meg abban, hogy az átmenetileg munkaidő miatt kiesett időre jár-e - illetve ha igen, mennyi - alapbér. Ezt a kérdést csak munkaviszonyra vonatkozó szabály, tehát valamilyen jogszabály vagy a kollektív szerződés határozhatja meg.