Portói, foci, bikaviadal
Akinek eszébe jut kontinensünk legnyugatibb országának neve, az valószínűleg kapásból párosítja azt a világ egyik legnépszerűbb borával, a portóival. Aki pedig fejébe veszi, hogy el is utazik Portugáliába, ráadásul autóval vág neki a nem kevesebb mint 3000 kilométeres távnak, az vélhetően jó néhány palack bort is hazahoz magával. Persze vannak olyanok is, akik Portugália neve hallatán Vasco da Gama kalandos felfedezőútjairól ábrándoznak, és olyanok is akadnak, akik ha négy keréken indulnak el, nem felejtik el felcsatolni a csomagtartóra szörfdeszkájukat sem. Sao Pedro de Muelnél a legjobb hullámok várják a szörfözőket, akiket általában még a jéghideg víz sem riaszt el.
A sziklafalakba robbanó óceán és a kitűnő beachek mellett bőven akad látnivaló: középkori váraival, még régebbi katedrálisaival festői képet nyújt a táj. Lefelé és felfelé is meredeken szaladnak az utak, amelyek mellett általában szőlő- és paratölgyligetek kanyarognak. Az ország egyébként nemcsak a boraiból profitál; komoly hasznot hoz a parafadugó-gyártás is, a palackzáró ugyancsak Portugália első számú exportcikkei közé tartozik.
A lakosság nagy része mélyen vallásos, rendszeresen látogatják városaik templomait, amelyekből ugyancsak nincs hiány. Portugália vallási központjában, a kisvárosnak számító Bragában például 35 templom, köztük egy óriási sé, azaz katedrális található. Az emberek többsége mind a mai napig aktív misére járó. Egy-két kivételtől eltekintve a templomok padsorai között egyelőre még mindig kevés belépőjegyes turista sorakozik. Pedig a látnivaló igazán lenyűgöző: elég csak arra gondolni, hogy a barokk korban egyes templomokban több száz kilogramm arannyal tették hatásosabbá a díszítést. Az ország fővárosától, Lisszabontól szinte mindegyik kiszemelt célpont gyorsan elérhető autóval. Közel van Fatima, Nyugat-Európa leghíresebb zarándokhelye, és még hamarabb elérhető az ország egyik legnagyobb uralkodója, I. János idejében építeni kezdett templom-kolostor Batalhában, amely a legnagyobb gótikus remeke Portugáliának. A külföldi turisták többsége a fővárost és annak környékét célozza meg először, az ország északi részén viszonylag kevesen kíváncsiskodnak. Jellegzetessége az országnak az is, hogy művészi ízléssel festett csempékkel borítják a kolostorokat és a házfalakat is. Sőt, sok helyütt még az épületek belső falairól sem hiányoznak a színes csempék.
Portugáliában az első számú kedvencek között tartják számon a bikaviadalokat és a futballmeccseket. Többször arra lettünk figyelmesek, hogy a helybeliek egyszer csak eltűnnek az utcákról: hamar kiderült, a bikaviadal és focimeccs kihagyhatatlan esemény, olyankor mindenki a televízió képernyőjét bámulja. A futballról elég legyen csak annyit mondanom, hogy Porto belvárosában a fiatalok a házfalra festett kapukra is rúgják a bőrt, az üzletemberek pedig stadionrekonstrukcióval készülődnek a 2004-es labdarúgó Európa-bajnokságra.
Akik egyelőre nem tudnak eljutni Európa csücskébe, de szeretnének egy kis bepillantást nyerni a portugál mindennapokba, azoknak csak ajánlani tudom, hogy nézzék meg a világhírű rendező, Wim Wenders Lisszaboni történet című filmjét, amellyel két legyet is üthetnek egy csapásra: a fővárosi utcák rengetegébe bújó látványos tartalom mellett ugyanis meghallgathatják az ország jelenleg legnépszerűbbnek és legsikeresebbnek tartott együttesét, a Madredeust is.
