Szállodák és legendák

>> Film és valóság



Ki ne emlékezne a jóképű milliomos és a csinos prostituált könnyfakasztóan romantikus történetére, azaz a Micsoda nő! című mozidarabra. Richard Gere éppen Lotus Espirit kocsijával hajt hotelja felé a Whilshire Boulvardon, amikor is elmegy előtte a világ leghelyesebb prostituáltja, azaz Julia Roberts. A történetet innentől mindenki ismeri, arra azonban már bizonyára kevesen emlékeznek, hogy a szálloda, ahová főhősünk tartott, nem volt más, mint a Regent Beverly Whilshire Hotel. A szálloda tökéletes környezetet biztosított a mai, modern Hamupipőke-történethez. Emlékezzenek csak arra, amikor Julia Roberts boldogan lubickol a habfürdővel teli hatalmas kerek fürdőkádban! Természetesen nemcsak filmhősök, hanem valódi filmsztárok is szívesen hajtják, illetve hajtották fejüket álomra a finom pehellyel töltött párnákon. A legendás Warren Beatty hosszú évekig lakott a Veranda Suite-ban, John Lennon is többször megfordult itt. Állítólag azért választotta ezt a szállodát, mert itt lakott a király, azaz Elvis Presley. De forgatott itt filmet Eddy Murphy (A Beverly Hills-i zsaru) és Quentin Tarantino (True Romance) is. Ami az árakat illeti, a Penthouse Suite, melyben a Micsoda nő! szereplőinek szerelme szövődött, egy éjszakára 7500 dollárba kerül. Hát igen, ehhez Richard Gere-nek vagy az általa játszott multimilliomosnak kell lenni. Egyébként egy egyszerű szoba már 350-ből kijön.

Ha már Julia Robertsnél járunk, szólnunk kell egy másik sikeres filmjéről, melynek egy része ugyancsak szállodában játszódik. Ez a Notting Hill - melyben partnere Hugh Grant volt -, a szálloda pedig a londoni The Ritz. A szállodai jeleneteket egy hétig forgatták éjfél és reggel hat között, hogy ne zavarják a vendégeket. A film tökéletesen tükrözi a valóságot. A hálószobában visszaköszönnek a szálloda színei: a kék, a barack, a sárga és a rózsaszín. A Long Galleryban elegáns hölgyek és urak gyűlnek össze a hagyományos ötórai teára, a szigorú előírásoknak megfelelően a férfiak öltönyben és nyakkendőben. A film a Trafalgar Suite-ben játszódik, amely csak egy a sok közül. Jellemzőjük, hogy mindegyik másképp van berendezve. A The Ritzben jóval olcsóbb volt a Suite bérlete, mint Beverly Hillsben, itt ugyanis 1600 dollártól kezdődik.

Nem tudom, önök hogy vannak vele, de nekem az egyik legkedvesebb filmem - úgy tudom, a világ száz legjobb mozidarabja közé is beválasztották - a Valaki forrón szereti című fergeteges komédia. A Marilyn Monroe, Tony Curtis és Jack Lemmon nevével fémjelzett alkotás háromnegyedét a San Diegó-i Hotel del Coronadóban forgatták. Ahogy az Orange Avenue végére érünk, azonnal láthatjuk, hogy a Del Coronado - vagy ahogy a helyiek hívják, a Del - semmit nem veszített régi varázsából. A felújítást végzők kitűnően látták el munkájukat. A legendás szálloda megőrizte patinás eleganciáját a kívül hófehérre, belül mélypinkire festett fából készült falakkal, a nádbútorokkal, a csipkés kis tornyokkal. A szálloda tövében golfpályák és tengerparti strand található. A szörfözni vágyók La Jollába ruccannak át, mely egyébként tengerparti luxusházairól és éttermeiről híres. Akik gyerekkel látogatnak el ide, benézhetnek a világ egyik legnagyobb akváriumába, a Sea Worldbe, mely csupán húsz percre van a hoteltől. Akik érezni szeretnék a film atmoszféráját, kibérelhetik azt a szobát, melyben Lemmon és Curtis híres jelenete játszódik Marilynnel. Monroe egy komódban kutatva azt kérdezi: "Hol az a Bourbon?" (Mármint a whisky.) A jelenetet a legenda szerint 59-szer kellett felvenni, mire a rendező Billy Wilder megunta, és minden fiókba tett egy cédulát, melyre felírta: "Hol az a Bourbon?"

Míg az ötvenes évek szexszimbóluma Marilyn volt, addig a hatvanas éveké Ursula Andress. Ki ne emlékezne - hála a videofilmeknek - a művésznő észbontó fehér bikinijére a Dr. No című James Bond-filmben. A filmet a 007-es szülőatyja, Ian Fleming nyaralóhelyén forgatták. A jobbfajta skót családból származó író 1944-ben fedezte fel Jamaicát, ami annyira megtetszett neki, hogy rögtön vett is egy kis birtokot, mely a Goldeneye nevet kapta. Fleming húsz éven keresztül minden évben ugyanabban az időszakban érkezett a szigetre, leült az íróasztalához, melyen Remington írógépe és egy dupla Martini várta, hogy újabb fejezetekkel bővüljön a Bond-sztori. Fleming háromszobás háza további három villával kiegészítve ma a Goldeneye Resort néven működő üdülőhely. Bérelhetők szobák, házak, de akár az egész üdülő, igaz, utóbbi esetben egy hét 42 ezer dollárt kóstál. Ha valaki az író házát veszi ki, akkor ugyanannál az asztalnál ülhet, melyen a híres történetek íródtak. Fleming egyébként amennyire egyetértett Ursula Andress szerepeltetésével, annyira ellenezte, hogy Sean Connery legyen a szuperkém. "Nem hiszem, hogy jó lenne erre egy volt teherautó-sofőr" - jelentette ki. Ha még élne, vajon mit szólna most ahhoz, hogy a királynő lovaggá ütötte a volt teherautó-sofőrt James Bond-alakításaiért.

Még mielőtt az a vád érne, hogy csak külföldi hotelokról ejtek szót, szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy nekünk itt, Budapesten is van filmben elhíresült szállodánk. Mostanában több csatorna is műsorára tűzte a Koltai, Kern páros nevével fémjelzett Andy Vajna-produkciót, a Miniszter félrelép című filmet. A cselekmény lényegében egy hotelban, pontosabban egy hotelszobában játszódik. A forgatás helyszíne a patinás budapesti Astoria szálloda volt.



>> Híres írók nyomában



De térjünk vissza a nemzetközi vizekre. A letűnt idők egyik utolsó bástyája az isztambuli Hotel Pera Palace. A szállodát a Pullman Társaság építette, hogy itt szállásolja el az Orient expressz utasait. A Pera Palace a régi idők eleganciáját és csillogását hordozza, mely ki tudja, meddig maradhat még fenn. A fürdőszobákban a régi, kovácsoltvas csapok vannak, a lámpákat továbbra is rojtos szaténernyők fedik, a lift pedig olyan, mint amilyen a háború előtti Magyarországon az elegáns bérházakban volt, egy kovácsoltvas műremek, csiszolt üveges kis fafülkével. A szállodában az elmúlt száz év során olyan hírességek fordultak meg, mint Mata Hari, Greta Garbo, Jacqueline Kennedy Onassis vagy Yehudi Menuhin. A hotel azonban mégis Agatha Christie-ről híres. A krimik koronázatlan királynője itt írta a Gyilkosság az Orient expresszen című könyvét, ámde nem ettől híres a szálloda, hanem attól, hogy az alkotás ideje alatt az írónő szőrén-szálán eltűnt egy hétre, senki sem találta, majd mikor előkerült, nem emlékezett semmire. A titkot, hogy tíz napig hova is lett a 411-es szobából Agatha Christie, azóta sem tudta megfejteni senki.

Kevésbé misztikus, de annál híresebb a szingapúri Raffles Hotel, mely nevét a Kelet-indiai Társaság legmagasabb rangú hivatalnokáról, Sir Stamford Rafflesről kapta. Aki valamit is ad magára, az a Távol-Keleten járva a fennállásának éppen 115. évfordulóját ünneplő hotelban száll meg. A világhírű író, Rudyard Kipling bizony alig ismerné fel a helyet, ahol 1889-ben megérkezve szállást kapott. Ma a szobák ajtaja egy gyönyörű belső udvarra nyílik, csodálatos trópusi kertek, elegancia, luxusszintű kényelem, úszómedence, üzletek és fürdők várják a vendégeket. Ma már nem úgy van, ahogy a fiatal író feljegyezte a hotelról: "Itt az étel olyan kitűnő, mint amilyen rossz a szállás. Ezért étkezz itt, de aludj az Európában!" Mindez a múlté, már csak azért is, mert a nagy rivális, az Európa Hotel 1933-ban bezárta kapuit. A Rafflesban csak Suite-ok vannak, melyek ára 350 és 2200 dollár közötti. Ha a számok hallatán kicsit meginognánk, nyugodtan hajtsunk fel egy gin-fizzt, amit állítólag a Rafflesben szolgáltak fel először a világon.



>> Extrém design



Azoknak, akik unják a hagyományos szállodastílust, legyen az mai modern vagy XIV. Lajos korabeli, azoknak ajánlanám a londoni The Portobellót. Ez nem egyszerűen csak egy jópofa, hanem egy kimondottan excentrikus hotel. Mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor 1979-ben Alice Cooper, a rocksztár ideköltözött, jött vele a tőle elválaszthatatlan óriáskígyó is. Cooper csak kerek ágyban volt hajlandó aludni, mely mint egy trónus állt a szoba közepén, miközben a kígyót a fürdőkádban szállásolták el. A 16-os szobában ma is ugyanaz a fürdőkád és ugyanazok a csapok. Maga a szoba egy bűbájos Notting Hill-i virágos utcácskára nyílik. Tina Turner például annyira megszerette a helyet, hogy vett magának a szomszédban egy házat. Egyébként mindegyik szoba rendkívül jellemző a környékre, azaz egy sikkes, esetenként meglepő hippistílust képviselnek. A 13-as szobában például csak létrán lehet felmászni az Erzsébet-kori ágyba, az egyik apró marokkói stílusú szobát az eresz alá rejtették el, míg a nevezetes 16-os egy kínai szoba és egy hárem keveréke. Kitűnő helyen áll, hisz csak egy ugrásra van tőle a bolhapiac, s ugyancsak egy ugrásra a luxusüzleteket felvonultató Kensington Park Road vagy a Westburne Grove.

Természetes New Yorknak is van nem igazán hagyományosnak mondható szállodája, az pedig a Hotel Chelsea, ahol kreatív szakmájú vendégek néha évekig is ellaktak. Nyugat-Manhattanben áll egy vörös téglás épület, félig Viktória-, félig gótikus stílusú, kovácsoltvas erkélyes, ez a Chelsea. Lehet itt lakni egy hétig, egy hónapig vagy akár egy évig is. Falai között olyan hírességek laktak, mint Jack Kerouac, Arthur Miller, Edith Piaf, Jane Fonda, Janis Joplin, William de Koonig, Milos Forman, Bob Dylan, Vlagyimir Nabakov és még sorolhatnánk. Akik egy hónapnál hosszabb ideig maradtak, kedvezményt kaptak, de előfordult az is, hogy alkotásaikkal, szobrokkal, képekkel fizettek. Ezek a művek ma is megvannak és az előteret díszítik. Andy Warhol filmje, a Chelsea girl után a szálloda mitikus hellyé vált. Itt minden szokatlan, más, mint általában. Ne várják a fürdősamponok és olajok széles választékát, de ez jellemző a minibárra is. A Chelsea ma már korántsem az őrültségek melegágya, mint régen, de atmoszférájában még sikerült megőriznie valamit a különlegességéből.



>> Utószó



Berlin ma a modern építészet Mekkája, mégis az eredeti formájába visszaépített Adlon Hotel az egyik legfelkapottabb szálloda a német fővárosban. Annak idején innen indult Greta Garbo karrierje, akit Louis Mayer - miután ott bérelt szobát magának és két lányának - az Adlonba rendelt meghallgatásra. Milyen a véletlen, Garbo jó néhány évvel később ide tért vissza, hogy leforgassa a Grand Hotel című filmjét, melynek története egy berlini luxusszállodában játszódott. Az egyik szereplő így foglalta össze a luxushotelek általános jellemzőjét: "Mit is lehet egy luxusszállodában csinálni? Aludni. Enni. Sétálgatni. Egy kicsit flörtölni. Egy kicsit táncolni. Ajtók százai nyílnak a hallba, de senki semmit nem tud a mellette lakóról. És ha elmész, valaki elfoglalja a szobádat, belefekszik az ágyadba és ezzel vége."