Tokaj meg a többiek

Az ágazat reprezentánsainak jó okuk van panaszkodni a piaci folyamatok kedvezőtlen alakulása miatt - kezdtük esztendővel ezelőtti összegző írásunkat. Fájdalom, azóta sem keresik jobban a magyar palackokat a külhoni országokban - az áttörés messzire van. Emellett ráadásul nem kedvezett a dolgok menetének a 2001-es szüret sem, amikor a szeptemberi esők keresztülhúzták sokak számítását. A nehézségek ellenére a legjobbak mégis újabb csúcsproduktumokkal hozták lázba a hazai közönséget. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a remek 1999-es és 2000-es évjárat legjobb darabjai ez idő alatt kerültek a vinotékák polcaira.

Akárhogy is van, indokolt Tokaj-Hegyaljával kezdenünk, elvégre ez a borvidékünk minden nemzetközi összehasonlítást elbír. Ezzel láthatóan nem vitatkozik a világ tekintélyes szaksajtója sem: elég egy pillantást vetnünk a Wine Spectator internetes változatának ranglistáira, ahol 90 pont fölötti osztályzatokkal - ez az outstandig, azaz kiemelkedő kategóriát jelenti - szerepelnek a Royal Tokaji Wine Company, a Pajzos, a Disznókő és az Oremus aszúi és késői szüretelésű remekei. Persze a külföld értékítélete nélkül is tudjuk rég, hogy Hegyalja a világ - igenis! - legnemesebb természetes édesboros vidéke. Nagyon jó látni, hogy ezt szerte a sártekén évről évre többen ismerik fel; más kérdés, hogy még mindig nem elegen.

Meg kell jegyeznünk, hogy az aszúk szempontjából gyengécskének minősült 1997-es és 1998-as évnek "köszönhetően" kevés új tétel jelent meg az elmúlt időszakban. (A "régiek" - Szepsy István, Disznókő - persze változatlanul zseniálisak.) Ehelyett 1999-es és 2000-es késői szüretelésű boraikkal tűntek ki a legjobbak. Közülük - a teljesség igénye nélkül - az Oremus borait, Szepsy István mindkét évjáratában különleges cuvée-jét, illetve a Királyudvar Lapis-dűlőből származó félédes furmintját kell kiemelnünk. Hozzátéve, hogy találkozhattunk rendkívüli száraz furmintokkal is: e helyütt a szokásos módon megbízható, reduktív Disznókő mellett megint csak az Oremus 1999-esét és 2000-es Mandolását kell kiemelnünk. Meg az esztendő talán legnagyobb revelációt okozó borát, a Királyudvar Úrágyában termett, hatalmasan gazdag furmintját.

Száraz fehérborokról egyébként is sok szépet mondhatunk. Mint mindig, szólnunk kell Györgykovács Imre és Fekete Béla somlói borairól vagy Badacsonyból Szeremley Hubáról. A Szent Orbán Pince extravagáns tulajdonosának beértek a 2000-esei. A kezdetben reduktívan cukorkásnak tűnt kéknyelű vagy szemelt rizling sokat gazdagodott, és lehengerlő magabiztossággal diadalmaskodott szürkebarát-kóstolónkon a pincészet alkotása. A balatonboglári Légli Ottó aktuális meglepetése egy fahordós érlelésű, jól sikerült sauvignon blanc volt, Thummerer Vilmos chardonnay alapú fehér cuvée-kkel hódított, a szintén egri Pók Tamás zengőivel és leánykáival hozta a magas nívót. Itt kell elismernünk a mindig megbízható nagyrédei Szőlőskert Rt., a Nyakas Pince, az Etyeken jó Hungarovin, a valósággal berobbant Danubiana és a Hilltop Neszmély teljesítményét. Ez utóbbi nagy cég Virgin Vintage sauvignon blanc-jai - összehasonlítottuk - a jobb új-zélandiakkal is állják a versenyt.

Ahogyan eddig, a magas minőségű fehérek között továbbra is a chardonnay viszi a prímet. Miközben a villányi Malatinszky Csaba a 2000-essel az imaginárius hóhatár fölé kapaszkodott, "párja", az egri Gál Tibor még nem mutatta be azonos évjáratú chardonnayját. Megtette ezt az egyik remek, újonnan feltört pince, a keszthelyi illetőségű Németh Borház. Ugyancsak prezentálta 2000-esét a Vylyan.

Az a Vylyan, amely a vörösborok műfajában mára kiemelkedik a magyar mezőnyből. A pincészet 1999-es évjárata - ahogyan azt már korábban valószínűsítettük - új mércét állított fel a legnagyobbak számára is. A merlot-t, a cabernet sauvignon selectiont, a Montenuovo cuvée-t, a kékoportót vagy a zweigeltet abszolút versenyképesnek véljük a földgolyó klasszis országainak bármely, ultra prémium kategóriájú, azaz 20-50 dollár közötti árfekvésű borával. Ráadásul mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Gere Attila, Tiffán Ede vagy Bock József kevesebbet tudna: az ő 1999-eseik is kimondottan élvezetesek, nagy testtel, koncentrációval, kissé édes tanninokkal.

A vörösborok frontján az elmúlt esztendőben a szekszárdi Takler Ferencék is kitűnően teljesítettek. Apa és két fia különösen a Monarchiánál megjelent kékfrankos selectionnal dobott nagyot. A Dugóhúzó legnagyobb meglepetése is Szekszárdhoz fűződik. A Vinarium által az Aranyfürt terméséből készített 2000-es cabernet franc - ezer forint alatti ár ide vagy oda - megnyerte tesztünket; a borból készleteket felhalmozó csapattagok azóta sem csalódtak a palackok tartalmát időről időre megízlelve.

Ezen a téren még Franz Weningert kell kiemelnünk - kékfrankosai változatlanul a legjobbak hazánkban -, valamint a Konyári János vezette Szent Donatust Balatonlelléről. A pincészet reserve-je és Sínai-hegyije éppúgy vetekszik a villányiakkal, mint a borász saját neve alatt piacra kerülő cabernet sauvignonjai.