XXL méretű Volkswagen

Demeter Kálmán

Amint a hifipiacon ismert fogalom a high-end, vagyis a legcsúcsszuperebb technológia, úgy a Phaeton esetében is erről beszélhetünk, hiszen soha nem volt még VW, amelyet 420 lovas motor hajtott volna, s amelynek karosszériáját és a futóművét 300 kilométeres sebességre tervezték.

Ez pedig a W12 erőművel ellátott nagyobbik változat: a 12 hengeres, 6000 köbcentis motor forgatónyomatéka 3 ezres fordulatszámnál 550 newtonméter, úgyhogy a 2,3 tonnás kocsit 6,1 másodperc alatt lövi fel százra.

A "kicsi" kivitellel sem kell szégyenkeznie a gyárnak, hiszen a 3,2 literes V6-os csak kibocsát 241 lóerőt, s 315 newtonméterével sem kell szégyenkezni. Igaz, ennek már 9,2 másodperc is kell ahhoz, hogy felgyorsuljon a százas tempóra, s végsebessége is "csak" 245 kilométer óránként. Hogy a W12 mennyit érne el, azt homály borítja, az elektronika ugyanis nem hagyja 250-nél gyorsabban menni.

Hogy a legeknél maradjunk, említsük meg, hogy őszre ígérik a legerősebb dízelmotort, amelyet valaha személyautóba építettek, a V10-es közvetlen befecskendezéses biturbót a maga 313 lóerejével és a 750 newtonméteres forgatónyomatékkal, amely aztán talán a sebességváltót sem igényli, viszont arra is elegendő, hogy elhúzza az expresszvonatot.

A drezdai bemutatón módunkban állt kipróbálni a négyüléses verziót, amelynek minden (különálló) ülése gyakorlatilag minden irányban elektromosan állítható.

Ami a vezető kiszolgálását illeti, a Volkswagen konszern sok tekintetben megelőzi kortársait. (Gondoljunk csak a mindkét irányba léptethető fedélzeti komputer minden más gyártóénál nagyobb választékot nyújtó menüsorára, s ez a komputer nemcsak a csúcsmodellekben, hanem már egy Skoda Fabiában is megtalálható.) A mostani - egyébként kézenfekvő - újdonság pedig az, hogy a műszerfalon azt is láthatjuk, hogy az ötsebességes automata sebességváltó éppen hányadik fokozatban van. Ez pedig azért fontos, mivel előzéskor tisztában lehetünk a gyorsítás (visszaváltás) idejével, s ha úgy találjuk, hogy hirtelen reakcióra van szükségünk, az előzés megkezdése előtt egy laza csuklómozdulattal a váltókart a sport állásba húzhatjuk. A sport állás pedig valóban rászolgál nevére, karaktere markánsan különbözik a köznapi közlekedésre szolgáló állástól.

Szemből és hátulról - ahol erőteljes, kerek lámpatestek kaptak helyet - egyaránt összetéveszthetetlen az autó, amelynek belső tágasságát nem érdemes külön hangsúlyozni, hiszen azt már a méretei is szavatolják, s ebben a kategóriában végképp nem lényeges az 500 literes csomagtartó, hiszen fogadok, csak azért lett épp ekkora, mert a karosszéria arányai úgy kívánták. Azt azonban kiemelhetjük, hogy az utasteret nemcsak a már-már kötelező légzsákrengeteggel látták el, hanem négyzónás Climatronic légkondicionálóval is, amely segítségével mindenki olyan hőmérsékletű levegőt fúvathat magára, amilyet kíván.

Az oldalsziluett üzenete ugyanakkor lendületes távolsági utazásra utal, ám olyan mértékben, hogy az szűkös kontinensünkön talán elképzelhetetlen. Azt sugallja, induljunk egy New York-San Francisco útra.

A Phaeton 506 centis hosszával és tükrök nélküli 190-es szélességével igazi népautó. Külön figyelmet érdemel a hátsó ajtók ablakkerete, amely a történelmi brit luxuslimuzinokat idézi.

Egyébként jó név ez a Phaeton: a görög mitológiában Héliosz napisten fia. A Chrysler vagy 3-4 éve már bemutatott egy óriás kabriót, pontosabban annak prototípusát ezen a néven. Igaz, azóta nem lépett tovább ez ügyben Detroit. Másrészt már 1928-ban piacon volt a Packar Phaetonja, amelynek 6385 köbcentis, 8 hengeres motorja 120 lóerős volt. Maga az 525 centi hosszú és 175 széles iparművészeti remekmű majdnem két tonnát nyomott.