Üzlet a házasságban
Az új polgári törvénykönyv koncepciójában, a családjog házassági vagyonjogi elgondolásai között szerepel, hogy esetleg eltérő szabályokat kellene bevezetni az üzleti vagyonra nézve. Így például e körben nem kellene érvényesülnie a házastársak közös rendelkezési jogának, amit a családjogi törvény (csjtv.) a közös vagyontárgyak esetében megkövetel. Az is felmerül, hogy más megítélést kívánnának meg a személyes, családi, háztartási célú, és ismét mást az üzleti vagyontárgyak. Csűri Éva, a Legfelsőbb Bíróság bírája ezzel nem ért egyet. Úgy látja: maguk a házastársak jogosultak a kérdésben határozni. Az ő döntésükön múlik, hogy fenntartják-e a közös tulajdont az üzleti vagyonra is, vagy inkább lemondanak róla. Ha tehát nem kötnek házassági vagyonjogi szerződést, akkor egyúttal állást foglalnak abban, hogy a csjtv. szabályai érvényesüljenek. Önmagában a vagyonmegosztás pedig sohasem sértheti a társasági törvényt (ttv.), illetve más jogszabályokat. Tehát nem alkalmazhatnak a házastársak a szerződésben, sem pedig a bíróságok ítéleteikben olyan megosztási módot, amely egyébként a társasági jog, az értékpapírjog vagy mondjuk a szövetkezeti jog szabályaiba ütközne.
A bírónő, aki legutóbb egy hete, a keszthelyi jogászvándorgyűlésen fejtette ki álláspontját, a Világgazdaságnak úgy nyilatkozott: a vállalkozási vagyonnal bonyolított házastársi vagyonmegosztás során a bíróságnak ma a csjtv., a gtv., a ptk., az értékpapír- és más törvények szabályait együttesen kell figyelembe vennie. Hangsúlyozta: nem feltétlenül szükséges új szabályokat alkotni, hiszen a hatályos jog megfelelő passzusai jól alkalmazhatók. Igaz, nem kevés időbe tellett, amíg szemléletmód-változással és kellő jogértelmezéssel az ítélkezési gyakorlat eljutott eddig a biztonságig.
A családjogban a közös szerzés törvényes vélelme érvényesül: a házastársak osztatlan tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség fennállása alatt együttesen vagy külön-külön szereztek, és válás esetén a vagyon fele-fele arányban illeti meg őket. Ez mindaddig nem okozott problémát, amíg a házastársi közös vagyont a szokásos jellegű, ingó és ingatlan vagyontárgyak tették ki. A rendszerváltást követő gazdasági átalakulás kibővítette a vagyoni értékű jogokkal a magánvagyon, így a házastársi közös vagyon körét is. A bírói gyakorlat azonban a vagyoni értékű jogok közös vagyoni jellegét nehezen ismerte el. Pedig, mutatott rá Csűri Éva, az osztatlan közös tulajdonra vonatkozó törvényi megfogalmazásból, a "mindaz" kifejezésből következik, hogy abba nemcsak a mindennapi élet tárgyai, az ingó és ingatlan dolgok, hanem a vagyoni értékű jogok és kötelezettségek, illetve a pénz és az értékpapírok ugyancsak beletartoznak. Maga is szükségesnek tartja ezért a házastársi közös tulajdonszerzés újraértelmezett fogalmának törvényi módosítását.
Napjainkban sok esetben már a házastársak közös vagyonának lényegesen nagyobb részét teszik ki a vagyoni értékű jogok és kötelezettségek - így például a társasági részesedések -, mint a családi és háztartási célokat szolgáló szokásos tárgyak. Ennélfogva igen nagy és méltányolható érdeke fűződik mindkét házastársnak ahhoz, hogy a közös vagyon, köztük egy üzletrész reális értéken nyerjen megosztást a házastársak között.Többnyire annak ellenére is, hogy adott esetben csak egyikük tagja valamilyen gazdasági társaságnak, azaz egyrészt a cég, másrészt a tagok, illetve a vállalkozással szerződő üzleti partnerek közötti jogviszonyban valójában csupán a férj vagy a feleség szerepel. Míg ilyen ügyekben korábban vitás volt, hogy egyáltalán tárgya-e a társasági részesedés a közös vagyonnak, annak megosztására igényt tarthat-e a házastárs, addig mára többé-kevésbé kikristályosodott a bírói álláspont: igen, e vagyon fele része megilleti őt. Más kérdés, hogy az adott vagyon értéke és a megosztás módja az életközösség megszűnésekor fennálló állapot és érték alapulvételével, a társaság cégformájától, valamint az együttélés időtartamától függően határozható meg.
A bírónő tapasztalata, hogy a másfél évtizede bevezetett házassági vagyonjogi szerződéssel nem élnek túlságosan gyakran az érdekeltek, még akkor sem, amikor az egyébként indokolt lenne. Holott sok hosszadalmas vitát lehetne megelőzni egy megállapodással, amelyben kizárhatják teljességgel vagy részlegesen a vagyonközösséget, illetve akár részletesen rendelkezhetnek egy esetleges későbbi üzletről is a felek.
