Formálódik a US Steel Dunaferr?

Dunaújváros



A US Steel folytatni kívánja globális politikáját, ezen belül közép-európai terjeszkedését a szlovákiai US Steel Kosicén keresztül - közölte a társaság elnök-vezérigazgatója, Thomas Usher a Metall Bulletin szak-

lappal, s ugyanezt erősítette meg a Világgazdaságnak D. John Armstrong, a társaság vállalati ügyekért felelős médiaigazgatója is. A terjeszkedéshez forrást biztosít, hogy a US Steel 500 millió dolláros üzletet kötött koksz-, vasérc- és szállítási üzemeiben lévő irányítási jogának eladásával. Az előbbi alapján (is) úgy tűnik, hogy a US Steelnek fűződhet a legnagyobb érdeke a magyar társaság megvásárlására.

Valóban érdeklődik a Dunaferr iránt az amerikai cég - erősítette meg érdeklődésünkre Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter.

A miniszter azonban azt is hozzátette, hogy több európai uniós és kelet-európai - köztük orosz - és más amerikai cég is jelezte érdeklődését, s ez biztató jelnek tekinthető.

A US Steel térségbeli terjeszkedésben való érdekeltségére a United Press International (UPI) minapi acélipari összefoglalója is rámutat: miközben a társaságnak tavaly az USA-ban előállított minden tonna acélon 62 dollár vesztesége keletkezett, a Kassáról kikerült acél tonnája 55 dollár nyere-séget hozott. A UPI szerint a szlovákiai leányvállalat főként csehországi kohóvásárlásokra készül, s egyelőre Jan Baca, a társaság szlovákiai érdekeltségének médiaigazgatója sem tudott érdeklődésünkre információval szolgálni cége magyarországi terveiről.

Kassával mindazonáltal a dunaújvárosi csoportnak jó az együttműködése: 1996-ban - tehát még a szlovák acélgyár amerikaiaknak történt eladása előtt - közös vállalat alakult 70 százalékos szlovák és 30 százalékos Dunaferr-tulajdonnal, mai neve US Steel Hungary. A cég feladata - mellyel új belépőként a US Steel is egyetértett - a kölcsönös segítség árukiegyenlítéssel (például átépítések idején), valamint önkorlátozással elkerülni a fölösleges piaci ütközéseket.

A két gyárnál azonos az alapvertikumban a kohászati vonal, hasonló a termékszerkezet. Tehát - ha a Dunaferr új tulajdonosa a US Steel Kosice lesz - össze kell hangolni a két, sőt a három gyár tevékenységét. Figyelembe kell ugyanis venni a szerbiai Szmederevo vasművét is, a már az US Steelhez tartozónak tekintett Sartidot is. Mindhárom üzem azonos jellegű, a két kisebb másfél-másfél millió, a kassai négymillió tonna kapacitású. A szlovákiai viszont több szempontból modernebb, például a kokszolóval sincsenek olyan gondok, mint Dunaújvárosban. Egy ilyen együttműködés esetén a tulajdonosnak döntenie kell majd arról, mely elemeket hol fejleszt. Ez különösen az igen drága, mérethatékonyság szempontjából leginkább érintett alapvertikum esetében lesz fontos.

A másik - a jelen helyzetben leginkább szóba jöhető - érdeklődő a Dunaferr iránt az angol-indiai LNM Holding, mely a romániai Sidex acélgyártó tulajdonosa. Az ostravai Nova Hut megvételét is tervezi, valamint lengyelországi befektetési lehetőségek iránt is érdeklődik. A három gyár együtt 10 millió tonnás kapacitást teremtene a térségben, termékszerkezetük némiképp eltér, a román és a cseh cég hoszszútermékeket - csövek, rudak, huzalok - is előállít, míg a Dunaferr csak lapostermékeket gyárt. Ebben a szituációban is kérdéses, hogy az új tulajdonos fordítana e 30-40 milliárdot a Dunaferr alapvertikumának fejlesztésére. Az viszont tény, hogy a kialakuló 10 millió tonnás kapacitás kemény versenyhelyzetbe hozná Kassát.

A Dunaferr kapcsán rendre felmerül a Voest Alpine neve is mint lehetséges vevőé. Az osztrák holding a tulajdonosa a Dunaferr hideghengerművének. Azonban a Voest Alpine új stratégiájába nem igazán tűnik beépíthetőnek a Dunaferr, ők ugyanis Linz 2010 elnevezésű programjukkal az autóipari beszállításokat akarják erősíteni - 2006-ig egymilliárd eurót szánnak erre a célra -, a dunaújvárosiak azonban nem gyártanak ilyen jellegű termékeket. A Dunaferr teljes gyártókapacitását meg kellene újítani a Voest Alpine-hoz kapcsolódás érdekében.

Az előbbi cégek mindegyikével tárgyalt már információnk szerint a Dunaferr elnök-vezérigazgatójával az együttműködés lehetőségéről. Hallani lehet más érdeklődőkről is, velük kapcsolatban azonban kevés konkrétumot tudni. Az viszont nehezen képzelhető el - szakemberek szerint -, hogy egy távolabbi cég, és akár ideszámíthatók az ukrán-orosz vállalatok, de az Európán kívüliek is - önmagában érdeklődjön egy másfél milliós acélgyártói kapacitás iránt. A Dunaferr piaca sem jelenthet komoly vonzerőt egy nagyobb acélgyártó számára, mely az újabb piacokra való betöréshez nem, de még a meglévők megtartásához sem elegendő kapacitásokra, tőkeerőre épül.

Ezek egyikeként értesüléseink szerint számítani lehet az izraeli Shiran csoport érdeklődésére is. Acélipari üzletága már a kassai vasmű eladásakor is hallatott magáról, végül azonban Csehországban a Vítkovice acélipari vállalat varratlancső-gyárát szerezte meg. Van érdekeltsége a Skoda acélüzletágában is, s aktív az észak-morvaországi acéltermék-kereskedelemben. A csoport a Railvolution internetes lap szerint - európai acélkapacitásokra építve - érdeklődik az oroszországi vasút-korszerűsítések iránt.

A nagy európai tömörülések, a brit-holland Corus, a spanyol- francia-belga Arcelor, a British Steel vagy a Thyssen-Krupp ugyan többnyire deklarálják, hogy érdeklődnek a kelet-európai befektetések iránt, azonban elsősorban nem gyártási kapacitások megvételében, hanem értékesítési-szolgáltatói hálózatokban gondolkodnak a hírek szerint. Ugyanakkor termékskálájuk jelentősen eltér a kelet-közép-európai felhasználói minőségi igényektől, így a jellemző áraktól is. A velük való együttműködésben a Dunaferr szerepe elsősorban a feldolgozásra, a kereskedelmi hálózat, a Steel Service Centerek működtetésére korlátozódna.