Kamatdöntésre várva – elérkezett az idő csökkentésre?


Legutóbb februárban csökkentette az alapkamatot a jegybank 25 bázisponttal 6,25 százalékra. Az már nem derült ki, hogy a februári lépés lehetett volna-e egy monetáris enyhítési ciklus kezdete, hiszen a hónap végén kitört az iráni háború. Az energiaárak azonnali megugrása és a globális kockázatérzékelés általános romlása érdemben szűkítette a jegybank mozgásterét a további monetáris enyhítéseket illetően. Innentől kezdve a jegybanki ülésekről alapvetően szigorú hangvételű üzenetek érkeztek, hangsúlyozva az erősen jelenlévő geopolitikai kockázatokat, az inflációs cél fenntartható elérése melletti elkötelezettségét, illetve az adatvezéreltséget a döntéshozatal során.

Eközben globálisan az iráni háború elhúzódása egyre inkább éreztette negatív hatásait – leginkább az infláció emelkedésében. Májusra az USA fogyasztói inflációja 4,2 százalékra, míg az eurózóna inflációja 3,2 százalékra gyorsult. Bár a maginflációra gyakorolt hatás korlátozottabbnak bizonyult, a nagy jegybankok (Fed, EKB) monetáris politikájának vitele kapcsán a kamatemelési várakozások felerősödtek, és nőttek a hosszú kötvényhozamok is. Az EKB az emelkedő inflációs kockázatokra reagálva június első felében 25 bázisponttal meg is emelte az irányadó kamatszintet, és a további szigorítás lehetőségét sem zárta ki.
Kamat befolyásoló tényezők
A magyar inflációs adatban viszont a közel-keleti helyzet okozta magasabb élelmiszer-és energiaárak szinte egyáltalán nem jelentek meg – részben a számos adminisztratív árkorlátozásnak, részben pedig az erős forintnak köszönhetően. Így az iráni háború kitörése után azonnal megjelenő kamatemelési várakozások gyorsan vissza is fordultak, főleg miután a kormányváltást követő befektetői optimizmus további forinterősödést és kockázati prémium-csökkenést generált. Ráadásul a forintnak a választások utáni jelentős mértékű erősödése újabb fokozatba kapcsolt a héten a háború végének bejelentésével. Ilyen mértékű és sebességű felértékelődésnek pedig akár komolyabb dezinflációs hatásai is lehetnek, hiszen az importált infláció csökkenése mellett az inflációs várakozások mérséklődését is elhozhatja az erős forint. Egyelőre persze nagy kérdés, hogy a forint erejét mennyire ítélik tartósnak a gazdasági szereplők. Ami pedig az iráni háború végét illeti, fontos látni, hogy bár a békekötés ténye ellenére maradt sok kérdőjel – leginkább az energiaárak visszarendeződését illetően – a geopolitikai kockázatok összességében azért enyhültek.

Véget ért a háború (talán), bivalyerős a forint, sokat javult a magyar gazdaság kockázati megítélése, továbbra is a cél alatt van az infláció – aminek egyébként a közeljövőben várt emelkedése is lassabb ütemű lehet a korábban gondoltnál. Ez utóbbi valószínűleg visszaköszön majd az új jegybanki – márciushoz képest várhatóan csökkenő – inflációs előrejelzésekben is. Mire várna a jegybank? Adódik a válasz: a költségvetésre, aminek a helyzete továbbra sem rendezett, és a középtávú hiánycsökkentő pályával kapcsolatosan sok a bizonytalanság. Ez azért korrekciót sugall a piacok mostani, szinte már zavarba ejtő eufóriája után.
Tulajdonképpen pár hét alatt lezajlott egy „mini konvergenciatörténet” a magyar piacon, miközben hazánk azért még messze áll az eurózónás csatlakozási feltételek teljesítésétől és a hitelminősítői besorolásaink sem túl fényesek.
Emiatt a jövő keddre várt kamatcsökkentés után sem tűnik valószínűnek, hogy az MNB elkötelezi magát egy tartós enyhítési ciklus mellett – szemben a határidős kamatláb-megállapodások optimizmusával, melyek 9-12 hónapos távon már 5 százalék alatti kamatszintet vizionálnak.











