Lengyel, magyar, osztrák: három jó barát

Mindenki másnál jobban támogatja az adriai delfinek környezetének megóvását a Mol Rt. Szép dolog. Főleg, hogy közben azért rajta van a szeme a Hortobágyi Nemzeti Parkon is. Tudjuk persze, miért lettek hirtelen olyan fontosak az adriai delfinek, miért állnak közelebb a nemzeti olajtársaság szívéhez, mint mondjuk a brazíliai őserdők irtása miatt veszélybe került állatfajok. Mindazonáltal rendjén van ez így. És nem csak azért, mert le kell csillapítania a horvát környezetvédőket, akik a Mol részvételével felerősödő adriai tartályhajó-forgalom miatt aggódnak. Azért is, mert minden vállalat felelősséggel tartozik a működése kapcsán keletkező környezeti károk megelőzéséért, vagy ha már megtörtént, azok felszámolásáért.

Ráadásul az adriai delfin nem csak a Mol ügye, magyar ügy is. Az olajcég ugyanis országos érdekeket is szolgál, amikor Közép-Európa legerősebb olajtársaságává kíván válni. Az országban csapódik le a haszna, ha készleteit külföldi lelőhelyek kincsével szaporítja, ha beszerzéseit minél több forrásból oldja meg, ha piacait minél több országra terjeszti ki, ha erejét stratégiai együttműködések révén növeli.

Ám a térségben hasonló terveket dédelget a lengyel PKN és az osztrák OMV is, sőt szemezgetne a vevőre váró olajipari cégek között például a brit Rotch Energy, a görög Hellenic Petroleum vagy az orosz TNK és a Lukoil is. A térségen kívüli társaságokat főként az vonzza ide, hogy Közép- és Kelet-Európa olajtermékpiaca nagyobb növekedési lehetőségeket tartogat, mint a tőlünk nyugatabbra fekvő térségek. Viszont a Mol, a PKN és az OMV esetében az is nagyon fontos, kinek jut a regionális vezető szerep. Ez még akkor sem érdektelen, ha feltételezzük, hogy a térség majdani olajóriását felszippantja majd egy globális méretekben is jelentős rivális.

Nem rosszak a regionális hódítás ügyében a Mol pozíciói. A szomszédos országok piacain már évekkel ezelőtt megvetette a lábát, övé a Slovnaft többsége, és elfogadták a horvát INA kisebbségi részére beadott ajánlatát is. Várhatóan kiveti hálóját a csehországi Unipetrolra, a szerbiai Beopetrolra és a boszniai Bosanski Brodira is. Nála anyagilag jobban eleresztettként tartják számon az osztrák OMV-t, amely már megszerezte a vezető román olajcég, a Rompetrol negyedét, de nem marad le a PKN sem. Utóbbi stabilan megvetette a lábát a németországi üzemanyag-kiskereskedelemben, s bár kormánya egyelőre nem hagyja, felfalná belföldi vetélytársát, a Lotost is. A térségben egyedüliként sürgeti, hogy - a vezetésével - jöjjön létre egy közép-európai olajkonszern. A stratégiai partner keresése persze fontos a Molnak és az OMV-nek is, de ez idáig még nem üdvözölték kitörő örömmel a lengyel kezdeményezést. Talán mert mást képzelnek el a majdani konszern vezető cégeként.

E konszern egyébként már nem lenne túl kis vállalat sem. Finomítói kapacitásai a Mol-OMV-PKN trió kapacitásai alapján, de figyelembe véve az INA és a vevőre váró lengyel Lotos-csoportét is, megközelítik a napi egymillió hordót. Ez persze csak a jövő, ami alakulhat még egészen máshogy is.

Addig is vigyázni kell a delfinekre, de tanulni sem árt tőlük. Egymagukban talán gyengék, de csapatban elriasztják a cápát is.