Veszélyben a lengyel textilipar

A magyar textilipari cégekhez hasonlóan a nagy múltú lengyel ruházati ipar is egyre nehezebb körülmények között működik. Kevesen engedhetik meg maguknak a saját márkás gyártást és forgalmazást. Akik mégis megpróbálják, sokszor elbuknak. S a kihívás egyre nagyobb: Romániából, Ukrajnából, a Távol-Keletről.

A ruházati iparban tevékenykedő lengyel vállalatok java része bérmunkában dolgozik nyugati cégek számára, s ebben rövid távon az uniós tagság sem hoz jelentős változást: inkább választják a kevésbé nyereséges bérmunkát, mint a rendkívül költséges saját márkás gyártást és értékesítést. Közép- és hosszú távon azonban számolni kell például a román és az ukrán varrodák növekvő versenyével, mivel ezek már most olcsóbban dolgoznak, mint a lengyel cégek - idézi a Frankfurter Allgemeine Zeitung a kölni Bfai külgazdasági ügynökség elemzését. S akkor még nem beszéltünk az Európán kívüli, valamint a távol-keleti textilipari cégekről.

Lengyelországban több mint ezer varroda van, közülük azonban mindössze 300-nak van 49-nél több dolgozója. A megrendelések hiánya miatt sokuknak be kellett zárniuk az elmúlt években, illetve felvásárolták őket a márkás ruházati termékeket előállító feltörekvő, új vállalkozások. Ilyen egyebek mellett a gdanski LPP, amely jó példája a tudatos vállalatfejlesztésnek. A cég nyolc különböző márkát - például a T-line, vagy a Henderson - forgalmaz saját értékesítési csatornáján keresztül, s a ruhaneműk jó részét külföldön varratják: egyebek mellett Kínában, Indiában, Bangladesben vagy Törökországban. A kemény versenyben a fiatal lengyel textilipari vállalkozók többnyire viszonylag kevés darabot rendelnek az egyes szériákból, de igyekszenek kiépíteni saját üzlethálózatukat, s nemcsak belföldön, hanem az országhatáron kívül is, egyelőre még inkább csak a keleti szomszédoknál.

Az ágazat nagyágyúi a saját gyártókapacitással, több évtizedes háttérrel rendelkező gyártók, mint például a Bytom, a Vistula, a Wolczanka, a Prochnik és a Delia. Ahhoz azonban, hogy az új piaci körülmények közepette talpon tudjanak maradni, nekik is át kellett szervezni tevékenységüket, s munkahelyeket kellett megszüntetniük. Ennélfogva csupán 2000-ben további 1600-zal csökkent a varrodákban dolgozók létszáma, s bár az üzemek döntő többsége magántulajdonban van, gyakoriak a veszteségek.

A Bytom egy éves huzavona után 2002-ben tudott csak megállapodni hitelezőivel tartozásainak kiegyenlítéséről, a Prochniknak is csak 2002-ben sikerült megszereznie hitelezőinek támogatását a csődegyezséghez, sőt a Wolczanka ellen ugyancsak 2002-ben bírósági eljárás indult, mert egyes vezetőit szándékos károkozással vádolják.