Visegrádiak: tranzitban az erő

Lengyel-, Csehország, Szlovákia és Magyarország gazdasága igen erősen függ az Európai Unió országaival, ezen belül is Németországgal való kereskedelemtől. Energiaiparuk és -felhasználásuk mindazonáltal nem túl jelentős - mutat rá az amerikai kormány energiahivatala, az EIA, amely a fosszilis energiahordozók termelése kapcsán is csak a lengyel- és a csehországi szénbányászatot említi. Mind a négy visegrádi ország erősen függ viszont az Oroszországból érkező olaj- és földgázszállítmányoktól. 2001-ben a Lengyelországban felhasznált gáz 39, Magyarországon pedig a 24 százaléka származott az orosz gázmezőkről. Az orosz energiafüggőség miatt mind a négy országban vita tárgya volt az energiaipar magánosítása során, hogy az állam mekkora hányadot tartson meg e stratégiai iparág cégeiben. Felmerült, hogy sérülhetnek az adott ország stratégai érdekei, ha az állam kivonul a szektor vállalataiból. Az orosz függőség csökkentése érdekében a visegrádi országok az elmúlt évtizedben igyekeztek más forrásokból is energiahordozóhoz jutni. A rajtuk kívüli országok számára azonban energiaipari fontosságuk abban áll, hogy rajtuk keresztül vezetnek az Oroszországból kiinduló és nyugatra haladó fő olaj- és gázvezetékek.

A nyugat-európai gázellátás szempontjából fontos Jamal-

Európa vezeték Fehérorosz- és Lengyelországon keresztül halad Németországig. Ez az egyetlen olyan orosz gázexportvezeték, amely nem szeli át Ukrajnát. Szó van a Jamal II. vezeték megépítéséről is. Ha megépül, a két cső együttes évi kapacitása 74 milliárd köbméter lesz. A Testvériség és a Szojuz gázvezetékek Ukrajnán át jutnak Szlovákiába, évente 32-32 milliárd köbméter gáz továbbítására alkalmasak. A Nyugat-Európában felhasznált gáz negyedét Szlovákián keresztül szállítják. Az orosz exportgáz 70 százalékának célpiaca Nyugat-Európa.

A földgáz iránti európai kereslet élénkülése miatt Oroszország igyekszik növelni exportkapacitásait. Új vezetékek építésére is készül, hogy ne kelljen az energiahordozót Ukrajnán keresztül továbbítania. Ezen törekvése a visegrádi országok további tranzitszerepét erősítheti.

A visegrádi országok együttes gázkészlete is csak mintegy 246 milliárd köbméter volt ez év elején. Ennek háromnegyedével Lengyelország rendelkezik. Az érintett országok, az uniós környezetvédelmi elvárásoknak megfelelni kívánva, egyre nagyobb arányt szánnak energiafelhasználásukon belül a gáznak, főként a szén rovására.

Az egy főre jutó gázfelhasználás a visegrádiak között Szlovákiában a legmagasabb. A szlovákiai háztartások mintegy 80 százalékába vezették be a gázt. Csehországban 1993-2001 között 35 százalékkal nőtt a gázfogyasztás. 2001-ben Magyarországon és Lengyelországban a gáz aránya 43 százalékot képviselt. A térséget főként az említett Jamal- és Testvériség vezetékek látják el orosz gázzal, bár a lengyeleknek és a cseheknek német és norvég importjuk is van. A magyar gázimport 80 százaléka érkezik a Testvériségen, a többi a nyugat-európai gázhálózathoz kötött Győr-Baumgarten vezetéken át.

Az uniós csatlakozási egyezmény előírja a visegrádi országok számára gázpiacuk felszabadítását. (Ennek részleteit az 1998-as gázdirektívában munkálták ki.) Azon túl, hogy ki kell szállniuk a gázipari társaságokból, meg kell nyitniuk piacaikat a külföldi piaci szereplők előtt is, hogy a belföldi vevők a határon kívülről is vásárolhassanak földgázt. Szlovákiában 2002 júliusában indult a folyamat, azóta az évi 22 millió köbméternél többet vásárló felhasználók választhatnak szabadon szállítót. Ez év januárjától a kör kibővült az 17 millió köbméternél többet vásárlókkal. A harmadik szakasz 2008-ban indul, s az évi 5,7 millió köbméternél többet beszerzőket is bevonja a körbe.

A magyar parlament 2003 márciusában fogadta el a piac liberalizálását kimondó gáztörvényt, amely szerint a piac nyitása 2004. január 1-jén indul. Kezdetben az óránként legalább 5000 köbméter gázt felhasználók élhetnek a liberalizáció lehetőségével. Csehországban a háztartások kivételével 2004 derekától választhat szabadon minden fogyasztó eladót. A háztartásoknak 2007-ben nyílik meg a piac. Lengyelországban a PGNiG még megtartja egy ideig a monopolhelyzetét, ám az uniós csatlakozástól ezen ország ipari nagyfogyasztói is maguk választhatnak gázeladót.

Látványos versenyt indíthat az egyébként a még 15 tagú európai gázpiacon az uniós vezetés azon döntése, amelyet a közelmúltban írt alá két nagy gázszállítóval. Eszerint az ENI, Olaszország fő gázipari társasága a továbbiakban nem élvez elsőbbséget a Gazpromtól vásárolt gáz továbbadása kapcsán. A Gazprom tehát ezentúl szabadon értékesítheti az energiahordozót itáliai vevőinek, vagyis kikerülheti az ENI-t.

Az ENI ugyanakkor vállalta, hogy "jelentős mennyiségű" gázt kínál eladásra Olaszországon kívüli vevőinek, öt éven keresztül. Ennek előnyét a szomszédos Ausztriában és Németországban élvezhetik majd a felhasználók. Az ENI és az Energie Baden-Württemberg AG a közelmúltban ellenőrző részesedést szerzett s délnémet GVS gázipari társaságban, élénkítve ezzel a helyi piacot.