Kiszámítható nukleáris reneszánsz

A hetvenes években a két olajárrobbanás segítette az addigra beérett atomenergia-technológiát, hogy a villamosenergia-termelésben egy boom következzen be. Olyan mértékben megdrágultak az egyéb tüzelőanyagok, hogy az atomenergia versenyképessé vált - mondja Hegedűs Miklós, a GKI Energia Kutató Kft. ügyvezető igazgatója. Ez a felfutás a nyolcvanas évek második feléig tartott, amikor az amerikai, valamint a csernobili baleset komoly aggodalmat keltett. Ugyanakkor addigra az egyéb energiahordozók árai visszaestek. Az atomerőművi balesetektől való félelem, a megoldatlan hulladékelhelyezés, együttesen a kormányzatokat és a lakosságot is kicsit eltávolították az atomenergiától - érvel Hegedűs Miklós. Ez azonban csak a fejlett világra igaz, a fejlődő országokban jelenleg is komoly atomerőművi beruházások folynak, és 2020-ig további nukleáris áramtermelő egységek lépnek üzembe.

Az elmúlt években azonban a fejlett világban is tapasztalható a nukleáris áramtermelés felértékelődése. Ezúttal ez annak köszönhetően, hogy az Egyesült Államokban gyakorlatilag megoldottnak tekinthető a hulladékelhelyezés, a biztonságnövelő beruházások és a technológia fejlődése pedig megnyugtatta a közvéleményt. Ráadásul felerősödött az üvegházhatás felerősödése miatti aggodalom. Még a legjobb hatásfokú földgázüzemű erőműveknek is van kibocsátása - jegyzi meg Hegedűs Miklós. Ismert, hogy az USA-ban ezekben az években járt, illetve jár le az első atomreaktorok eredeti élettartama, és sorban kapják meg az engedélyt a hosszabbításra. Az Egyesült Államok energiakoncepciója azzal számol, hogy a meglévő nukleáris áramtermelő kapacitások inkább nőnek, mint csökkennek, bár új erőműről nincs szó, de a hosszabbítással együtt kapacitást is növelnek, az atomenergia részaránya azonban csökken a teljes erőműparkon belül. Az Európai Unió országaiban kétféle irányzat figyelhető meg - folytatja a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója. Németországban, különösen a zöldek hatalomra jutását követően hivatalos kormányzati szintre emelkedett az ellenállás, nem engednek hosszabbítani, van is egy megállapodás erre vonatkozóan az energiaipari társaságokkal, igaz, a mostani ellenzék jelezte: választási győzelme esetén felülvizsgálja ezt a megállapodást. Svájcban volt egy népszavazás, mely szerint az emberek nem ellenzik az atomenergiát, a finnek most építenek egy új blokkot, a franciák a spanyol határon egy komoly fúziós programot kezdenek.

Úgy gondolom, hogy Európa is valószínűleg rákényszerül majd az élettartam-hosszabbításra. Kétlem - érvel Hegedűs Miklós -, hogy az öldöklő Európa-Amerika-Ázsia gazdasági versenyben Európa fel tud vállalni lényegesen drágább megújuló energiatermelést, fel tudja vállalni egyedül a környezeti szempontokat, ez nagyon súlyos versenyhátrányt jelentene.

Az atomerőművek felfutását segítheti, hogy korábban, a nukleáris áramtermelés kezdetén a jelenleginél lényegesen nagyobb mértékű elterjedtségre számítottak a háttéripari társaságok, ezért a nukleáris üzemanyaggyártásban jelentős többletkapacitások vannak, ami komoly árversenyt gerjesztett, s ennek következtében igen alacsonyak az árak. Hegedűs Miklós megjegyzi, hogy rendszerint felemlegetik a földgázellátási problémáktól való félelmet, az orosz medvének azonban szerinte lényegesen erősebb az érdekeltsége az energiaexportban, mint Európa kiszolgáltatottsága az Oroszországból érkező energiahordozóknak. Világosan látni kell, hogy Oroszországnak nemigen van más világpiaci terméke, mint az energiahordozók, s a megcélzott modernizációhoz, gazdasági egyensúlyhoz pénzre van szüksége. Az orosz medve - jegyzi meg Hegedűs Miklós - ráadásul olajban ellenpólusa az arab világnak.

Az atomenergia esélyeinek értékelésekor arra is figyelemmel kell lenni, hogy a technika és a technológia fejlődése következtében 2020-ra olyan mértékű változások mehetnek végbe, amelyek megkérdőjelezhetik az olaj és a földgáz nélkülözhetetlenségét.

Az utóbbi időben jelentkező áramellátási zavarok, továbbá a zömében a 60 és a 70-es években épült atomerőművek élettartamának közeledő lejárata napjainkban mind a politikusok, mind a szakértők számára sürgető kérdésként jelentkezik, és döntéseket kíván az atomerőművek jövőbeni szerepének megválaszolása.

A szakértői becslések szerint a világ villamosenergia-termelésében az atomenergia súlya és szerepe 2010 körül lehet a legmagasabb. A becslések szerint 2020-ban a teljes energiafelhasználáson belül az atomenergia súlya 5 százalékra mérséklődik.

2002-ben az atomenergia szolgáltatta a magyarországi villamosenergia-fogyasztás mintegy 38 százalékát, a paksi atomerőmű üzembe helyezése óta - ez év áprilisáig - megbízhatóan és számottevő zavar nélkül működött. A viszonylag kedvező áron beszerezhető fűtőelemek, az igen magas időbeni kihasználtság és az állóeszközök alulértékeltsége miatt is az atomerőműben előállított villamos energia egységköltsége igen kedvező, 7,5 forint per kilowattóra, mintegy fele a hazai erőművek egységköltségének. Mindezeken túl az atomerőmű technológiája mentes a por, a pernye és a klímaváltozásban meghatározó szerepet játszó szennyező gázok kibocsátásától, igaz, az atomerőművek kockázata más természetű. A jelenlegi adottságok és feltételek mellett a paksi atomerőmű sem gazdasági, sem környezeti szempontból reálisan nem helyettesíthető, nem nélkülözhető.

Az atomenergia jövőjét illetően abból indulhatunk ki, hogy az EU-csatlakozást követően a magyar gazdaság hosszabb távú gazdasági növekedési potenciálja 2020-ig éves átlagban 4 százalékra tehető.

A gazdasági fejlődésből, valamint a nemzetközi versenyképesség követelményéből levezetett bruttó villamosenergia-igény 2020-ig évi átlagban 1,9 százalékkal növekszik, ami az időszak végére 53-54 terawattóra villamosenergia-igényt valószínűsít. A termelés műszaki-technikai, valamint a tüzelőanyag-összetétel változásából adódó hatásfokjavulás következtében a nettó villamosenergia-igény ennél nagyobb arányban, évi 2-2,1 százalékkal növekedhet. Arra számítunk, hogy az előttünk álló évtizedben a nyári villamosenergia-fogyasztás az átlagnál erőtelje-

sebben nő, így a csúcsidei fogyasztás éves növekedése 1,8 százalék körüli lehet.

Kiindulva a jelenleg rendelkezésünkre álló kapacitáskészletből, amely 2002-ben az importtal együtt 8250 megawatt, az országos csúcsidei igénybevétel pedig 6000 megawatt, a tartalék kapacitás tehát 2250 megawatt, amely mintegy 38 százalékos aránynak felel meg. 2020-ban a várható villamosenergia-igények alapján és az enyhén javuló kihasználást feltételezve a csúcsidei kapacitásigény 8200 megawatt, a nemzetközileg általánosnak tekinthető 20 százalékos tartalék kapacitást feltételezve a teljes kapacitáskészlet - importtal együtt - 9800 megawattra adódik. Önmagában a várható villamosenergia-igény növekedéséből 2200 megawatt csúcsidei kapacitásigény jelentkezik, figyelembe véve a tartalék kapacitás indokolt mérséklődését, a korszerű erőművek megbízhatóbb üzemelését, a tényleges kapacitásbővítési igény 1650 megawatt.

A 2020-ig tartó időszakban azonban az erőműépítésben jelentkező feladatok nem a villamosenergia-igény bővüléséből vezethetők le, hanem a 2010 után leállítandó alaperőművek pótlásából. Az EU környezeti előírásának teljesíthetősége miatt 2010-ig mintegy 1300 megawatt, döntően szénnel üzemelő erőműegység leállítására kerül sor - érvel Hegedűs Miklós.

A Magyar Villamosenergia Ipari Rendszerirányító Rt. által elvégzett elemzések alapján - folytatja - 2020-ig a jelenlegi importarányt feltételezve mintegy 6000 megawatt erőművi kapacitás megépítése válik szükségessé, amelyből mintegy 1500 megawatt a növekvő energiaigények kielégítését, 4500 megawatt pedig a meglévő erőművek pótlását szolgálja. Ez az erőműigény azzal számol, hogy 2012-től az esedékessé váló atomerőművi élettartam-meghosszabbításra sor kerül, sőt a kívánatos korszerűsítés megvalósításával 8 százalékos többletkapacitás teremtődik. Miután az erőmű-építési kényszerek 2010 után jelentkeznek meghatározóan, ezért a 2010 utáni évtizedben évenként mintegy 600 megawatt kapacitás beléptetése válik indokolttá.

Amennyiben az atomerőmű élettartamának meghosszabbítására nem kerülne sor, úgy további 2000 megawatt kapacitás megépítésének igénye merül fel. Mindezek alapján a jövőbeni villamosenergia-termelés egyik sarokköve a paksi atomerőmű élettartamának meghosszabbítása, teljesítőképességének 8 százalékkal való növelése. Az atomerőmű helyettesítésére szóba jöhető alternatívák ugyanis a következők. Egyrészt szén bázison négyszer 500 megawattos új erőművel helyettesíteni lehetne az atomerőművet. Egy ilyen új erőmű 13 terawattóra villamos energiát adhat a hálózatra. Igen jó - a szénminőségtől is függő - hatásfokkal ehhez körülbelül 110 petajoule energiatartalmú szén kell. A szén-dioxid-kibocsátás többlete körülbelül 11 millió tonna évente, mintegy felével több, mint a jelenlegi összes erőművi kibocsátás. Az erőmű megépítése mintegy 520 milliárd forintba kerülne. Az építés előkészítését 2005-ben meg kellene kezdeni, hogy a számos engedélyezés után 2010-től üzembe állhassanak a blokkok.

Földgáz alapú megoldáson nem érdemes gondolkozni, olajra és megújuló energiaforrásokra alapozva még kevésbé. Kombinált megoldások inkább lehetnek. A környezeti és a gazdaságossági követelmények alapján egyértelmű, hogy az atomerőmű fenntartásának nincs racionális alternatívája. Sem fosszilis, sem megújuló energiahordozókkal nem váltható ki a hazai energiapolitikai koncepcióban alapvetőnek tekintett ellátásbiztonság, gazdaságosság és versenyképesség, különösen pedig a környezeti követelmények súlyos sérelme nélkül.

A nemzetközi tapasztalatok, a hosszú távú, nagy kockázatú, előre nehezen becsülhető gazdasági feltételek által jellemezhető ágazatok esetében a diverzifikációt olyan alapvető követelménynek és törekvésnek tekintik, amely leginkább képes optimalizálni az adott ágazat, jelen esetben a villamos energia termelését. Ugyanis kisebb a valószínűsége annak, hogy többféle energiahordozót használó, többféle technikát és technológiát megjelenítő energiatermelést a jövőben bekövetkező események egyformán befolyásolnák. Nálunk a villamosenergia-termelés három energiahordozóra: az atomra, a szénre és a szénhidrogénre - egyre meghatározóbban a földgázra - alapozódik. A három lábon állást lényegében a 2020-ig tartó időszakban is kívánatos megtartani, ugyanakkor az egyes energiahordozók szerepe, súlya természetesen módosulhat. A jövőbeni tüzelőanyag-szükséglet fontosabb meghatározottságai:

Az atomerőmű jelenlegi vagy 8 százalékkal megnövelt kapacitás mellett stabil, meghatározó eleme a villamosenergia-termelésünknek, százalékos aránya a mostani 38-ról 4-5 százalékponttal mérséklődik.

A hazai mély művelésű szén felhasználása gazdasági és környezeti szempontok miatt megszűnik. A rendkívül érzékeny társadalmi helyzetben új, külszíni szénre épülő erőmű belépése is igen bizonytalannak tekinthető, a jelenlegi lignitre alapozó erőmű némileg nagyobb kapacitással tovább működik. Csak az importszén - párosulva a "tiszta szén" terjedő technológiájával - lehet valóságos alternatíva a hazai villamosenergia-előállításban.

A szénhidrogének szerepe nő, de az olaj inkább csak kiegészítő, a csúcsidei igények kielégítésénél jöhet számításba, így döntően a földgáz kínálkozik gazdasági, környezeti szempontból is az egyetlen reálisan számba veendő primer energiahordozónak. A megújuló energia szerepe ugyan növekszik, de 2010-ig részaránya nem haladja meg a villamosenergia-termelés 2-3 százalékát, 2020-ig ugyan tovább nő, attól függően, hogy az alkalmazott technikák és technológiák fejlődése milyen gazdasági paramétereket eredményeznek.

A 2010 után esedékessé váló alaperőmű-építés - az atomerőmű élettartamának meghosszabbítása mellett - a földgáz és az erőteljesebb regionális együttműködésben megszerezhető villamosenergia-import közötti választásra szűkül. A jövőbeni lehetséges import nagyságának gondos mérlegelése azért is meghatározó jelentőségű, mert a földgázellátással a csúcsidei ellátási problémák adódhatnak. Mi-után a villamosenergia-szolgáltatásban és a földgázellátásban a csúcsigények egyidejűleg jelentkeznek, egy ponton túl a földgázra alapozó villamosenergia-termelés a földgázellátásban felerősíti a már jelentkező csúcsidejű gondokat. Ehhez kapcsolódik, hogy a szakértői becslések 2010 után a földgáz árának erőteljesebb növekedését prognosztizálják. Úgy ítélhető meg, hogy mind az ellátásbiztonság, mind a gazdaságosság szempontjából a villamosenergia-import felértékelődik, ugyanis a szóba jöhető lehetséges importforrások tüzelőanyag-összetétele eltér a hazaitól. A lehetséges villamosenergia-import várhatóan az atomenergiára, a szénre és a vízenergiára alapozódik.

A nagyobb importarány azt jelentheti, hogy kevesebb erőműre van szükség. A mintegy 1 terawattóra többlet lehetővé teheti mintegy 180-200 megawatt erőmű építésének elhagyását. Amennyiben tartósan 7 terawattóra fölé kerülhet az importarány, úgy az évtizedünk második felében egy vagy két gázturbinás bővítés későbbre halasztható. Szélső esetben akár 10-12 terawattóra importszaldó is elképzelhető, ha a térségünk félig elkészült atomerőműveinek minden egységét üzembe helyezik. A mintegy 20 százalékos importarány a villamosenergia-ellátásban közel 2000 megawatt erőművi kapacitás itthoni megépítését tenné feleslegessé, valószínűleg a hazai átlagköltségeket meg nem haladó költségszinten.