Veszélyforrás a túlszabályozás

A terrorizmus nem egyszerre és egy időben fenyegeti az egész világot, hatása időben és térben megoszlik, míg a gazdaság önmozgásából adódó tényezők globálisan ható jelenségek, így nem meglepő, hogy ezek kerültek ismét a világgazdaság fejlődését veszélyeztető kockázati tényezők rangsorának élére - kommentálta a tanulmány megállapításait Malcolm Best. A PwC magyarországi vezérigazgatója a mélyben zajló meghatározó és hosszú távú gazdasági folyamatokra hívta fel a figyelmet. Mint fogalmazott, az már most látszik, hogy a cégek a jövőbeni extrém helyzetek kivédésére a korábbinál jóval nagyobb forrásokat fognak mozgósítani, de hogy a kockázatkezelő iparág milyen mértékű fellendülésre számíthat, az ma még nemigen látható. Malcolm Best véleménye szerint Magyarország - bár külön vizsgálat nem készült a kelet-közép-európai régióról - a világtendenciáktól nem mutat eltérést, csupán uniós csatlakozásunk hordozhat magában extra kockázati tényezőt.

Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. igazgatója szerint természetes a hangsúlyváltás a lassan ismét magára találó világgazdaságban. A szakember úgy fogalmazott, hogy az induló konjunktúrában nem véletlenül lesznek fontosabbak a primer gazdasági kérdések, és sorolódnak hátrébb korábban fontosabbnak tűnő tényezők. Arra ugyanakkor Hegedűs Miklós is felhívja a figyelmet, hogy nem véletlenül vált a magyar gazdaság egyik fő témájává az elmúlt két évben az árfolyamkockázat kérdése, hiszen gyakorlatilag világtendenciáról van szó. A devizaárfolyamok ingadozása a PwC kockázati listáján a harmadik helyet foglalja el.

A vizsgálat megállapítása szerint a megkérdezett cégvezetők az egyik legfőbb kockázati tényezőnek a növekvő piaci versenyt tartják, a válaszadók mintegy 17 százaléka ezt a faktort "lényeges" kockázati tényezőnek nevezte, míg 46 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy a piaci verseny "jelentős", azaz szignifikáns veszélyforrást jelent.

A cégeknél kulcspozícióban lévő szakemberek (key talent) elvesztésétől tart igen komoly mértékben a megkérdezett vállalati vezetők 34 százaléka, de több mint tíz százalékuk nyilatkozott úgy, hogy jelentős veszélyforrásnak tartja a vállalatot irányítók esetleges elvándorlását. A kutatás megállapításai szerint a két legérintettebb szektor az ipari, illetve a pénzügyi, szolgáltatói szektor.

Mennyi is az a sok? - teszik fel a költőinek szánt kérdést a vizsgálat készítői, amikor a vállalati tevékenységek túlszabályozásáról, vagyis a cégvezetők által az egyik legfőbb kockázati tényezőként megjelölt "veszélyforrásról" értekeznek. A túlszabályozást a megkérdezett vállalatvezetők 18 százaléka tartja nagyon lényegesnek (very substantial) a kockázati tényezők sorában, de talán ami ennél is megdöbbentőbb, hogy 41 százalékuk véli jelentősnek, azaz szignifikánsnak. Ugyanakkor komoly eltérés van az észak-amerikai és az európai megítélésben, hiszen míg az előbbi térségben a cégvezetők jelentős többsége, 71 százaléka ítélte a vállalati tevékenység túlszabályozását komoly problémának, addig Európában 61 százalék volt azonos véleményen.

Az Egyesült Államokban működő társaságok egyébként hagyományosan kevésbé szabályozzák tevékenységeiket, mint más térség vállalatai, és ezen csak az Enron-botrány után életbe léptetett úgynevezett Sarbanes-Oxley-törvény módosított némileg. A tanulmány megállapítása szerint a megkérdezettek közül csak kevesen tagadják, hogy az újra- vagy éppen a túlszabályozás éveit éli a világgazdaság, de a globálisan tetten érhető jelenség mögöttes okai régiónként igencsak eltérőek. Így Európában szerepet játszik az unió bővítése, valamint az európai intézmények ezzel párhuzamos korszerűsítése.

A kockázati tényezők sorában az elmúlt időszakhoz képest némileg hátrébb szorult a gazdasági növekedést veszélyeztető, úgynevezett globális terrorizmus. A megkérdezett vállalatvezetőknek ugyanakkor mindössze 10 százaléka tartotta a terrorizmust a legfőbb veszélyforrásnak (major threat), míg további 30 százalékuk jelentős (significant) kockázati tényezőként számolt a világszinten megjelenő fenyegetéssel. A valutaingadozások ugyanakkor úgy tűnik, a terrorfenyegetésnél is jobban aggasztják a cégvezetőket, ezt már 15 százalékuk minősítette legfőbb veszélyforrásnak és 33 százalékuk jelentős kockázati tényezőnek. Kiugró értéket mértek a dél-amerikai vállalatvezetők körében; 62 százalékuk, vélhetően az ottani, igencsak ingadozó valutaárfolyamok okán, ezt tartotta a legaggasztóbb jelenségnek.

Régiónként igencsak eltérő választ adtak a megkérdezett cégvezetők arra a kérdésre, hogy az üzleti környezetet vajon az idén kockázatosabbnak ítélik-e meg, mint tavaly, és hogy az elkövetkező három évben várhatóan kockázatosabb üzleti környezettel kell-e számolniuk, mint a korábbi években. Az amerikai és az európai vállalatvezetők ebből a szempontból valamivel bizakodóbbak, mint dél-amerikai és ázsiai kollégáik.

A kockázati tényezőkhöz való hozzáállást vizsgálva a jelentés úgy fogalmaz, hogy a kockázatvállalás, illetve a kockázatvállalástól való idegenkedés durván ötven-ötven százalékban jellemzi a megkérdezett vállalatvezetőket. A cégirányítók 48 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jelentősen agresszívebb (signicantly more aggressive) a hozzáállásuk ezekben a helyzetekben. A regionális eltérések itt is tetten érhetőek, hiszen míg az amerikai vezetőknek csupán 5 százaléka nyilatkozott a fenti módon, addig az ázsiai térség vállalati vezetőinek 17 százaléka. Ágazatonként is komoly eltérések tapasztalhatóak. A technológiai iparágban és a médiában érdekelt vállalatirányítók 43 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a többi ágazat vezetőjéhez képest jóval agresszívebben (considerably more aggressive) reagál.