Felpezsdült a keleti futballbiznisz
Figyelemre méltó, több tíz millió eurós szponzori és tulajdonrészvásárlási megállapodásokról, szándéknyilatkozatokról jelentek meg hírek az orosz, a lengyel, az ukrán első osztályú labdarúgás világából. Nemcsak a nagyságrend kelthet feltűnést Magyarországon, de a pénzek hosszú távú felhasználási tervei is szokatlannak tűnnek a honi gazdasági nehézségek - csapatok puszta fenntartása - tükrében.
Elgondolkodtató azonban, hogy milyen jellegű üzleti motiváció mozgatja az oroszországi szponzorokat. A CSZKA Moszkvával három évre kötött főszponzori megállapodást a Szibnyefty. Az olajtársaság 44,6 millió eurót (11,373 milliárd forint) fizet a klubnak. Noha az összeg túlzónak tűnik, az olajtársaságok szerepvállalása egyáltalán nem szokatlan az orosz első osztályú labdarúgás életében. A Szpartak Moszkvát a Lukoil támogatja évi 2,5 millió euróval (637,5 millió forint), a Dinamo Moszkvát pedig a Jukosz. Az olasz Serie A labdarúgó-bajnokság egyik élcsapatának, a Romának a megvásárlásától az utolsó pillanatban visszalépett ugyancsak orosz olajtársaság, a Nafta Moszkva a helyi csapatok felé fordult. A Soccer Investor értesülései szerint 60 millió euró (15,3 milliárd forint) összegben kíván befektetni az ugyancsak első osztályú Szaturnba.
A térség labdarúgásának üzleti, valamint szabályzó környezetéről lényegesen kevesebb áttekintő információ lát napvilágot, mint például a big five országairól. Az mindenképpen szembeötlő, hogy az állami szerepvállalásnak feltehetően még mindig jelentős a szerepe. A már említett Szaturn-megállapodás esetében például a moszkvai régió kormányzója írta alá a szerződést a Nafta első számú emberével. A kényszerűségből új névadó szponzor keresésébe kezdett Sinnyik orosz első osztályú klub képviseletében a jaroszlavli régió kormányzója erősítette meg a változást. Az állami szerepvállalás kérdésköre igen aktuális kérdés egyrészt hazánkban - nemcsak a szóba jöhető területek, de sportágak kapcsán is -, másrészt az Európai Unióban. A PPP rövidítéssel jelölt public private partnership összefoglalóan jelzi azokat az európai és egyesült államokbeli gyakorlati tapasztalatokat, tudományos kutatási eredményeket, amelyeknek az alkalmazása során a közérdeket és közpénzeket, valamint a magántulajdont és működtetést a kölcsönös érdekek alapján igyekeznek összhangba hozni.
A horribilis összeggel szponzorként fellépő olajtársaságok képviselői azonban tulajdonosi részesedés megszerzésén is fáradoznak. Kérdés persze, hogy az optimális esetben hatékony üzleti know how-val operáló cégek ezzel a többségi részesedéssel a sportmenedzsmentbe is át tudják, akarják-e ültetni az ismereteiket. Mindezeken túl az sem mellékes, hogy ezt az üzleti magatartást érvényesíteni is tudják-e a labdarúgás szűkebb-tágabb környezetében. A Chelsea tulajdonosának, Roman Abramovicsnak mindenesetre 92 százalékos a részesedése a CSZKA Moszkvával szerződést kötött Szibnyeftyben. A klub elnöke pedig sietve jelezte a három évre szóló összegnek a felhasználását: egy új stadion építésébe fognak, és elindítják az utánpótlás-akadémiájukat. Ezek a célok mindenképpen hosszú távú stratégiai gondolkodást feltételeznek - mindkét részről.
A Lukoil sem csak szponzorként, hanem többségi tulajdonosként is befolyást kíván szerezni a kiválasztott labdarúgóklubjában. Az állítólag 40-60 millió eurós befektetésért a klub tulajdonrészének 90 százaléka kerülne Leonyid Fedun - a Forbes-listán 1,3 milliárd dolláros vagyonnal jegyzett vállalkozó - tulajdonába.
Az ukrán Dinamo Kijev is stadionfejlesztésbe fogott, a jelenlegi kapacitást majdnem duplájára, 25 000 főt befogadni képes méretűre bővíti. A férőhely növelésével egy időben új tetőszerkezetet alakítanak ki, felépítik a klub múzeumát, valamint merchandising termékeket áruló boltot nyitnak.
A cseh Sparta Praha tulajdonjogának átvételéről kezdett tárgyalásokat a cseh PPF vagyonkezelő cég a jelenlegi tulajdonossal, a német Axel Diekmann üzletemberrel. A 2003-as mérlegadatok szerint 710 000 eurós tartozást (181 millió forint) felhalmozó klub a tulajdonosváltással feltételezhetően nemcsak rövid távú tőkeinjekciót, hanem hosszabb távú fejlesztési elképzeléseket is nyer(het). A lengyel Legia Warszawa részvényeinek 80 százaléka is tulajdonost cserélt, az ITI Holdings médiacsoport fektetett be a klubba. A csapatot működtető gazdasági társaság az ország legnagyobb szurkolói bázisának ellenére hatalmas veszteségeket görget maga előtt.
A felsorolt példák sok szempontból is elgondolkodtatóak. Nemcsak a piacméretből, gazdasági (felhalmozási) lehetőségekből adódó összegek miatt, hanem azért is, mert a magyarországi labdarúgás helyzete rövid távon nem ad lehetőséget ilyen volumenű tervek megvalósítására. A puszta túlélés problémájának megoldása az egyes klubok alapvető feladata. Mindezek mellett a nyugat-európai klubok is anyagi nehézségekkel, szabályozási kérdésekkel küzdenek - noha ott a stadionok tele vannak, a szponzoráció működik, és aktívan keresik az esetleges médiabevételek kiesésének pótlási lehetőségeit.
