Rendkívüli felmondás
A rendkívüli felmondás okaként megjelölt kötelezettségszegés értékelésénél figyelembe kell venni a munkavállaló munkahelyi szervezetben betöltött helyét, munkakörén alapuló felelősséget is - hívta fel a figyelmet a Legfelsőbb Bíróság (LB).
A jogvita marketingmenedzser felperesének rendkívüli felmondással szüntették meg munkaviszonyát. Kérte az intézkedés jogellenességének megállapítását, és az ehhez csatlakozó anyagi követelésének megítélését. A munkaügyi bíróság úgy találta: a munkáltató nem jelölte meg azt a konkrét kötelezettségszegést, amelyre a intézkedését alapozta. Ezért a felmondás jogellenes. Részben helyt adott a felperes anyagi igényének is.
A cég fellebbezett. A másodfokú bíróság azonban egyetértett azzal, hogy a rendkívüli felmondás túlzottan általános indokokat tartalmaz. A pert megelőző egyeztetés része volt egy olyan felperesi levél, amelyben az úgy nyilatkozott, hogy munkaviszonya fenntartását nem kéri, és munkaviszonyát kéthavi átlagkereset megfizetése mellett szüntessék meg. Ebből a bíróság arra következtetett, hogy a munkaviszony a felek közös akaratából szűnt meg, így nem kötelezte a céget elmaradt munkabér megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú ítéletet fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében ragaszkodott a munkabérhez. Az alperes viszont arra hivatkozott, hogy világosan megjelölte a rendkívüli felmondás okát.
Az LB mindkét kérelmet alaposnak találta. Megállapítható volt: a marketingmenedzsernek azért mondtak fel, mert sikertelenül készített elő egy közbeszerzési pályázatot, és emiatt a céget kár érte. Az intézkedés összefoglaló, világos indokolást tartalmazott, ezért az ennek ellenkezőjét állító ítélet jogellenes - szögezte le az LB. Az ítéletet hatályon kívül helyezte, az eljárás megismétlését rendelte el, azzal: az indokolás keretei között kell vizsgálni a felmondás jogszerűségét, kitérve az elbocsátott beosztásának, kapcsolódó felelősségének elemzésére is. Ezzel összefüggésben szükséges feltárni a felperesnek az elmaradt munkabérre való jogosultságát - fejtette ki az LB, megállapítván, hogy a másodfokú bíróság megalapozatlanul következtetett a munkaviszony megegyezéssel való megszüntetésére és az anyagi igények közös rendezésére.
