Ballisztikus rakéta - utcai ruhában

A legújabb Volvo kombi csúcsváltozata olyan menettulajdonságokkal örvendezteti meg a vezetőt, mint a túraautó-bajnokságban induló versenykocsik.

Szériakombi, amelynek végsebessége 240 kilométer óránként? Á, nem újdonság. Ilyennel már 8-10 éve is indult a Volvo a brit túraautó-bajnokságban. Igaz, az még a Volvo 850 kombi versenykivitele volt, manapság viszont a V50 szigorúan utcai változata is képes lenne mindarra, amire a nemes ős.

Ha már a harmincas-negyvenes korosztálynak tervezték a V50 modellcsaládot, a paletta csúcsmodellje megkapta a kisnyomású, turbótöltős, soros öthengeres benzinmotort. A 2,5 literes hengerűrtartalomból 220 lóerő szabadul ki.

A motor tolóereje csupán egy ballisztikus rakétáéhoz hasonlítható, különösen annak révén, hogy a forgatónyomaték az 1500-4800 percenkénti fordulatszám-tartományban nem esik 320 newtonméter alá. Ezért csak egy bágyadt mosollyal nyugtázzuk a külvárosi gyorsulóbajnok kihívását (mi jön ki ebből a teherkocsiból?) és gázt! A váltó hat fokozata ilyenkor szinte felesleges, hiszen mire a harmadikba csapnánk, már a tükörben sem látszik a konkurencia. A T5 a százat nem egészen hét másodperc alatt éri el. Végül is sportkombit vezetünk, vagy mi a szösz?

Az eredetileg a Volvo S60 R és V70 R számára tervezett kézi váltó a Volvo V50 T5-ben is jó helyen van. A hat fokozatot úgy osztották el, hogy a végsebesség nagy legyen és a kocsi fürgén gyorsuljon. Gyorsulás rendben, a végsebesség pedig kettőnegyven.

Egy ilyen kocsi alá persze nem mindegy, hogy milyen futóművet raknak, de a gyár ebben a tekintetben is jót húzott. A V50 igen élvezetesen vezethető, s aki ismeri a Volvókat, nem kell többet magyarázni. Ugyanakkor a T5-ös kivitelt természetesen sportfutóműre rakták.

A sportoskodás azonban nem terjedt ki a karosszéria valamiféle öncélú átalakítására. A T5-ös kivitel ellenére a V50 továbbra is egy decens Volvo - vágtázó inkognitóban -, amelyet nem szórtak tele harsány optikai tuningelemekkel. Így a kocsi nem tűnik ki a sorból, egy a sok közül, viszont azzal a jóleső tudattal vezethető, hogy amennyiben szükséges, megy mint a szél, biztonságosan kanyarodik - és ott és akkor áll meg, ahol kell. Mert a gyorsulás is életet menthet - például ha teherautósort előzünk -, ám a jól adagolható, ugyanakkor erőteljes fékhatás mindennél fontosabb.

De tud ez az autó Volvóhoz méltóan, méltóságteljesen vonulni is. És ilyenkor a T5-motor másik előnyös tulajdonsága is érvényesül: a nagy forgatónyomaték révén viszonylag alacsony fordulatszámon tartva is jól megy a városban, ezért 10 liter alatt lehet tartani a fogyasztást.

A kombikat általában nagy befogadóképességükért szeretik. A V50 esetében azért valamennyit fel kellett áldozni az áramvonalasság és az esztétikum oltárán. A lendületes vonalvezetés révén a légellenállási alaktényező 0,32, ami egy kombitól gyönyörű eredmény. Viszont a kalaptartóig csupán 417, tetőig 717 liternyi a tér.

Ám tegyük szívünkre a kezünket: itt azért elfér a siklóernyő, s ha minden kötél szakad, a hátsó ülések osztva is dönthetők. Ekkor már a szörföt sem kell felrakni a 75 kilogrammal terhelhető tetőcsomagtartóra.

A kocsi utasterének biztonsági rendszere a Volvo S80 modellhez hasonló. A különösen merev karosszéria első részét több zónára osztották, melyeknek különböző szerepe van a deformációs folyamatban. A zónákra osztott rendszernek köszönhetően az ütközéskor fellépő erők kiszámíthatóan és hatásosan nyelhetők el. A kijjebb eső zónák felelősek a deformáció nagy részéért. Minél közelebb kerülnek a baleset miatt fellépő erők az utastérhez, annál kevésbé deformálódhat az anyag. Hogy minden zóna megfelelő tulajdonságokkal rendelkezzen, a gyárban négy különböző tulajdonságú acélt használnak.

Az utastér egyébként nem igényel bőséges bemutatást. A márkát ismerjük, és ismert a tervezők vonzódása is az ergonómia tudományához, úgyhogy tessék beszállni!