Növekvő népszerűségű ökofalvak
Fél tucat kezdeményezés indult el az utóbbi években Magyarországon azzal a céllal, hogy a környezettel a lehető legnagyobb harmóniában lévő úgynevezett ökofalvakat alakítsanak ki. A galgahévízi, máriahalmi, krisnavölgyi, agostyáni és a gömörszöllősi kezdeményezés hasonló elvek alapján valósult meg, míg Visnyeszéplakon a magyar népi hagyományok kapnak nagyobb hangsúlyt, Gyűrűfűn pedig egy teljesen elnéptelenedett magyar falvat revitalizálnak az új telepesek.
Az ökofalu gondolat születését az 1972-es stockholmi első környezetvédelmi csúcstalálkozóhoz lehet kötni, az ott elhangzott számos tudományos előadás szerint a "növekvő mértékű erőforrás-felhasználás, ipari termelés, fogyasztás, hulladékképződés" egyirányú modell nem tartható hosszú távon. Ezt követően az ökofalu-mozgalom fokozatosan elterjedt a világban, s ma több kontinensre terjedően a Global Ecovillage Network csoport koordinálja a tevékenységet.
Magyarországon elsőként a Galgafarm projekt indult el még a nyolcvanas évek közepén Galgahévíz mellett. Mindez akkor teljesen új és szokatlan volt. A falu helyi építési szabályzatát több mint harminc szakhatósággal kellett engedélyeztetni az évek alatt, és az infrastruktúra megteremtése is nagy kihívást jelentett. Követendő példaként jelölte meg és a legjobbnak járó díjjal jutalmazta a Galgahévíz mellett létesült ökofalut a Global Ecovillage Network Europe nemzetközi szakértői csoportja is, mégis nehéz megmondani, hogy ez miben jobb vagy több, mint a világ számos más hasonló projektje - mondja Varga Géza, a falu megálmodója. Ahány ökofalu, annyiféle egymással össze nem hasonlítható kiváló sajátosságról van szó. A szervezet indoklása szerint a Galgafarm alternatív gazdasági megalapozottsága, ezen belül az ökológiai gazdálkodási tevékenysége erős, s akár változtatás nélkül, azonnal alkalmazható a főáramban is mint európai vidékfejlesztési modell.
Az ökofalu csak helyi erőforrásokat használ, hulladékot sem szilárd, sem folyékony, sem légnemű formában nem bocsát ki, lakói saját pénzrendszert használnak, s a lakóközösség új tagjait is tudatosan választják meg. A lakóházak építésénél a természetes és helyben fellelhető anyagok használatán van a hangsúly, az építkezés az ökoépítészet és a kalákamunka ötvözetéből áll. A szakszerűséget az erre a célra létrehozott Ökológia Építőipari Kft. biztosítja, a munkaerőt pedig a lakók közössége. Az otthonok négyzetméterára az építtető igényeitől és a munkálatokban való saját részvételtől nagymértékben függ, 60 ezertől 180 ezer forint/négyzetméter árig fizetnek a lakók. A belterületi ingatlanok eredeti tulajdonosa és az infrastruktúra működtetője a Gaia Ökológiai és Vidékfejlesztési Alapítvány, ettől lehet az egyes telkeket megvásárolni, ám az ingatlanra később is az alapítványnak van elővásárlási joga. A leendő szomszédokról a már benn lakók döntenek titkos szavazással - így szeretnék biztosítani a településen az "ökoházirend" hosszú távú fenntarthatóságát.
Valamennyi telek az ökofalu saját mini vízműjéből nyeri az artézi víz minőségű ivóvizet, az áramszolgáltató, valamint a biológiai szennyvíz kezelésének felelőse az alapítvány, emellett minden telek rákapcsolható a bioszolár távhőellátásra is. Az építők mind az infrastruktúra, mind a bioszolár hőközpont létesítéséhez igénybe tudták venni a vidékfejlesztési célelőirányzat támogatását pályázati úton.
A falu lakói egyébként nem feltétlenül pénzzel, hanem munkával és termékekkel fizetnek egymásnak a másik által nyújtott szolgáltatásért. Az ökofalu működtetésében a legfőbb elv a fenntarthatóság. Ebbe beletartozik a gazdasági fenntarthatóság is, azonban ez nem azonos számunkra a profit mint az eredményesség egyedüli mérőszámának túlhangsúlyozásával - tette hozzá Varga Géza.
