A vállalatok egyelőre felkészületlenek
Az Ernst & Young nemzetközi felmérése szerint a pénzügyi vezetők 93 százaléka ítéli a transzferárak problémáját a legfontosabb nemzetközi adózási kérdésnek, míg a transzferár kérdésében az adóhatóságok által vizsgált vállalatok 40 százalékánál a megállapítások kettős adózáshoz vezettek.
A könyvvizsgáló és adótanácsadó cég ezért a napokban külön szemináriumot szentelt a témának. Szabó Dénes, az Ernst & Young transzferárkérdésért felelős adópartnere elmondta: a szokásos piaci ár meghatározását és a dokumentáció elkészítését - jövőbeni ügyletek esetén - érdemes a szükséges rossz helyett inkább adótervezési eszköznek tekinteni.
A transzferár-dokumentációról szóló pénzügyminiszteri rendelet kötelezővé teszi az elszámolóár meghatározási módjának dokumentálását, így ellenőrizhetőbbé válik, hogy az azonos tulajdonosi körbe tartozó (kapcsolt) vállalkozások egymás között megállapított árai megfelelnek-e a piaci áraknak. "A dokumentáció elkészítése speciális adózási és közgazdaságtani ismeretanyagot igényel" - hívja fel a figyelmet Szabó Dénes. Minden ország gyakorlata eltérő, így az USA-ban és Európa más országaiban elfogadott transzferárképzési megoldások nem alkalmazhatóak kisebb-nagyobb változtatás nélkül. A dokumentáció elkészítése kapcsán gondot jelenthet annak humánerőforrás-igénye, de nehézséget okoz az árképzéshez szükséges összehasonlító adatok összegyűjtése is. A szabályozás országonként eltérő, valamint az adóhivatalok megítélése az egyes tevékenységek árának meghatározásáról, illetve jövedelmezőségének mértékéről nem összehangolt. Ez sok esetben kettős adózást eredményezhet. Az EU-tagállamok olyan javaslatokon dolgoznak, melyek csökkentenék az ebből adódó problémákat.
Azon vállalkozásoknak kell elkészíteni a dokumentációt, amelyek kapcsolt vállalkozásokkal üzleti tranzakciókat bonyolítanak, és nem minősülnek kis- vagy középvállalkozásnak. (Árbevételük nem haladja meg a 70, vagy mérlegfőösszegük az 50 millió forintot és kevesebb mint 50 főt foglalkoztatnak.) Az árat szerződésenként kell meghatározni, de azonos tárgyú és megegyező feltételekkel kötött, illetve egymással szorosan összefüggő szerződések dokumentációja összevonható. Ötvenmillió forintot meg nem haladó szokásos piaci értékű szerződések esetében az adóhatóság megelégszik egy egyszerűsített kimutatással. Nem kell dokumentációt készíteni tőzsdei ügylet és hatósági áron értékesített termékek esetében. A transzferár meghatározásának rögzítése azért is fontos, mert az adóhatóságnak el kell fogadnia az abban szereplő metódust akkor, ha nem tudja egyértelműen bizonyítani, hogy az adózó nem megfelelő módszert alkalmazott a transzferár alátámasztására. Jó tudni például, hogy a bíróság előtt az adóhivatal már csak olyan érvekkel támadhat, melyek nem minősülnek adótitoknak, így például a versenytárs által alkalmazott és nyilvánosan nem elérhető ár, haszonkulcs, árképzési mód nem lehet mérvadó - húzza alá az Ernst & Young adópartnere.
