Lake District, a meseország
Aki olvasta Arthur Ransome Fecskék és Fruskák című regényét, annak mesebeli tájként jelenik meg képzeletében az angol tóvidék. Aki pedig úgy dönt, hogy célba is veszi a Lake Districtet, az egészen bizonyosan egy romantikus világ kellős közepébe téved.
A természet ideális kombinációt kínál magas hegyekből, keskeny tavakból és mély völgyekből. Minden tónak megvan a sajátos, csak rá jellemző arculata, karaktere. Az Ulswater, a Drasmere és a Windermere a legszebbek, de a Wast Water, Crummockwater és a Buttermere ugyancsak egyedülállóak. Északon a ködből is kiemelkednek Anglia legmagasabb hegycsúcsai, miközben a hegyek és tavak között zöldellő völgyek váltogatják egymást. A juhnyájakat kőfalak terelgetik, néhol pedig egy-egy kis település bukkan elő, amely az angol vidékre jellemző épületekkel századfordulós hangulatot idéz.
Mindenütt nyugalom honol, senki nem siet, csodás dolog erre csatangolni, elfelejteni a mindennapok nyűgeit.
Meglepő, hogy túlnyomórészt még mindig angolok koptatják ezen a vidéken túracipőjüket, a külföldi turisták hadai mintha még nem fedezték volna fel az Észak-Angliában található tájat. Igaz, mindezek ellenére is a Lake District ma Anglia első számú gyalogtúrás paradicsoma: évente tízmillió látogató érkezik ide.
Elsősorban a nagyobb városok, mint például Windermere, amely a hasonló nevű tó keleti partján fekszik, már jellegzetes turistacélpont, óriási nyüzsgéssel. Itt már a japán turisták is szép számmal képviseltetik távol-keleti országukat. Mindenki fish and chipset majszol, miközben a hattyúkat eteti a tóparton. A gyaloglástól megrémülőket pedig tucatnyi tókerülő hajó csalogatja egy körre.
A tó fantasztikusan szép, sok apró zöld sziget emelkedik a közepén. Hatalmas a vitorlásélet, annak ellenére, hogy a szélre sokszor várni kell, ha pedig elkezd igazán fújni, a keskeny tavon bizony nagy kihívást jelent a haladás. Fürdéssel annál kevesebben töltik az idejüket errefelé, pedig a víz sokkal melegebb, mint a londoniak kedvenc tengerparti "strandján", Brightonban.
