Természetesen hazaköltözött
"Nagyszüleim 1949-ben hagyták el Magyarországot. Édesapám Ausztriában, édesanyám Torontóban született, s a Külföldi Magyar Cserkészszövetségben ismerkedtek meg egymással. Abban a szervezetben, amelynek a mai napig tagjai, és amelynek tagja vagyok magam is" - beszél származásáról Béla M. Lendvai-Lintner, a DBG Eastern Europe Kft. befektetési menedzsere. A fiatal szakember, aki az Egyesült Államok második legnagyobb egyetemének számító Ohio State University pénzügyi szakán végzett, annak idején két kofferrel a kezében érkezett Magyarországra.
Választásában annak is szerepe volt, hogy 1998-ban az egyetemi gyakorlatot is hazánkban, a nemzetközi hálózattal rendelkező Burson Marstellers PR-cégnél szerezte. Ez idő alatt már néhány állásajánlatot is sikerült begyűjtenie. A diploma megszerzése után végül az egykor Big Five-ként jegyzett nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó óriások egyikénél, a KPMG-nél helyezkedett el, ahol vállalati finanszírozással és tanácsadással foglalkozott. Ehhez az időszakhoz kötődik az egyik legnagyobb sikerélménye is, amikor egy fiatal kollégájával együtt az üzlet megszerzésétől az eladásig aktív részese volt egy bulgáriai vállalat osztrák befektetőnek történő, tőkeemelés mellett végrehajtott eladásának.
Az amerikai szakember két év után váltott: befektetési menedzserként a DBG Eastern Europe Kft. regionális magántőke-befektetési társasághoz igazolt, amely 2003-ban 67 millió euró tőke bevonásával hozta létre a DBG Eastern Europe új befektetési alapját.
Béla M. Lendvai-Lintner nem bánta meg, hogy Magyarországot választotta élete új színteréül. Szavai szerint a kelet-közép-európai régióban sokkal érdekesebb kihívások várják, mint az Államokban. És ez nem csak az üzleti életre vonatkozik. Öt év alatt, mióta Magyarországon van, sokat utazott Európa-szerte, tetszik neki itt, és jól érzi magát - ahogy mondja - a nemzetek kavalkádjában.
Üzleti szempontból azonban nagy hátránynak tartja, hogy a piac méretei miatt errefelé lényegesen kisebb tranzakciók megkötésére van csupán lehetőség, amelyen hazánk és a térségbeli államok EU-tagsága hosszú távon mégis némi változást hozhat. Rendkívül jó jelnek tartja viszont, hogy a magyar cégek - különösen kelet-európai társaikhoz viszonyítva - átlátható gazdálkodást folytatnak, és ez jelentősen megkönnyíti a befektetők toborzását. A multinacionális cégek és velük a modern vállalati kultúra megjelenése ebből a szempontból is előnyös, miközben az EU-tagsággal együtt járó nemzetközi követelményszint térnyerése tovább fokozhatja a magyar gazdaság iránti érdeklődést.
Mindezek mellett azonban nagy szükség van arra - magyarázza -, hogy a magyarok ne csak alkotni tanuljanak meg, hanem eladni is képesek legyenek magukat. Nem véletlen, hogy az amerikai oktatásban a tananya-gok bemagolása helyett - a professzionális prezentációkra is felkészítve - az intuícióra és az improvizációra helyezik a hangsúlyt, mondván, a világ és a gazdaság állandóan változik, és csak az lehet sikeres, aki azonnal képes alkalmazkodni az új helyzethez.
