Új trendek a német cégek nemzetközi stratégiájában

Új trendek figyelhetők meg az elmúlt néhány évben a legsikeresebb német cégek globalizációs stratégiájában. Egyre nő azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyek immár nem eseti jelleggel döntenek a gyártás egy részének külföldre telepítéséről, hanem tudatos tervezés eredményeként határozzák meg, milyen tevékenységet hová helyeznek a világban.

A Roland Berger müncheni tanácsadó cég a globalizálódó német társaságokat négy csoportra osztja az egyre egységesebbé váló világpiacra termelés szempontjából egy közelmúltbeli felmérés tanúlságai alapján. A megkérdezett vállalatok 17 százaléka a németországi telephelyre esküszik. Ezek számára a német munkaerő legendás precizitása és megbízhatósága, illetve magas termelékenysége olyan érték, amely az igen magas bérköltségek dacára is kizárja, hogy külföldre vigyék a gyártás akár csekély részét is. Így aztán az egész világot német üzemeikből próbálják ellátni végtermékeikkel.

A második csoportot az úgynevezett regionális költségcsökkentők alkotják (az összes válaszadó 22 százaléka). Ők a hagyományos nemzetköziesedés hívei: csak a munkaintenzív termelési fázisokat viszik külföldre, leginkább az olcsó bérszínvonalú kelet-európai, illetve kelet-ázsiai országokba - főként az összeszerelést, illetve a nagy élőmunka-igényű alkatrészek előállítását. Fel sem merül bennük, hogy Németországon kívülre helyezzék azokat a tevékenységeket, amelyek nem igényelnek sok és viszonylag képzetlen munkaerőt.

A harmadik csoportba a globális piacfeltáróknak nevezett cégek sorolhatók (a felmérésben szereplő vállalatok 33 százaléka). Náluk már nem számítanak "szent tehénnek" olyan tevékenységek sem, mint a kutatás és fejlesztés, az informatikai háttérszolgáltatás vagy az ügyfélkapcsolati központok (call centerek): ezeket is hajlandóak külföldre vinni, s ezt gyakran meg is teszik.

Fontos ugyanakkor számukra, hogy minden jelentősebb piacot saját tulajdonban lévő, helyszíni termelőüzemből szolgáljanak ki, a vállalati központhoz tartozó tevékenységek pedig Németországban maradnak.

A negyedik csoportot a tudatos globalisták képezik (a Roland Berger a cégek 28 százalékát sorolta ide). Ezek az előző társaságtól eltérően már nem feltétlenül német központú világcégnek tartják magukat, hanem tudatosan igyekeznek dönteni minden tevékenységük helyszínének megválasztásakor, beleértve a vállalati központ egyes feladatait is (például a könyvvitelt). Ők az optimális "globális lábnyom" kialakítására törekszenek, és elsősorban a vállalati tevékenység egésze szempontjából végzett költség-haszon elemzések alapján telepítenek (vagy szerveznek ki) egy-egy tevékenységet a világ valamely pontjára.

A müncheni tanácsadó cég szerint ez a legjobb megoldás, s az ilyen cégeké a jövő a gyorsuló globalizáció viszonyai közepette. Nem véletlen, hogy az így működő német vállalatok száma a felmérések szerint növekszik.